EGY COACH VALLOMÁSAI

Az  előző bejegyzésemben számot vetettem a tavaly összeállított 10-es szükségletlista állásával. Két hónapja fogalmazgatom, vizsgálom magamban, hogy mik MOST a legfontosabbak a számomra.   Én onnan ismerem fel a "legfontosabb" szükségleteket, hogy gyakran eszembe jutnak, vagy a nehéz helyzeteim gócpontjába kerülnek , ahogy Szentpéteri Julianna, EMK tanárom mondaná: megpiszkálódnak. Két elem (a hitelesség és az önrendelkezés) egyértelműen a listán maradt, kettő átalakult (a kapcsolatból az összetartozás, illetve a rugalmasságból az egyensúly), és került három új elem a listámra: a szeretet, az elismerés és az egyenrangúság. Nem megfeledkezve arról, hogy a szükségleteim pillanatról pillanatra váltakoznak, most arra szeretnék ránézni, hogy melyek azok, amelyek a legtöbb figyelmet kérik mostanában bennem, mik állnak a nehéz helyzeteim középpontjában. Nézzük tehát, hogy mi van MOST terítéken?  Mik a legfontosabb szükségleteim 2020 októberében? 1.  Összetartozás  - a kapcsolattal

Az Egy coach vallomásai blogot egy beharangozóval indítottam tavaly: "Egy éven, 52 héten át heti egy blogbejegyzésen keresztül kínálok felületet és kapcsolódást saját tudatosságomhoz coachként, vállalkozóként, emberként. ...  egy különleges módon engedek bepillantást a fejembe: a saját életem filmkockáink keresztül. Én most ez vagyok. " AZ ÉRZÉKENYSÉG MÉLTÓ HELYÉRE KERÜL A legelső bejegyzésemet, az 1. vallomást az érzésekről írtam, mert szerettem volna a sokszor hibáztatott, lenézett, elhessegetett, elhallgatott és elfojtott érzéseket az őket megillető helyre visszaemelni. Az életemben is ezen dolgozom, és talán nem véletlenül: jelen életszakaszomnak, ha címet választanék, ez lenne az: az érzékenység méltó helyére kerül . Hálás vagyok, hogy vannak. Örülök, hogy hallom őket, a munkámban értékké formáltam őket, és folyton dolgozom azon, hogy még jobban fejezzem ki őket. Ez az, ami mindannyiunkban közös: érző lények vagyunk. Hiábavaló ezt tagadni. A tagadás által csak blokkoka

Az egy éve elkezdett blogom a végéhez ér lassan. Formálódik bennem az utolsó kettőnek szánt bejegyzés, ugyanakkor az elmúlt hétvégén homlokcsapásszerűen ért a felismerés: azt is fontos megfogalmaznom, hogy egy különös időszakban született ez a blog: lassan hét hónapja tart a COVID időszaka. Szóltak bejegyzések a karantén elejéről  (veszteségfeldolgozás), közepéről  (döntés), végéről  (tanulságok), a különös nyárról , de ez a felborultság és bizonytalanság még jól érzékelhetően jelen van az én életemben, jelen van körülöttünk, és szeretnék ránézni arra, hogy mi minden van itt, mi alakult át. Az inspirációt az EMK (erőszakmentes kommunikáció) trénerképző záróalkalmán kaptam Szentpéteri Julianna tanáromtól, akivel korábban ezt a bejegyzést írtuk közösen. Döbbenetes és megható volt nekem magamnak is megélnem, hogy milyen mélyen és jól tudok kapcsolódni magamhoz az erőszakmentes kommunikáció módszerének a segítségével azáltal, hogy konkrét helyzetekre, élményekre irányítom a figyelmem, hog

Harmadik alkalommal, egyben a sorozatunk zárásaként beszélgetek Vad Ágnes coah-csal, akivel az a közös bennünk, hogy mindketten egy sokak által irigyelt alkalmazotti létet hagytunk a hátunk mögött, és vállalkozóvá lettünk pár évvel ezelőtt. Ági a multivilágból, én a közszférából érkezem. A beszélgetéseinkben betekintést engedünk a vállalkozóvá válásba, az ennek hátterében lezajló folyamatokba ( 1.bejegyzés ), a kihívásokba, az előnyökbe, az igenekbe és a nemekbe ( 2. bejegyzés ), és most arról beszélgetünk, hogy milyen tanácsokkal, ajánlásokkal látnánk el a kezdő vállalkozókat. Hangsúlyozzuk, hogy ezek a történetek rólunk szólnak, a javaslatok a mi tapasztalatainkon alapulnak, és ha a saját utadat keresed, akkor érdemes mindezt némi távolságtartással kezelni. Ha szeretnéd, coachként elkísérünk. MIT TANÁCSOLNÁL AZOKNAK, AK IK VÁLLALKOZÁST INDÍTANÁNAK? ÁGNES : Hogy mit tanácsolnék azoknak, akik most indítják a vállalkozásukat? Kizárólag olyasmit, amit én már kipróbáltam és bevált. Ez per

Az előző alkalommal a vállalkozói lét kezdeteiről beszélgettünk Vad Ágnes coach-csal. Ezúttal egy kicsit tovább megyünk: a vállalkozói lét számunkra megjelent legfőbb kihívásairól, a vállalkozói lét legfőbb vonzerejéről olvashatsz alább a mi olvasatunkban. Mire mondunk igent? Mire mondunk nemet? Olvasd el, és közben mérlegeld, hogy benned vajon ez hogy áll! MI AZ, AMI VÁLLALKOZÓKÉNT SZÁMODRA A LEGFŐBB KIHÍVÁS? ÁGNES : Előzőleg beszéltem arról, hogy milyen megrögzült gondolkodást mutattam azzal kapcsolatban, hogy én leszek-e vállalkozó, és hogy évekkel ezelőtt mennyire eltoltam magamtól ezt a lehetőséget. Mostanra már azt mondom róla: hogy ez egy életforma, mely tudatos döntéseken és szabad választásokon alapul . Mennyivel jobban hangzik már így, nem? Naná, hogy szívesebben van az ember egy ilyenben, mint a korábban alkotott riasztó, álmatlan éjszakákban gazdag képzetben! IZABELLA : Igen, ezzel egyetértek. Pont az elmúlt napokban ültem le a férjemmel átbeszélni, hogy hogy alakulnak sze

Ahogy beszélek régi munkatársakkal, vagy kapcsolatba kerülök az alkalmazotti létemből ismert szervezetekkel, azt tapasztalom, hogy a vállalkozói lét megítélése különösen ambivalens . Vannak a sóvárgók, irigykedők: akik a szabadságot, a kötetlen időbeosztást, a rugalmasságot és a magas jövedelmeket látják benne. Aztán vannak a távolságtartók, távolról csodálók: ők leginkább a bizonytalanságot nem tudják elképzelni, ami ezzel a működési formával jár. Ágival mindketten egy sokak által irigyelt alkalmazotti létet hagytunk ott, és váltottunk. Mindketten vállalkozóként dolgozunk, akkor is, ha nagyon más közegből jövünk: ő a multivilágból, én a közszférából érkezem. Alább mélyebb betekintést engedünk a vállalkozóvá válásba , az ennek hátterében lezajló folyamatokba, a kihívásokba, az előnyökbe, az igenekbe és a nemekbe. Három részletben jelentkezünk majd. Íme, az első rész. MIKOR ÉS MINEK A HATÁSÁRA FOGALMAZÓDOTT MEG BENNED, HOGY VÁLLALKOZÓ LESZEL? ÁGNES: Jó kérdés! Még pedig azért, mert kép