EGY COACH VALLOMÁSAI

A Nemzetközi Coaching Szövetség felhívása szerint 2020. május 4. és 11. között a coaching hetét ünnepeljük. Amióta ezzel a műfajjal megismerkedtem, minden coaching alkalom: amikor én coacholok, vagy éppen engem coacholnak, az egyenrangú támogatás, az élet kibontakozásának, az önmagamhoz való tiszta kapcsolódásnak, a téradásnak az ünnepe a számomra. Közgazdászként, poroszos nevelésben részesült diákként, kitűnő tanulóként és megfelelési kényszerrel küzdőként fontossá vált számomra a coaching. A szabadúszó létemben ebből a műfajból nyertem a legtöbb megerősödést. Ez a műfaj szelíden vezetett rá arra, hogy hogyan álljak bele a sorsom alakulása iránti felelősségbe, és hogyan támogassak másokat is ezen az úton. A nemzetközi akkreditációmra készülve megragadt bennem ez a tantermi környezetben elhangzott mondat: "A coaching professzionális beszélgetés két ember között egy emberről." Sokmindent, de a figyelmi fókuszt nagyon kifejezi ez a gondolat. Az én belső megélésemet tavaly ös...

Az, amiről most írok, talán a legkülönösebb a számomra legfőbb értékek 10-es listáján. Ezt az értéket ugyanis nem olyan régen még én sem ismertem, nem tudtam a létezéséről, de nagy AHA-élményt jelentett pár hónappal ezelőtt, amikor az egyik képződésem során hallottam az önrendelkezésről. Azonnal tudtam, hogy hát ilyenem nekem is van. Sőt, nemcsak hogy van ilyenem, hanem ez vált az egyik legfőbb értékké számomra az elmúlt két évben, és mivel az ismeretségünk még igen friss és zsenge, szeretném minél tudatosabban táplálni, ápolni, őrizni. Hát ennek az AHA-élménynek az ünnepe számomra ma az, hogy ezt a bejegyzést Szentpéteri Julianna , EMK (erőszakmentes kommunikáció) oktatóval és mediátorral párbeszédben írhatom meg. Így ez a bejegyzés ebből a szempontból is eltér az eddigiektől: nemcsak a saját gondolataimat teszem számotokra elérhetővé, hanem az övéit is. (Ha utánajárnál annak, hogy mi az EMK, itt írtam róla .) Ez a történet ott kezdődik, amikor könnyek között hallgattam pár hó...

Konzervatívnak gondoltam magam régebben, és sok kérdésben merev voltam: csalódott lettem, ha valaki lemondott egy találkozót, vagy késett (még akkor is, ha jelzett erről). Azt éltem meg, hogy nem vagyok igazán fontos. Aztán valami megváltozott. Ma már fellazult, megpuhult ez a szigorú külső keretrendszer, ami tele van megállapodásokkal és szabályokkal. Mintha már csak félig nyitott szemmel figyelnék ezekre kifele. A tekintetem már nem akar ezekbe biztos pontként kapaszkodni. Hanem sokkal inkább keresem ezzel a félig befelé figyelő tekintettel a belső viszonyulásomat a változó körülményekhez. Az a legfontosabb tanulásom, hogy az életben nincs állandóság. Hogy az egyensúly felborul, hogy minden változik körülöttem, és nem utolsó sorban bennem is. Ezért lett fontos befelé is figyelnem. Ebben például következetes vagyok. Ha valami váratlan történik, megkeresem, hogy vagyok ezzel. RUGALMASSÁG EGY MUNKAHELYZETBEN Nemrég egy konferencián tartottam workshopot. A szervezés nem volt tö...

Ahogy az ablakon kinézve azt látom, hogy az őszi fákon tétováznak a szélben a levelek, hogy lehulljanak-e, a személyes felelősségvállalás, a lamentálás, a bizonytalanság jut eszembe. Tegnap sokáig tipródtam, hogy hogyan is írjam meg ezt a bejegyzést. Fáradt vagyok. Az elmúlt héten annyi más gondolat volt bennem a képzéseim idején, hogy ez a poszt már nem fért el a fejemben és az időmben, és ráadásul tegnapra a családom is lebetegedett. Én még tartom a frontot, de energiáim nagy része a többiek ellátására, a rájuk való figyelemre kell. Mert anya vagyok. És csak ezután coach. Aki itt tett egy ígéretet, hogy hetente egy vallomást megír és közzétesz. Szeretek előre készülni, de ez most nem így alakult. MEGCSINÁLNI VAGY NEM CSINÁLNI - EZ ITT A KÉRDÉS A B, terv készen is van: nem írom meg a bejegyzést most, csak pár nappal később, és ugyanezt a történetet leírom nektek bővebben. Biztos vagyok benne, hogy azt is megértenétek, és senki nem verné bottal az ajtómat, hogy miért nem kül...

