EGY COACH VALLOMÁSAI

Fantasztikus elengedős élményt hozok, ami inspirálhat téged is bátran kiállni azért, amire valóban vágysz. Persze ez nem könnyű. Ez a különös éjszakai-hajnali-nappali túra egyedül a hegyen sok mély gondolatot indított el bennem: mi is a hegy? mit jelent megmászni a hegyet? és mit mond rólam az, ahogy én ezt megcselekszem? ARCCAL A HEGYNEK - FELFELÉ Éjjel 3:40 - spontán ébredés, nem is tudok visszaaludni, később akartam indulni, de inkább készülődni kezdek: arctisztítás, arckrém (véletlenül még az éjszakait teszem fel, hát persze, éjszaka van még, teljesen sötét odakint, ez logikus, nem?), ez a rituálé mindig feldob, éberré, üdévé tesz. Iszom, alma-répa-céklalé, felöltözöm, beteszem az utolsó pár dolgot, amit este már csak a hátizsák mellett hagytam, előkészítem a lámpát, nézem kint az eget, felhúzom a cipőt és 4:30-kor elindulok. Sötétben, a tücskök ciripelése, egy kósza autó, majd a főútról letérő hegyi utat itt-ott megvilágító lámpák, a kerítésen túlról bégető bárányok, majd egy elő...

Szokatlan, különös, rendkívüli ez a nyár, olyan, amilyen még nem volt, és ki tudja, hogy olyan-e, amilyen nem is lesz. Öt hónapja, amikor a járványhelyzet felborította a “normálist”, még nem gondoltam, hogy különösen szerencsésnek érzem magam majd most azért, hogy tudott bátor tervünk lenni a külföldön nyaralásra, hogy hallgattam magamban a #nemaradjitthon hangra, hogy a nyaralás előtti utolsó két, a vírus szempontjából aggasztó héten ugyan féltünk, mérlegeltünk, és kitartottunk a döntésünk mellett: elutaztunk két hétre Horvátországba. Akkor is, ha bizonytalan volt, hogy zöld országból jövünk-e majd haza, hogy utána karantén vár-e ránk. Akkor is, ha biztos volt, hogy utána önkéntes választáson alapulva se ovi, se bölcsi. 2020 luxusa számomra az, hogy ezt a nyaralást anyagi és szellemi értelemben is megengedtük magunknak. Tudom, hogy sokan nem mernek elutazni az anyagi bizonytalanság, sokan a lelki bizonytalanság miatt. Hálás vagyok és szerencsés, hogy mi elmentünk két hétre: hogy közös...

Úgy indultam neki a nyaralásunknak, hogy terveim voltak. SOK. Az előző bejegyzésemben meséltem róluk: naplót akartam írni, jegyzetelni, olvasni, gyöngyöt fűzni, teázni, snorkelezni, aludni, játszani, két gyerek anyukájának lenni... ebből a listából is látszik, hogy nem kevés, bátran kimondhatjuk: rejtett elvárásom volt a pihenéssel kapcsolatban. Közben Facebook-posztban teszem közzé az elkészült karkötőket. Hogy is van ez? AMI SIKERÜL ÉS AMI NEM Részben tudtam, hogy a belső nyugalom eléréséhez hosszabb idő kell majd, ahogy lecsengenek az intenzív munkaidőszakból hozott gondolataim. Tudtam, hogy gyöngédséget szeretnék adni magamnak, és ez sokszor sikerül is: van esti és reggeli tea is, együtt a családdal, ami otthon sokszor elmaradt. Itt kiülünk a kerti tornácra, hallgatjuk a kabócákat és iszogatjuk a teánkat. Megadom magamnak azt is, hogy nem ébresztőórára kelek, hanem elalszom este és napközben is a gyerekekkel, pótolom az alvást, és jólesik, ahogy elnyom az álom a hőség és az egészn...

Napok óta a tengerpartról beszélünk, a kisfiammal naponta többször átszámoljuk, hogy hányat kell még aludni, míg a tengerparton leszünk. Itt ülök a félig becsomagolt bőröndök, lezárt, elrendezett mappák és ruhahegyek között, és felteszem magamnak a kérdést, hogy  én   mire is szeretném használni azt a nagyon várt 16 napot? kislányom nyári "jövő"képe KIFELÉ A MUNKÁBÓL Sok átdolgozott éjszaka és párhuzamosan futó szerelemprojektek tették elképzelhetetlenül töménnyé a júliust, és elfáradtam. Megélem a kimerültséget. A munkát nem befejeztem, hanem abbahagytam, rendezgetem az online mappákat, hogy azok, akikkel munkakapcsolatban állok, tudják továbbvinni, tudjanak haladni nélkülem is. Ahogy tegnap egy tréningrésztvevő mondta, az "ostort" átadtam 1-1 bátor jelentkezőnek, a határidőket átbeszéltük, az összegző leveleket elküldtem. Igen, előjön belőlem a belbini befejező véna, ami vállalkozóként kifejezetten erősödik, és ez elégedettséggel tölt el. Szeretem a rendet. Megnyu...

