Hatalom - (ön)kritika és perspektíva - 40. vallomás

Ahogy a karaténnak vége van, hirtelen elfoglaltabb lettem, az időbeli és a térbeli logisztikázás újra fontossá vált, és még fontosabb lenne nekem, hogy ebben a helyzetben is használjam azt a tanulást, amit a karantén hozott: gyakran kapcsolódni befelé, meghallani magam, újrarendeződni az adott keretek között, most már újra sokszor a külvilág adta keretek között. És itt jön be az, amiről most röviden írni fogok: a hatalom.

Mentálhigiénés szakemberként, coachként látva a bennünk és körülöttünk zajló folyamatokat, könnyű megjósolni, hogy frusztrációtól teli nyár és ősz jön (ne legyen igazam!), arról nem is beszélve, hogy mi történik, ha lesz új járványhullám. Persze most lelki szintről beszélek. Ugyanakkor a frusztráció egyértelműen érzékelhető a gazdasági területeken, a minket érintő gazdasági vonalon (áremelkedés, fizetések kiesése, megfeleződése, de akár abban is, ahogy a kiesett teljesítményt igyekeznek egyes vezetők így-úgy bepótolni). És el is jutok ebben a gondolatfolyamban a vezetők szerepéhez: akiknek a kezében a hatalom van.



Ma ismét napindító tánccal kezdtem a bennem már nyugodtabb reggelt (köszi az éjjeli esőzéseknek és párának, amitől istenien alszom). A tánc közben végig a hatalom mint téma futott a lelkemben: a viharban unalmast mondó napellenző motortól, az épp lejárt garanciát kezelő vállalkozótól, az ügyfél és a megbízó oldalon is felbukkanó hatalom-játszmákig nagyon erősen felszínre jött bennem ez a téma. Három kérdést jegyeztem fel, amik ennek kapcsán érdekelnek.

MI A HATALOM? 

A Wikipédia szerint: "a hatalom meghatározása úgy szól, hogy az két ember vagy csoport stb. viszonylatában megfigyelhető olyan többé-kevésbé egyoldalú, azaz csak az egyiknél meglévő (vélt vagy valóságos) képesség vagy lehetőség, amely jelentős változást tud okozni a másik ember magánéletében vagy sorsában az előbbi illető vagy mások cselekedetei által."
Eredetét tekintve a hatalom az állatvilágban is jelen van - és ezt már csak én teszem hozzá: feltételezem, hogy  fajfenntartási, túlélési esélyek növelése céljából és nem önös érdekből.

A hatalom forrása lehet a pozíció, a szakértelem, a tudás, az információ, a pénz, az erő(szak), a karizma, az erkölcsi megbecsülés, a tisztelet, a hagyomány, a csoportdinamika.
Így van ez a napellenzőt szerelő cégnél, aki szakértelemmel bír és ha nem tudok négy napot várni és kockáztatni a napellenző falból való kiszakadását az esetleges viharban, akkor máris ára van a holnapi kiszállásnak. Így egy kicsivel több pénzhez jutottak, mintha csak simán megrendelném a nagyon drága motort náluk.

MIRE VALÓ A HATALOM?

A legtöbben a mások feletti uralkodásra és javak szerzésére használják. Ezért működik úgy a magyar demokrácia is, ahogy működik. De ha nem erre, akkor mi másra való a hatalom?
Szerintem arra, hogy teret nyisson egy széleskörű bevonásra, hogy egyensúlyt teremtsen a halkabbak és a hangosabbak között, hogy támogassa azok életét, akikre hatása van, hogy végtére is a hatalom szélesebb körű biztonságot és tiszteletet hozzon azoknak, akik "felett" hatalma van. A "felett" nem illik innentől ide: valójában azt gondolom, hogy a hatalom szolgálat, gondoskodás, elhivatottság.
Sajnos azonban a valóság az, hogy sokak személyiségében torzulást hoz létre: egyrészt az életünkben kialakulnak a hatalmi terek: otthon papucs, a munkahelyen diktátor, vagy ennél enyhébb fokozatokban. A hatalom, ha nem őszintén adakozó, folyton félteni fogja magát másoktól, és egyre nagyobb falakat épít, egyre komolyabb védelmi mechanizmusokkal - így jön létre az eredetileg szép kerti kép torzulása: ahogy hatalmas kőfalak vetnek véget a látványnak, aztán jöhet a félelem, amit a falak mindenki másban keltenek.
Látok különféle embereket, különféle hatalmi pozíciókban, és szerencsére van köztük olyan, akire tudok felnézni vezetőként, mert őszinte szándéka a csapatának a megerősítése, a botkormány elengedése, a felhatalmazó minőség megvalósítása. És amikor arra gondolok, hogy ilyen megbízókkal dolgozhatok, akkor hálát érzek.



HOGY VAGYOK ÉN A HATALOMMAL?