Hogy tudom anyaként mentálhigiénés tudásomat egyszerre a gyerekeim és mások javára fordítani? Miért érték, ha az ügyfelem azt jelzi vissza, amikor megerősítem önállósodási törekvéseit, hogy örül, mert korábban más coachcsal más tapasztalata volt? Hogy tudok jelen lenni egyszerre résztvevőként és coachként egy kihívást jelentő csoportszituációban, ahova képződni érkeztem? Ebben a 2019-es évben sűrűn szembejött az életemben a hitelesség kérdése. Ezek a pillanatok emlékeztettek: számomra a hitelesség most, segítő identitásom kibontakozásakor fő érték. MIÉRT FONTOS A HITELESSÉG? Nemcsak a szakmai életbe való integráltságom, hanem a megélhetésem is múlik a sikerességen. A segítő szakmában tanácsadóként, coachként, mentálhigiénés szakemberként pedig a hitelességet tartom a siker kulcsának. Nem hiszek abban, hogy az ügyfelet magamhoz kell kötnöm, vagy hogy csak az én segítségemmel boldogulhat. Ezen a ponton vissza kellene adnom a coach oklevelemet. Hanem abban hiszek, hogy a le...

Az előző bejegyzésben az érzelmek elfogadásáról és szelidítéséről írtam, és most itt veszem fel a fonalat: OK vagyok akkor is, ha rosszul érzem magam. De mi az, hogy rosszul és mihez képest? És egyáltalán miért? Ugye, te is szoktad azt mondani, hogy jól érzem magam , meg rosszul érzem magam . De mit jelent ez? ALAPÉRZÉSEK Csak kétféleképpen érzünk, jól vagy rosszul? NEM! És ha már a megértésről terveztem most írni, akkor fontosnak tartom ezt a tisztázást. A világ színes, ahogy a szürkének is van vagy ötven árnyalata. Jól akkor szoktam magam érezni, ha valami jó dolog történik velem. Haha... Kérdőjel a szemedben? Jogos. Szóval jól akkor szoktam érezni magam, ha valami olyan dolog történik velem vagy bennem, ami pozitív érzést okoz. Hm... Ez még mindig sántít. Ez is csak kétszínű, vagy maximum három: pozitív - semleges - negatív. Miről van itt szó? Na jó, nem húzlak tovább (de azért bízom benne, hogy a keresztkérdéseimmel elgondolkodtattalak). Arról van szó, hogy amikor valamilye...

Azt ígértem, hogy a legfőbb mozgatórugóimmal, 10 szükséglettel fogok kezdeni, de ahogy nekiláttam, rájöttem, hogy ha anélkül teszem ezt, hogy az érzelmek jelentőségéről írnék, akkor talán pont az érthetőség és az egyértelműség kárára belecsapnék a lecsóba. Márpedig mind az érthetőség, mind az egyértelműség különösen fontos nekem. Ezért úgy döntöttem, hogy  ezt a bejegyzést az érzelmeknek szentelem, és megkísérlem visszaemelni őket az őket megillető helyre, mert nem mellékesek! MIÉRT FONTOSAK AZ ÉRZELMEK? Coachként is kiemelt figyelemmel vagyok a bennem és a beszélgetőpartnereimben megjelenő érzésekre és szükségletekre. Ezt a figyelmi szintet igyekszem mindig magasan tartani, de természetesen én is vagyok fáradt, kimerült, vagy megérintett, amikor inkább befelé húznak a gondolataim, vagy ideges, amikor jó sakálként kiabálok. Azaz le is rántom magamról az első leplet (amit esetleg a coach cím rámaggat): nem vagyok jó kislány. Már. Sóhaj (megkönnyebbülés). Tele vagyok érzelemm...