Nemrég volt a tánc világnapja, és benne volt a tudatomban, hallottam róla másoktól, de épp más foglalkoztatott az írásban. Viszont nem akarok a tánc mellett elmenni. Mert olyannyira fontossá érett bennem ebben az időszakban. Sokkal többet jelent mint pusztán mozgást. Mert elmaradhat a karanténban a rendrakás, a takarítás, de a tánc nem. Ha elmarad a tánc, más a napi jelenlétem, kottázható a különbség. Ez a poszt a táncnak, a táncért, és érted szól, aki táncolni vágysz. KARANTÉNTÁNC A mindennapi kenyér mellé mindennapi tánc is van. Mintha a bizonytalanban lépkedve egy korlátba kapaszkodnék, és így vonulnék át ezen a kényszerkaranténon, és a korlát megtart, akkor is ha nagy hullámok jönnek. Csilla hangja minden reggel ott van, a szemembe néz, bár nem tudja, de megtart, sőt felébreszti bennem a tartást, a tekintetével és azzal, ahogy minden reggel a tüdőmből ki, majd a tüdőmbe beáramló levegőre irányítja a fókuszomat, megérintem a fejtetőm, hogy emlékeztessem a gerin...

A számomra jelenleg legfőbb értékek, vagy szükségletek TOP 10-es listáján az eddig tárgyalt érthetőség, egyértelműség , hitelesség és személyes felelősségvállalás mellett szerepel még, és hátra van a kapcsolat, a támasz, a következetesség, a rugalmasság, a természetesség és az önrendelkezés.  Mielőtt továbbmegyünk, kíváncsi vagyok, neked vajon mi van a listádon? Mi az a tíz legfontosabb dolog, ami mostanában az életedben, ebben az életszakaszodban mozgat - tudva azt, hogy változó helyzetek, életszakaszok változó értékeket hoznak és kívánnak? Szánj pár pillanatot arra, hogy végigfuttatod ezt magadban! Mik a visszatérő kéréseid kulcsszavai? Mik a leggyakrabban előforduló érzéseid mozgatórugói? Mi adja a cselekvések lendületét? Ezen a listán keresztül is kapcsolatba kerülhetsz magaddal és talán velem is. Mert nekem is van listám, meg neked is van, és lehet, hogy van közös metszet. Az is lehet, hogy nincs. Kíváncsi vagyok, hogy a te listádon szerepel-e a kapcsolat! ...

Ahogy az ablakon kinézve azt látom, hogy az őszi fákon tétováznak a szélben a levelek, hogy lehulljanak-e, a személyes felelősségvállalás, a lamentálás, a bizonytalanság jut eszembe. Tegnap sokáig tipródtam, hogy hogyan is írjam meg ezt a bejegyzést. Fáradt vagyok. Az elmúlt héten annyi más gondolat volt bennem a képzéseim idején, hogy ez a poszt már nem fért el a fejemben és az időmben, és ráadásul tegnapra a családom is lebetegedett. Én még tartom a frontot, de energiáim nagy része a többiek ellátására, a rájuk való figyelemre kell. Mert anya vagyok. És csak ezután coach. Aki itt tett egy ígéretet, hogy hetente egy vallomást megír és közzétesz. Szeretek előre készülni, de ez most nem így alakult. MEGCSINÁLNI VAGY NEM CSINÁLNI - EZ ITT A KÉRDÉS A B, terv készen is van: nem írom meg a bejegyzést most, csak pár nappal később, és ugyanezt a történetet leírom nektek bővebben. Biztos vagyok benne, hogy azt is megértenétek, és senki nem verné bottal az ajtómat, hogy miért nem kül...

Azt ígértem, hogy a legfőbb mozgatórugóimmal, 10 szükséglettel fogok kezdeni, de ahogy nekiláttam, rájöttem, hogy ha anélkül teszem ezt, hogy az érzelmek jelentőségéről írnék, akkor talán pont az érthetőség és az egyértelműség kárára belecsapnék a lecsóba. Márpedig mind az érthetőség, mind az egyértelműség különösen fontos nekem. Ezért úgy döntöttem, hogy  ezt a bejegyzést az érzelmeknek szentelem, és megkísérlem visszaemelni őket az őket megillető helyre, mert nem mellékesek! MIÉRT FONTOSAK AZ ÉRZELMEK? Coachként is kiemelt figyelemmel vagyok a bennem és a beszélgetőpartnereimben megjelenő érzésekre és szükségletekre. Ezt a figyelmi szintet igyekszem mindig magasan tartani, de természetesen én is vagyok fáradt, kimerült, vagy megérintett, amikor inkább befelé húznak a gondolataim, vagy ideges, amikor jó sakálként kiabálok. Azaz le is rántom magamról az első leplet (amit esetleg a coach cím rámaggat): nem vagyok jó kislány. Már. Sóhaj (megkönnyebbülés). Tele vagyok érzelemm...