ÁTTÁNCOLT karantén - 36. vallomás
Nemrég volt a tánc világnapja, és benne volt a tudatomban, hallottam róla másoktól, de épp más foglalkoztatott az írásban.
Viszont nem akarok a tánc mellett elmenni.
Mert olyannyira fontossá érett bennem ebben az időszakban.
Sokkal többet jelent mint pusztán mozgást.
Mert elmaradhat a karanténban a rendrakás, a takarítás, de a tánc nem.
Ha elmarad a tánc, más a napi jelenlétem, kottázható a különbség.
Ez a poszt a táncnak, a táncért, és érted szól, aki táncolni vágysz.
KARANTÉNTÁNC
A mindennapi kenyér mellé mindennapi tánc is van.
Mintha a bizonytalanban lépkedve egy korlátba kapaszkodnék, és így vonulnék át ezen a kényszerkaranténon, és a korlát megtart, akkor is ha nagy hullámok jönnek.
Csilla hangja minden reggel ott van,
a szemembe néz, bár nem tudja, de megtart,
sőt felébreszti bennem a tartást, a tekintetével és azzal,
ahogy minden reggel a tüdőmből ki, majd a tüdőmbe beáramló levegőre irányítja a fókuszomat,
megérintem a fejtetőm, hogy emlékeztessem a gerincoszlopom a felfelé törekvésre,
megérintem a nyakam, hogy emlékeztessem a feszültséget tároló csuklyásizmomat arra, hogy ideje pihenni,
megérintem puhán, féltőn a térdemet, ami egy januári sérülés óta gyakran bedagad, és néha fáj is, de sosem kifogás.
A légzés áramlása megnyitja bennem a belső áramlást.
Minél hosszabb, lassabb, kitartottabb, azaz erősebb a lazítás, annál több belső tér nyílik ki.
Mintha kapuk tárulnának fel bennem a felszín és a belvilág között,
a bőröm, a szöveteim, a csontjaim és a lelkem között.
Lazul és nyílik.
A nyak, a mellkas, a csípő, és az izületek sora.
És hirtelen rádöbbenek erre a belső tágasságra.
Rengeteg tér van idebent.
Rengeteg felfedeznivaló.
Rengeteg összefüggés.
Mint kint, úgy bent.
Állítólag.
Valóban?
Ezt figyelem.
És a test tanít.
Azáltal, hogy minden pillanatban él, engem is életben tart.
A legnehezebb pillanatban is.
És ezt az életet tanulom.
Tulajdonképpen magamtól.
Ámulva figyelem, hogy ez lehet.
Hálás vagyok, hogy emberként ezt megélhetem.
És valójában rajtam múlik.
Minden nap rajtam múlik.
LEHETŐSÉGEK A TÁNCBAN
Csodálatosnak tartom azt, ahogy egy mozdulat kifejezheti a viszonyomat az adáshoz és az elfogadáshoz, de ugyanígy az épp aktuális szükségleteimet is eltáncolhatom, esetleg táncba vihetem egy kapcsolat történetét, vagy egy megélt vita érzelmi lenyomatait.
A fizikalitás, a test észrevétele és létezőként, velem együttérzőként, sőt legszorosabb együttélőként való elismerése a nehézségek vagy szárnyalások megértésének és megélésének nyit új dimenziót. Innentől nem 2D vagyok, aki érez és gondolkodik, hanem 3D, aki mozog, és testbe, térbe viszi a gondolatot és az érzést.
A karanténhelyzet az általam választott egyik legkedvesebb mozgásformát, a kontakt improvizáció táncot is próbára tette, hiszen az egymással, az idegen testekkel való fizikai kontaktus kiíródott a megengedett társas érintkezések listájáról márciusban, az egyik társammal közösen tervezett mozgásóra előtt egy héttel és a tervezett mozgáskurzusunk előtt két héttel.
Remek cikk szólt a tánc megváltozott helyzetéről és megváltozott megéléséről.
Remek lehetőségek nyíltak az online térben, például a reggeli napindító tánc, aminek az első egy-két hetében több hiányérzettel küzdöttem: hol a megszokott táncparkett?, hol van a többi test? Csak a négy fal és én, és persze az én testem. Aztán összerázódtunk mi: a falak, én és a testem, és minden reggel (vagy néha később a délelőttben) összehangolódunk, minden nap az előre nem látott, azaz improvizált táncban. És ez lett számomra a kényszerű be-és összezártság örömteli túlélésének kulcsa, mondhatnám a lelki rugalmasságom fejlesztésének egyik eszköze: a mindennapi tánc. Azáltal hogy kinyílnak a belső terek, erősebbre szövődik önmagam tartásával a kapcsolatom, és a mozdulatok vonalán szövődő láthatatlan háló mindent elbír. Ebben az alapfeszülésben is. Kisebbek az érzelmi kilengéseim, magasabb a megtartottságom. Vannak könnyek, szomorúságok, mélységek, és öröm, hála, melegség is, de mind erős ölelésben ezzel a tartással. Az alapok nem tudnak megrengeni.
