EGY COACH VALLOMÁSAI

Az alábbi sorok a 2020. május 23-án 18:00 és 19:00 között megtett Egy óra fordulat tal kapcsolatban születtek. A bejegyzés a fordulatot követő 37 percben lejegyzett gondolatfolyam kronologikusan strukturált átirata.  ELŐZMÉNYEK - ELŐKÉSZÜLETEK Kisgyerekes anyaként, a percekkel dekázva, 40 perccel a fordulás előtt indulok el otthonról egyedül A HELYRE, ami napok óta a szívemben van. Bár ma szereltük össze a trambulint a társasházi kertben, és hirtelen izgatni kezd, hogy milyen lenne trambulinban tölteni az órát a fordulással, ingoványos talajon, amilyen ez az elmúlt két és fél hónap is volt, jobban vonz a kilátás, a hegytető, és a csend. És tudom, nem lenne a trambulinban csend és béke körülöttem. A trambulin nem az én helyem. Megyek hát A HELYRE. Most csend és béke hív. Anyaidő. Énidő. Amikor nincs senki más, csak én a MOSTBAN. Útközben a telefonomon beállítom a meditációs számlálót 60 percre, 15 percenként egy gonggal. A hangtál gongját választom hangjelzésül, mert az kü

A l egutóbbi karanténbejegyzésem óta sokminden összezavarodott, kisgyerekes szülőként napok óta újból bizonytalannak érzem magam, értetlenül állok az úgynevezett lazítások előtt. Nincs mese, visszatérek a "mozgástér" témámhoz itt, a blogon. Az elmúlt bő két hónap alakuló rendje most újból felbolydul, új szabályok vannak. Vannak? Írok a bölcsődevezetőnek és írok az óvodavezetőnek. Beszélek barátokkal a szomszédból és távoli országból, beszélek ismerősökkel, akikkel együtt tanulunk, beszélek a férjemmel. A zavarodottság nem csökken. Ahány ember, ahány élet, annyi megoldás születik. Mindenki keresi a sajátját. Én is. Kilenc hete van ez a karanténhelyzet. Úgy ahogy, kezdjük megszokni, megvan a home office asztal a kis szobában. Minden alkalommal hallom a szüleimtől, hogy hiányzunk. Minden alkalommal mondom, hogy ők is hiányoznak. Akkor MOST találkozunk? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához szeretném rendszerben látni legalább a szűkebb családomat. Értetlenség van bennem. 

Nemrég volt a tánc világnapja, és benne volt a tudatomban, hallottam róla másoktól, de épp más foglalkoztatott az írásban. Viszont nem akarok a tánc mellett elmenni. Mert olyannyira fontossá érett bennem ebben az időszakban. Sokkal többet jelent mint pusztán mozgást. Mert elmaradhat a karanténban a rendrakás, a takarítás, de a tánc nem. Ha elmarad a tánc, más a napi jelenlétem, kottázható a különbség. Ez a poszt a táncnak, a táncért, és érted szól, aki táncolni vágysz. KARANTÉNTÁNC A mindennapi kenyér mellé mindennapi tánc is van. Mintha a bizonytalanban lépkedve egy korlátba kapaszkodnék, és így vonulnék át ezen a kényszerkaranténon, és a korlát megtart, akkor is ha nagy hullámok jönnek. Csilla hangja minden reggel ott van, a szemembe néz, bár nem tudja, de megtart, sőt felébreszti bennem a tartást, a tekintetével és azzal, ahogy minden reggel a tüdőmből ki, majd a tüdőmbe beáramló levegőre irányítja a fókuszomat, megérintem a fejtetőm, hogy emlékeztessem a gerin

A Nemzetközi Coaching Szövetség felhívása szerint 2020. május 4. és 11. között a coaching hetét ünnepeljük. Amióta ezzel a műfajjal megismerkedtem, minden coaching alkalom: amikor én coacholok, vagy éppen engem coacholnak, az egyenrangú támogatás, az élet kibontakozásának, az önmagamhoz való tiszta kapcsolódásnak, a téradásnak az ünnepe a számomra. Közgazdászként, poroszos nevelésben részesült diákként, kitűnő tanulóként és megfelelési kényszerrel küzdőként fontossá vált számomra a coaching. A szabadúszó létemben ebből a műfajból nyertem a legtöbb megerősödést. Ez a műfaj szelíden vezetett rá arra, hogy hogyan álljak bele a sorsom alakulása iránti felelősségbe, és hogyan támogassak másokat is ezen az úton. A nemzetközi akkreditációmra készülve megragadt bennem ez a tantermi környezetben elhangzott mondat: "A coaching professzionális beszélgetés két ember között egy emberről." Sokmindent, de a figyelmi fókuszt nagyon kifejezi ez a gondolat. Az én belső megélésemet tavaly ös