Másként, mint voltam tíz éve, frissen kinevezett osztályvezetőként, aki nem látott más mintát mint a poroszos nevelést és a szintén poroszos iskoláztatást: a kötelező megfelelést, és ezért kiváló emberek kiválasztásával és irányításával a maximális teljesítményre törekedtem, saját vért, verejtéket, éjszakákat sem kímélve. Persze hamar világossá vált, hogy ezzel a munkamorállal nem mindenki ért egyet. Elégedetlenkedtem. Aztán voltak évek, amikor elkezdtem ebben nem komfortosan érezni magam, az anyaság is alakított a hozzáállásomon, főleg, amikor szembejöttek olyanok, akik engem is irányítani akartak, és ráláttam arra, hogy valójában az én kezemre és lábamra is Marionett-köteleket készülnek kötni. Azt hiszem, ez volt négy évvel ezelőtt a hatalommal való kapcsolatom egyik első nagy AHA-élménye. Akkor kiszálltam.

Aztán a második AHA-élmény két évvel ezelőtt, a coaching-tanulmányaim közben érkezett felismerés volt: hogy a hatalom őszintén használható mások saját ötleteinek, saját módszereinek, saját megvalósításának a támogatására, és hogy az emberekben igenis lehet bízni: hiszen mindenki előbbre törekszik. Ehhez kötődik bennem a segítő pálya tudatos választása is: hiába érkezett vezetői felkérés, én most (még - nem is tudom, hogy ez így marad-e) abban találok leginkább örömet, ha a hatalommal való jó bánást úgy gyakorolhatom, hogy külsős és egyenrangú partnerként hozzájárulhatok mások életnek szebbé tételéhez. Ilyen pillanat, amikor:

  • coachként nem adok iránymutatást a kétségbeesett ügyfélnek, hanem ahhoz segítem hozzá, hogy a saját irányát megtalálja, és látom elindulni őt boldogan a maga választotta úton,
  • trénerként és facilitátorként nem tolom el a csapatot egy általam jónak gondolt irányba, hanem támogatom a saját megoldásaik azonosítását és aztán abban segítem őket, hogy a megtalált feladataikba jól bele tudjanak állni. Most épp egy maroknyi vezetőért drukkolok nap mint nap, akik felvállalták, hogy kiállnak a munkatársaik elé. Mintha a tanítványaimért drukkolnék, és közben rettenetesen büszke vagyok a felelősségbe való beleállásukra és a bátorságukra.
  • szülőként van türelmem a gyerekemmel leülni, és megtervezni a napot, kikutatni, hogy mire kíváncsi ő valójában, mit szeretne a közös időnkkel tenni, és ha mégsem vagyok benne a tervében, akkor is támogatni őt abban, hogy neki lehessen az, amit megálmodott. Megjegyzem, ezt tudom a legnehezebben megtenni, mert a régi mintáim itt kötnek a legjobban.


Hálásan gondolok egyik coaching tanáromra, aki egy alkalommal megosztotta velünk, hogy az ő "gumimacskája" (úgy tetszik ez a szó, hogy nem tudom nem használni) a hatalommal való visszaélés. És amikor tudott, valóban azon volt, hogy a csoportunkon belül kialakult feszültségekre fényt irányítson, és valamiféle megtartó erőt hozzon mindannyiunknak. Hálás vagyok azért, hogy példát mutatott, hogy a hatalommal való visszaélést hogyan lehet egyensúlyozó módon kezelni, véletlenül sem ítélkezve, de mindenki saját felelősségét kétszer aláhúzni.



Tudom, hogy van még utam, dolgom a hatalommal. Nem tartozom azok közé, akik csodás módon otthonról hozzák a hatalommal való jó bánást. Azt azonban határozottan látom, hogy hová tartok, hogy kikkel van kedvem dolgozni, hogy milyen munkákat szeretnék elvállalni, hogy a szabad választást, az önkéntes felelősségvállalást és a tudatos fejlődést szeretném támogatni mind magánszemélyek, mind szervezetek életében.
A régi, vezetőként megélt hibáimra pedig igyekszem szeretettel gondolni: a tapasztalataim részeiként. Ahogy a tánc közben ma reggel Csilla hangján elhangzott: nincs hibázás, minden egyensúlyvesztés a táncom része, és ha úgy tetszik: az én utam része. A legfőbb, hogy nem akarom önigazolásként megvédeni a múltamat. Keresem az egyenrangúságot. Előre tekintek.

TE HOGY VAGY A HATALOMMAL?

Ha ránéznél a hatalommal való kapcsolatodra, akár vezető szerepedre, akár arra, ahogy az alárendeltséget tűröd, szeretettel várlak egy coachingon! Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat!

Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel! Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva körülbelül havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.

Tarts velem! Tégy magadért!



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

COVID-mérleg - veszteségek és nyereségek - 51. vallomás

Vállalkozónak lenni - KIHÍVÁSOK - 49. vallomás

MI FONTOS MOST? SZÜKSÉGLETEIM TOP 7-ES LISTÁJA - 53. VALLOMÁS