A karantén tánc, a napindító segít ezt minden nap felidézni, ezt a belső kapcsolatot: viszem a táncot a sétára, a lépcsőre, az erdőbe, a gyerekekkel, mindenhova.
Mi a tanulság?
Szeretném a táncot ezentúl minden nap megélni.
Lehetőleg reggel. Hogy energizáljon!
Ez egészen biztosan a karanténidőszak nagy tapasztalása az életemben.
Eddig is táncoltam, alkalmanként.
Mi is ez? Nekem ez:
Felnőtt játszótér. Alapja a kapcsolat – önmagunkkal és másokkal, valamint a fizikai erők megfigyelése és működése. Eszközei az érintés, az izomtónus, a súly, a gravitáció.
A kontakt tánc a figyelem, a jelenlét tánca, az Itt és Most fizikális tere. Hátrahagyjuk a feltételezéseinket és a testünkkel figyelünk, fókuszba kerülnek a testérzetek. Érintésen keresztül kerülünk párbeszédbe. Megengedjük a játékot, a nemtudást, a nemet mondást, a kísérletezést, a spontaneitást, az ismeretlent.
A partnerünkkel és partnereinkkel előre nem látható módon, mégis mindkettőnk számára komfortos találkozást keresünk. Van, hogy ez nem sikerül, s együtt örülünk, ha igen. Vigyázunk magunkra, vigyázunk egymásra. Most azzal, hogy távolságban maradunk.
A kontakt improvizáció irányzatot az 1970-es években az Steve Paxton indította el az amerikai társadalomban zajló változásokkal párhuzamosan. A kontakt improvizáció édesanyja, Nancy Stark Smith pár nappal korábban, 2020 május 1-jén hunyt el. Sajnálom, hogy nem ismertem személyesen, de örömmel tölt el, hogy vele kapcsolatba került testek hozzám is elhoztak abból a tudásból, amit ő a testtel kapcsolatban sokaknak átadott.
MOZGÁSMÚLTAM
Mens sana in corpore sano.
Ezt a mondást sokszor hallottam, láttam a városi sportcsarnokban kiírva, ahova kézilabda edző apukám útját fürkészve gyakran betértem. Tesitagozatra jártam, de sosem volt az az élményem, hogy a társaimhoz képest bármiben is kiemelkednék. Éppen hogy lihegve körbe tudtam futni a tavat, vagy a sportpályát. A kézilabda bár nagy szerelem volt, mégsem tartott ki az életemben.
A sport igénye, az érdeklődés azonban igen. Volt röpi, futás, tánc.
Tánc... tánc... inkább szórakozás, de mégis azért a tánc.
Olyannyira szerettem mozogni, hogy több önismereti módszert próbálva és túl elméletinek, "agyasnak" megélve azokat, másra kezdtem vágyni. Valami mélyebb tapasztalásra, ami nem enged a felszínen lenni, ami többet követel tőlem egy jó elméletnél, amit önmagam megértésére befogadok vagy létrehozok.
Ekkor mentem el egy hétvégi önismereti csoportba, ami leginkább a régi tornaórákra emlékeztetett.
Bejött. Volt mozgás, volt sírás, volt öröm. Erre vágytam.
Aztán lett ebből éves elköteleződés, és a szerelem azóta is tart.
És ez vezetett el engem a tánchoz, a kontakt tánchoz.
Egy olyan mozgásformához, ami kötetlen, ami felfedezésre hív, ami kérdéseket vet fel, ami vizsgál: magamat, a kapcsolatomat a fizikai környezetemmel és a kapcsolatomat az emberi környezetemmel: egy vagy több emberrel, a velük való viszonyrendszerben.
A HIVATALOS VERZIÓ - MOZGÁSMÚLT
2008 óta foglalkozom kontakt improvizációval. Az elmúlt évek során többek között a következő tanárok óráin, kurzusain tanultam: Bakó Tamás, Gál Eszter, Lipka Péter, illetve külföldi tanárok: Lior Ophir, Martin Keogh, Peter Pleyer, Scott Wells, Katja Mustonen, Thomas Kampe, Jurij Konjar, Anya Cloud. Külön kiemelem Goda Gábor Weight Flow Contact nevű testtudati tréningjét, amit tíz éve gyakorlok. 2018-2020 között végeztem el a Kontakt Budapest kontakt improvizáció tánctanár-képzési programját.
Viszont nem akarok a tánc mellett elmenni.
Mert olyannyira fontossá érett bennem ebben az időszakban.
Sokkal többet jelent mint pusztán mozgást.
