EGY COACH VALLOMÁSAI

A mindennapos rutinig - a felelősségvállalás Az első, szétnyílt hasizommal foglalkozó bejegyzésemet kezdtem így: " Egy éve ilyentájt napi szinten belém hasított az aggodalom, hogy mi lesz a hasammal, mi lesz a belsőmmel, mi lesz magammal, odabent. Miközben egyre erősödik a lelki tartásom, a testem jelez. Nem tetszett, amit a tükörben láttam, nem volt komfortos ez a test. Mi ez? Miért most jön ez? " Az egy évvel ezelőtti élményeimről így folytatom az írást ( 2. és 3. bejegyzést követően) - a tavasz és a karanténhelyzet hatására nosztalgikusan. Most újból kaptam lendületet. Hasonlóan mint tavaly! Eger Eva Edith, holokauszt túlélő pszichológusnak A döntés című könyvének olvasása közben bukkantam a gondolatra, hogy hogy lehet a lehetségest megragadni s mi most a lehetséges. Coachként rögtön az egyéni felelősség felvállalása jut eszembe. Ezzel elvagyok napokig, merengek a saját felelősségvállalásomon, lélekben is készülök a gyógytorna órára. Ez most azt jelenti, hogy azt ...

Szabotázs - a halogatás dilemmája Az  első, szétnyílt hasizommal foglalkozó  bejegyzésemet kezdtem így: " Egy éve ilyentájt napi szinten belém hasított az aggodalom, hogy mi lesz a hasammal, mi lesz a belsőmmel, mi lesz magammal, odabent. Miközben egyre erősödik a lelki tartásom, a testem jelez. Nem tetszett, amit a tükörben láttam, nem volt komfortos ez a test. Mi ez? Miért most jön ez? " Az egy évvel ezelőtti élményeimről a második bejegyzést követően így folytatom az írást - a tavasz és a karanténhelyzet hatására nosztalgikusan. Újból kaptam lendületet. De tavaly miből is? Olvassátok! Az első tökéletes mozgásóra, a minta megismétlését, az érzelmi eufória fokozását várom a következő alkalomtól, miközben bűntudattal érkezem az órára. Azon kívül, hogy séta közben felidéztem sokszor a képet és érzetet, amit az órán a testemben megéreztem, elfoglalt egyedülálló kétgyerekes anyaként nem volt időm tudatosan gyakorolni s átnézni a kapott anyagot. Kifogást gyárto...

Az első, szétnyílt hasizommal foglalkozó bejegyzésemet kezdtem így: " Egy éve ilyentájt napi szinten belém hasított az aggodalom, hogy mi lesz a hasammal, mi lesz a belsőmmel, mi lesz magammal, odabent. Miközben egyre erősödik a lelki tartásom, a testem jelez. Nem tetszett, amit a tükörben láttam, nem volt komfortos ez a test. Mi ez? Miért most jön ez? " Az egy évvel ezelőtti élményeimről így folytatom az írást - a tavasz és a karanténhelyzet hatására nosztalgikusan. Újból kaptam lendületet. De tavaly miből is? Olvassátok! Várakozás, izgalom, szinte elégedettség töltött el, ahogy arra gondoltam, hogy elkezdem. Vártam a kezdést. Megvan az időpont, szinte úgy mesélek róla másoknak, mintha feszes hasamat dicsekvően mutogatnám feszes pólómban, ahogy átlibbennek az utcán. A kezdés tudata máris elégedettséget szül. Persze tudom, hogy a mindennapi mozgás szokását nekem kell kialakítanom, nekem kell megküzdenem a régi testképem és a jelen eltérésén, az izzasztó sport hiá...