EGY COACH VALLOMÁSAI

A három a kedvenc számom, ez a 3. karanténbejegyzés, és összesen harminc hete írom ezt a blogot, a 30. vallomásnál tartok. Most valami szépet kellene írni... Az előző bejegyzésem óta ugyanabban a keresgélő-kísérletező fázisban tartok, és mondhatom, hogy joggal: IDŐT ADOK magamnak az új helyzetben, méghozzá úgy, hogy időt adok annak, hogy kísérletezzek. Ez elég szép nekem. Kísérletezek:  a napirend szétcsúszásával, a gyerekek éjjeli fektetésével, a késői keléssel, a magam szaranyázásával és belső védőbeszédemmel, az éjjeli takarítással, a sírással, az írással, a főzéssel, az Internetről való kajarendeléssel, a jövőre esedékes óvodai és iskolai beiratkozások online ügyintézésével, az orvossal való online konzultációval, a takarékoskodással, a délutáni alvással, amibe belealszom, és elkések egy megbeszélt online találkozóról, a kiborulással, a napi fél órás reggeli mozgással, a heti egyszeri 2-3 órás anyakimenővel, a rendetlenség elviselésével, a maszkrendeléssel,...

Az előző bejegyzésemet akkor írtam, amikor a karanténhelyzet tudatosodott bennem, amikor már megértettem, hogy ez nem mese, ez nem film, ez a valóság. Engem támogató szempontokat kerestem. Mert a terveim, az életem gyökeresen átalakult. Mert most kell a támasz . Még mindig sokminden kavarog bennem, de igyekszem minden eddigi tudásomat egyben látni, integrálni, és rendezgetni a felkavarodott érzéseket lelkem polcain. Látjátok, több bejegyzésem újra a fülemben cseng, a szálak összeérnek. Ebben a struktúrálásban több téma megérkezett, előkerült, lefújom róluk a port. Minderről egyszerre akartam írni, mert az egyensúlyvesztés hatására meginduló gondolat-, érzés- és ötletfolyam ismerős működés nekem, látjátok, már legutóbb azon kezdett járni az agyam, hogy mit is tehetnék, hogyan adhatnék én támaszt. Ám volt itt egy kívánságom magamtól pár bejegyzéssel korábban: lassan gyorsulni . Ennek most ideje van, helye van, és kihívás is: a lassulásban is elevennek maradni. Mert szeretném felfogn...

Beszorulunk a lakásba. Beszorulunk kis terekbe. Az életterünk összeszűkül. MIT JELENT EZ A SOCIAL DISTANCING? Távolságot tartunk a közösségi élettől. De milyet is? Nemcsak a társas kapcsolataink alakulnak át, ahogy átveszi a személyes találkozások helyét a virtuális tér, hanem egy másik veszély is fenyeget bennünket: a kütyük és a világhálón beáradó információs hullám messzi partra moshat bennünket önmagunktól. Nem véletlenül írja hivatalos ajánlásában az Egészségügyi Világszervezet (WHO), hogy "naponta meghatározott időben, egyszer vagy kétszer keress friss híreket. A hirtelen, vagy folyamatos híráramlat a járvány terjedéséről bárkit aggodalommal tölt el. Keresd a tényeket, ne az álhíreket vagy téves információkat!" Nekem is meg kellett küzdenem az információéhségemmel. Annak ellenére, hogy nincs televízióm, mindent hallgattam, mindenhonnan kerestem, a forrásra külön ügyelve, hogy mi a hír a világban: a városomban, az országomban, a munkám szempontjából fontos orsz...