EGY COACH VALLOMÁSAI

Fantasztikus elengedős élményt hozok, ami inspirálhat téged is bátran kiállni azért, amire valóban vágysz. Persze ez nem könnyű. Ez a különös éjszakai-hajnali-nappali túra egyedül a hegyen sok mély gondolatot indított el bennem: mi is a hegy? mit jelent megmászni a hegyet? és mit mond rólam az, ahogy én ezt megcselekszem? ARCCAL A HEGYNEK - FELFELÉ Éjjel 3:40 - spontán ébredés, nem is tudok visszaaludni, később akartam indulni, de inkább készülődni kezdek: arctisztítás, arckrém (véletlenül még az éjszakait teszem fel, hát persze, éjszaka van még, teljesen sötét odakint, ez logikus, nem?), ez a rituálé mindig feldob, éberré, üdévé tesz. Iszom, alma-répa-céklalé, felöltözöm, beteszem az utolsó pár dolgot, amit este már csak a hátizsák mellett hagytam, előkészítem a lámpát, nézem kint az eget, felhúzom a cipőt és 4:30-kor elindulok. Sötétben, a tücskök ciripelése, egy kósza autó, majd a főútról letérő hegyi utat itt-ott megvilágító lámpák, a kerítésen túlról bégető bárányok, majd egy elő...

Szokatlan, különös, rendkívüli ez a nyár, olyan, amilyen még nem volt, és ki tudja, hogy olyan-e, amilyen nem is lesz. Öt hónapja, amikor a járványhelyzet felborította a “normálist”, még nem gondoltam, hogy különösen szerencsésnek érzem magam majd most azért, hogy tudott bátor tervünk lenni a külföldön nyaralásra, hogy hallgattam magamban a #nemaradjitthon hangra, hogy a nyaralás előtti utolsó két, a vírus szempontjából aggasztó héten ugyan féltünk, mérlegeltünk, és kitartottunk a döntésünk mellett: elutaztunk két hétre Horvátországba. Akkor is, ha bizonytalan volt, hogy zöld országból jövünk-e majd haza, hogy utána karantén vár-e ránk. Akkor is, ha biztos volt, hogy utána önkéntes választáson alapulva se ovi, se bölcsi. 2020 luxusa számomra az, hogy ezt a nyaralást anyagi és szellemi értelemben is megengedtük magunknak. Tudom, hogy sokan nem mernek elutazni az anyagi bizonytalanság, sokan a lelki bizonytalanság miatt. Hálás vagyok és szerencsés, hogy mi elmentünk két hétre: hogy közös...

A három a kedvenc számom, ez a 3. karanténbejegyzés, és összesen harminc hete írom ezt a blogot, a 30. vallomásnál tartok. Most valami szépet kellene írni... Az előző bejegyzésem óta ugyanabban a keresgélő-kísérletező fázisban tartok, és mondhatom, hogy joggal: IDŐT ADOK magamnak az új helyzetben, méghozzá úgy, hogy időt adok annak, hogy kísérletezzek. Ez elég szép nekem. Kísérletezek:  a napirend szétcsúszásával, a gyerekek éjjeli fektetésével, a késői keléssel, a magam szaranyázásával és belső védőbeszédemmel, az éjjeli takarítással, a sírással, az írással, a főzéssel, az Internetről való kajarendeléssel, a jövőre esedékes óvodai és iskolai beiratkozások online ügyintézésével, az orvossal való online konzultációval, a takarékoskodással, a délutáni alvással, amibe belealszom, és elkések egy megbeszélt online találkozóról, a kiborulással, a napi fél órás reggeli mozgással, a heti egyszeri 2-3 órás anyakimenővel, a rendetlenség elviselésével, a maszkrendeléssel,...