EGY COACH VALLOMÁSAI

Ahogy a karaténnak vége van, hirtelen elfoglaltabb lettem, az időbeli és a térbeli logisztikázás újra fontossá vált, és még fontosabb lenne nekem, hogy ebben a helyzetben is használjam azt a tanulást, amit a karantén hozott: gyakran kapcsolódni befelé, meghallani magam, újrarendeződni az adott keretek között, most már újra sokszor a külvilág adta keretek között. És itt jön be az, amiről most röviden írni fogok: a hatalom. Mentálhigiénés szakemberként, coachként látva a bennünk és körülöttünk zajló folyamatokat, könnyű megjósolni, hogy frusztrációtól teli nyár és ősz jön (ne legyen igazam!), arról nem is beszélve, hogy mi történik, ha lesz új járványhullám. Persze most lelki szintről beszélek. Ugyanakkor a frusztráció egyértelműen érzékelhető a gazdasági területeken, a minket érintő gazdasági vonalon (áremelkedés, fizetések kiesése, megfeleződése, de akár abban is, ahogy a kiesett teljesítményt igyekeznek egyes vezetők így-úgy bepótolni). És el is jutok ebben a gondolatfolyamban a vez...

Elmaradtam az írással. Kimaradt a múlt heti bejegyzés, és bár a fejemben volt, és bántott, hogy így alakult: megengedtem magamnak, hogy éjszakázás nélkül lefeküdjek, hogy kipihenjem magam, hogy nappal rendrakás helyett befejezzem a határidős munkát, és hogy délután-este felkészítsem a gyerekeimet és hát magamat is az ovira, bölcsire, és hogy elmenjek értük én. Ezek voltak az én IGENeim, a blogírásra mondott "laza" NEM mögött. Laza - mert most először ebben a blogsorozatban nem okozott problémát tudni azt, hogy megszegem az ígéretemet. Abban, hogy ezt megosztom veletek, szintén tudatos vagyok: szeretném felhívni a figyelmet arra a folyamatra, ami valójában mindig ott zajlik bennünk, de a nagy változások, váltások idején kezd igazán hangosan zakatolni: a pro-kontra húzd meg-ereszd meg. Valahogy döntünk. Én is valahogy döntöttem. Nem hagytam, hogy magától eldőljön: én döntöttem. Abba az irányba dőltem, ahol meg tudom adni az időt azoknak, akik, amik számomra a legfontosabb...