Mert elmaradhat a karanténban a rendrakás, a takarítás, de a tánc nem.
Ha elmarad a tánc, más a napi jelenlétem, kottázható a különbség.
Ez a poszt a táncnak, a táncért, és érted szól, aki táncolni vágysz.
KARANTÉNTÁNC
A mindennapi kenyér mellé mindennapi tánc is van.
Mintha a bizonytalanban lépkedve egy korlátba kapaszkodnék, és így vonulnék át ezen a kényszerkaranténon, és a korlát megtart, akkor is ha nagy hullámok jönnek.
Csilla hangja minden reggel ott van,
a szemembe néz, bár nem tudja, de megtart,
sőt felébreszti bennem a tartást, a tekintetével és azzal,
ahogy minden reggel a tüdőmből ki, majd a tüdőmbe beáramló levegőre irányítja a fókuszomat,
megérintem a fejtetőm, hogy emlékeztessem a gerincoszlopom a felfelé törekvésre,
megérintem a nyakam, hogy emlékeztessem a feszültséget tároló csuklyásizmomat arra, hogy ideje pihenni,
megérintem puhán, féltőn a térdemet, ami egy januári sérülés óta gyakran bedagad, és néha fáj is, de sosem kifogás.
A légzés áramlása megnyitja bennem a belső áramlást.
Minél hosszabb, lassabb, kitartottabb, azaz erősebb a lazítás, annál több belső tér nyílik ki.
Mintha kapuk tárulnának fel bennem a felszín és a belvilág között,
a bőröm, a szöveteim, a csontjaim és a lelkem között.
Lazul és nyílik.
A nyak, a mellkas, a csípő, és az izületek sora.
És hirtelen rádöbbenek erre a belső tágasságra.
Rengeteg tér van idebent.
Rengeteg felfedeznivaló.
Rengeteg összefüggés.
Mint kint, úgy bent.
Állítólag.
Valóban?
Ezt figyelem.
És a test tanít.
Azáltal, hogy minden pillanatban él, engem is életben tart.
A legnehezebb pillanatban is.
És ezt az életet tanulom.
Tulajdonképpen magamtól.
Ámulva figyelem, hogy ez lehet.
Hálás vagyok, hogy emberként ezt megélhetem.
És valójában rajtam múlik.
Minden nap rajtam múlik.
LEHETŐSÉGEK A TÁNCBAN
Csodálatosnak tartom azt, ahogy egy mozdulat kifejezheti a viszonyomat az adáshoz és az elfogadáshoz, de ugyanígy az épp aktuális szükségleteimet is eltáncolhatom, esetleg táncba vihetem egy kapcsolat történetét, vagy egy megélt vita érzelmi lenyomatait.
A fizikalitás, a test észrevétele és létezőként, velem együttérzőként, sőt legszorosabb együttélőként való elismerése a nehézségek vagy szárnyalások megértésének és megélésének nyit új dimenziót. Innentől nem 2D vagyok, aki érez és gondolkodik, hanem 3D, aki mozog, és testbe, térbe viszi a gondolatot és az érzést.
A karanténhelyzet az általam választott egyik legkedvesebb mozgásformát, a kontakt improvizáció táncot is próbára tette, hiszen az egymással, az idegen testekkel való fizikai kontaktus kiíródott a megengedett társas érintkezések listájáról márciusban, az egyik társammal közösen tervezett mozgásóra előtt egy héttel és a tervezett mozgáskurzusunk előtt két héttel.
Remek cikk szólt a tánc megváltozott helyzetéről és megváltozott megéléséről.
Remek lehetőségek nyíltak az online térben, például a reggeli napindító tánc, aminek az első egy-két hetében több hiányérzettel küzdöttem: hol a megszokott táncparkett?, hol van a többi test? Csak a négy fal és én, és persze az én testem. Aztán összerázódtunk mi: a falak, én és a testem, és minden reggel (vagy néha később a délelőttben) összehangolódunk, minden nap az előre nem látott, azaz improvizált táncban. És ez lett számomra a kényszerű be-és összezártság örömteli túlélésének kulcsa, mondhatnám a lelki rugalmasságom fejlesztésének egyik eszköze: a mindennapi tánc. Azáltal hogy kinyílnak a belső terek, erősebbre szövődik önmagam tartásával a kapcsolatom, és a mozdulatok vonalán szövődő láthatatlan háló mindent elbír. Ebben az alapfeszülésben is. Kisebbek az érzelmi kilengéseim, magasabb a megtartottságom. Vannak könnyek, szomorúságok, mélységek, és öröm, hála, melegség is, de mind erős ölelésben ezzel a tartással. Az alapok nem tudnak megrengeni.
