EGY COACH VALLOMÁSAI

Az  előző bejegyzésemben számot vetettem a tavaly összeállított 10-es szükségletlista állásával. Két hónapja fogalmazgatom, vizsgálom magamban, hogy mik MOST a legfontosabbak a számomra.   Én onnan ismerem fel a "legfontosabb" szükségleteket, hogy gyakran eszembe jutnak, vagy a nehéz helyzeteim gócpontjába kerülnek , ahogy Szentpéteri Julianna, EMK tanárom mondaná: megpiszkálódnak. Két elem (a hitelesség és az önrendelkezés) egyértelműen a listán maradt, kettő átalakult (a kapcsolatból az összetartozás, illetve a rugalmasságból az egyensúly), és került három új elem a listámra: a szeretet, az elismerés és az egyenrangúság. Nem megfeledkezve arról, hogy a szükségleteim pillanatról pillanatra váltakoznak, most arra szeretnék ránézni, hogy melyek azok, amelyek a legtöbb figyelmet kérik mostanában bennem, mik állnak a nehéz helyzeteim középpontjában. Nézzük tehát, hogy mi van MOST terítéken?  Mik a legfontosabb szükségleteim 2020 októberében? 1.  Öss...

Úgy indultam neki a nyaralásunknak, hogy terveim voltak. SOK. Az előző bejegyzésemben meséltem róluk: naplót akartam írni, jegyzetelni, olvasni, gyöngyöt fűzni, teázni, snorkelezni, aludni, játszani, két gyerek anyukájának lenni... ebből a listából is látszik, hogy nem kevés, bátran kimondhatjuk: rejtett elvárásom volt a pihenéssel kapcsolatban. Közben Facebook-posztban teszem közzé az elkészült karkötőket. Hogy is van ez? AMI SIKERÜL ÉS AMI NEM Részben tudtam, hogy a belső nyugalom eléréséhez hosszabb idő kell majd, ahogy lecsengenek az intenzív munkaidőszakból hozott gondolataim. Tudtam, hogy gyöngédséget szeretnék adni magamnak, és ez sokszor sikerül is: van esti és reggeli tea is, együtt a családdal, ami otthon sokszor elmaradt. Itt kiülünk a kerti tornácra, hallgatjuk a kabócákat és iszogatjuk a teánkat. Megadom magamnak azt is, hogy nem ébresztőórára kelek, hanem elalszom este és napközben is a gyerekekkel, pótolom az alvást, és jólesik, ahogy elnyom az álom a hőség és az egészn...

Napok óta a tengerpartról beszélünk, a kisfiammal naponta többször átszámoljuk, hogy hányat kell még aludni, míg a tengerparton leszünk. Itt ülök a félig becsomagolt bőröndök, lezárt, elrendezett mappák és ruhahegyek között, és felteszem magamnak a kérdést, hogy  én   mire is szeretném használni azt a nagyon várt 16 napot? kislányom nyári "jövő"képe KIFELÉ A MUNKÁBÓL Sok átdolgozott éjszaka és párhuzamosan futó szerelemprojektek tették elképzelhetetlenül töménnyé a júliust, és elfáradtam. Megélem a kimerültséget. A munkát nem befejeztem, hanem abbahagytam, rendezgetem az online mappákat, hogy azok, akikkel munkakapcsolatban állok, tudják továbbvinni, tudjanak haladni nélkülem is. Ahogy tegnap egy tréningrésztvevő mondta, az "ostort" átadtam 1-1 bátor jelentkezőnek, a határidőket átbeszéltük, az összegző leveleket elküldtem. Igen, előjön belőlem a belbini befejező véna, ami vállalkozóként kifejezetten erősödik, és ez elégedettséggel tölt el. Szeretem a rendet. Megnyu...

Gyorsan gyorsulok, és lassan lassulok - mondtam régen. Ezt a mintát kifejezetten sokáig hordoztam: imádtam, ha lehet pörögni, gyors észjárással kitalálni, megvalósítani, cselekedni, röpülni, vagy otthon végigsöpörni a lakáson egy nap alatt. Ugyanígy a másik véglet is emlékezetes, ahogy egy jóllakott macskaként ide-oda sétálok helyet keresve, és szinte érzem magamban azt a feszültséget, amit a macska érez, amikor a farkával jelez: jobb, ha most nem közeledsz. És végül egy talpalatnyi napfényes helyet találva elpihen órákon át. Így pihentem el én is a kanapén, naplóval a kezemben, vagy olvasva, esetleg filmet nézve bekuckózva. Régi szép idők. Az anyalét felülírta ezt a működést: a lassan lassulásból csak az emlék maradt meg, a nosztalgikus sóvárgás, hogy amikor én még lány voltam, eljártam a kondiba, a szaunába, hajat mosva, selymes bőrrel hazaértem, vagy a Széchenyiben mennyit lebegtem a termál vízben az eget bámulva, élvezve ahogy az arcomon vetekszik a belső hő a külvil...

A kíméletről szóló előző blogbejegyzésem fonala napról napra tovább szövődött bennem. A kímélettől olyan belső felszabadultságérzetig jutottam el, hogy rengeteg teret és levegőt találtam magamban. Azt hiszem, hogy ez egy nagy tanulást jelez most és itt nekem: arról, hogy ott vagyok a küszöbön, hogy ne vegyek magamra többet mint, amit kényelmesen elbírok. Hiszen a kényelem most jelez: kímélem-e magam. És a küszöbön vagyok, mert szeretném ezt tudatosítani, megnézni magamban, hogy pontosan és még pontosabban fülön csípjem, amikor nem ezt teszem. Érleltem egy darabig magamban a bejegyzés címét is: mérték, célkitűzés, de rájöttem, hogy itt pontosan a céltudatosságról van szó: azaz arról, hogy hogyan is tartom nap mint nap, legkisebb cselekedeteimben is szem előtt a céljaimat, és hogyan vagyok a cselekedeteim célirányultságában tudatos. MIT TESZEK MÁSKÉPP? Év elején kívántam magamnak: a kikerekedő 2020-as évre elsősorban sok szeretetet és önelfogadást (hogy annál többet adhassak kifele)...