EGY COACH VALLOMÁSAI

A kíméletről szóló előző blogbejegyzésem fonala napról napra tovább szövődött bennem. A kímélettől olyan belső felszabadultságérzetig jutottam el, hogy rengeteg teret és levegőt találtam magamban. Azt hiszem, hogy ez egy nagy tanulást jelez most és itt nekem: arról, hogy ott vagyok a küszöbön, hogy ne vegyek magamra többet mint, amit kényelmesen elbírok. Hiszen a kényelem most jelez: kímélem-e magam. És a küszöbön vagyok, mert szeretném ezt tudatosítani, megnézni magamban, hogy pontosan és még pontosabban fülön csípjem, amikor nem ezt teszem. Érleltem egy darabig magamban a bejegyzés címét is: mérték, célkitűzés, de rájöttem, hogy itt pontosan a céltudatosságról van szó: azaz arról, hogy hogyan is tartom nap mint nap, legkisebb cselekedeteimben is szem előtt a céljaimat, és hogyan vagyok a cselekedeteim célirányultságában tudatos. MIT TESZEK MÁSKÉPP? Év elején kívántam magamnak: a kikerekedő 2020-as évre elsősorban sok szeretetet és önelfogadást (hogy annál többet adhassak kifele)...

Három bejegyzésen keresztül Köves Béláné Annával, mentálhigiénés szakemberrel, a Saját utak - Leválás oldal gazdájával beszélgettünk. A felnőttségről szóló témát azzal kezdtük , hogy az életünkben a felnőtté válás lépcsőin tekintettünk végig és a felnőtté válás kritériumait szedtük össze, majd a családi mintákról beszélgettünk. Most az ünnep részével folytatjuk, a felnőttség szépségeiről, az előnyeiről, a lehetőségekről (is) beszélgetünk. Ha pedig végigolvasod a bejegyzést, arra is választ kapsz, hogy mi a felnövés receptje szerintünk! MIK A FELNŐTTSÉG SZÉPSÉGEI ÉS ELŐNYEI?  Anna : - Szabadság, felelősség, önállóság és így tovább, tovább.... Az előnye, hogy azt tehetsz, amit szeretnél. A hátránya pedig az, hogy azt tehetsz, amit szeretnél.  Ezt úgy értem, hogy ha megtehetek valamit, akkor szabadságot élek meg. Azt tehetek... Azaz szabad vagyok. Ugyanakkor felelősségem is van, hiszen komoly felelősség, amikor én döntöm el, hogy valamit megtegyek-e vagy ne. Hisz már...

A felnőttség ünnep, számomra az élet ünnepe. Rengeteg dolgot tartogat, kapuk nyílnak ki. Időszerűnek tartom, hogy az ünnepek idején, amikor összegyűlünk rokonokkal, felmenőkkel és utódokkal, a kapcsolataimra, a kapcsolataim rendezésére fókuszáljak. Azt, hogy ezt Annával együtt tehetem, számomra külön ajándék. Jólesik a támasz, a tükör az átgondolásban, mindamellett, hogy inspirál, és mindeközben magamat is rendezem. A 67 és 39 éves párbeszédébe engedünk így bepillantást. Más a perspektívánk, más az életutunk, de sokmindent hasonlóképp látunk. A beszélgetést azzal kezdtük legutóbb , hogy az életünkben a felnőtté válás lépcsőin tekintettünk végig és a felnőtté válás kritériumait szedtük össze. Most a családi minták felülírásáról, a leválás támogatásáról beszélgetünk. HOGYAN TALÁLTAD MEG A VÁLASZTOTT ÉRTÉKEKET AZ ÉLETEDBEN? Anna : - Számomra az áttörést az írás jelentette. Miközben egyedül neveltem két kisfiamat, dolgoztam nappal, időnként fordítottam éjjel, nem volt ki...

Amikor összeállt a legfőbb szükségleteim top 10-es listája az erőszakmentes kommunikáció trénerképzőn, megosztottam azt a tanulótársaimmal. A korábban tárgyalt érthetőség mellett a támasz volt az a másik, amivel kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy valóban önálló szükséglet-e. Azaz azáltal, hogy támaszt kapok, áttételesen nem valami más, a biztonság-, vagy a kapcsolatigényem elégül-e ki. Az a kérdés is megjelent, hogy hol van a támaszban az egyenrangúság? Hiszen talán a leggyakoribb asszociáció a támasszal és a támogatottsággal kapcsolatban az elesettség: azaz az egyik gyenge, a másik pedig erős. MEGTAPASZTALNI A TÁMASZT Én másképp gondolkodom a támaszról. Talán azért, mert coach vagyok. Talán azért, mert megtapasztaltam fizikai szinten, hogy mit jelent megtámasztva lenni, mégis szabadon és inspiráltan egy kapcsolatban. Ez érdekesen hangzik? Akkor állj fel egy pár pillanatra. Menj oda egy szabad falfelülethez, és dőlj neki a falnak. Ha jól figyelsz, megérezheted, hogy ...