A karantén tánc, a napindító segít ezt minden nap felidézni, ezt a belső kapcsolatot: viszem a táncot a sétára, a lépcsőre, az erdőbe, a gyerekekkel, mindenhova.
Mi a tanulság?
Szeretném a táncot ezentúl minden nap megélni.
Lehetőleg reggel. Hogy energizáljon!
Ez egészen biztosan a karanténidőszak nagy tapasztalása az életemben.
Eddig is táncoltam, alkalmanként.
A KONTAKT IMPROVIZÁCIÓ
Felnőtt játszótér. Alapja a kapcsolat – önmagunkkal és másokkal, valamint a fizikai erők megfigyelése és működése. Eszközei az érintés, az izomtónus, a súly, a gravitáció.
A kontakt tánc a figyelem, a jelenlét tánca, az Itt és Most fizikális tere. Hátrahagyjuk a feltételezéseinket és a testünkkel figyelünk, fókuszba kerülnek a testérzetek. Érintésen keresztül kerülünk párbeszédbe. Megengedjük a játékot, a nemtudást, a nemet mondást, a kísérletezést, a spontaneitást, az ismeretlent.
A partnerünkkel és partnereinkkel előre nem látható módon, mégis mindkettőnk számára komfortos találkozást keresünk. Van, hogy ez nem sikerül, s együtt örülünk, ha igen. Vigyázunk magunkra, vigyázunk egymásra. Most azzal, hogy távolságban maradunk.
A kontakt improvizáció irányzatot az 1970-es években az Steve Paxton indította el az amerikai társadalomban zajló változásokkal párhuzamosan. A kontakt improvizáció édesanyja, Nancy Stark Smith pár nappal korábban, 2020 május 1-jén hunyt el. Sajnálom, hogy nem ismertem személyesen, de örömmel tölt el, hogy vele kapcsolatba került testek hozzám is elhoztak abból a tudásból, amit ő a testtel kapcsolatban sokaknak átadott.
MOZGÁSMÚLTAM
Mens sana in corpore sano.
Ezt a mondást sokszor hallottam, láttam a városi sportcsarnokban kiírva, ahova kézilabda edző apukám útját fürkészve gyakran betértem. Tesitagozatra jártam, de sosem volt az az élményem, hogy a társaimhoz képest bármiben is kiemelkednék. Éppen hogy lihegve körbe tudtam futni a tavat, vagy a sportpályát. A kézilabda bár nagy szerelem volt, mégsem tartott ki az életemben.
A sport igénye, az érdeklődés azonban igen. Volt röpi, futás, tánc.
Tánc... tánc... inkább szórakozás, de mégis azért a tánc.
Olyannyira szerettem mozogni, hogy több önismereti módszert próbálva és túl elméletinek, "agyasnak" megélve azokat, másra kezdtem vágyni. Valami mélyebb tapasztalásra, ami nem enged a felszínen lenni, ami többet követel tőlem egy jó elméletnél, amit önmagam megértésére befogadok vagy létrehozok.
Ekkor mentem el egy hétvégi önismereti csoportba, ami leginkább a régi tornaórákra emlékeztetett.
Bejött. Volt mozgás, volt sírás, volt öröm. Erre vágytam.
Aztán lett ebből éves elköteleződés, és a szerelem azóta is tart.
És ez vezetett el engem a tánchoz, a kontakt tánchoz.
Egy olyan mozgásformához, ami kötetlen, ami felfedezésre hív, ami kérdéseket vet fel, ami vizsgál: magamat, a kapcsolatomat a fizikai környezetemmel és a kapcsolatomat az emberi környezetemmel: egy vagy több emberrel, a velük való viszonyrendszerben.
A HIVATALOS VERZIÓ - MOZGÁSMÚLT
2008 óta foglalkozom kontakt improvizációval. Az elmúlt évek során többek között a következő tanárok óráin, kurzusain tanultam: Bakó Tamás, Gál Eszter, Lipka Péter, illetve külföldi tanárok: Lior Ophir, Martin Keogh, Peter Pleyer, Scott Wells, Katja Mustonen, Thomas Kampe, Jurij Konjar, Anya Cloud. Külön kiemelem Goda Gábor Weight Flow Contact nevű testtudati tréningjét, amit tíz éve gyakorlok. 2018-2020 között végeztem el a Kontakt Budapest kontakt improvizáció tánctanár-képzési programját.
ÖNFEJLESZTÉS MOZGÁSBAN
Május 16-án lenne a segítő foglalkozásúaknak szánt workshopom. Természetesen ez most elmarad.
A Kismamahangolónak még nincsenek új időpontjai.
De tudom, hogy az idő el fog jönni. Időpontok lesznek.
Ha addig is szívesen kipróbálnád a coachingot, de inkább a mozdulatok embere vagy, mint a szavaké, akkor is érteni foglak. Ha olyan olyan segítőt keresel, aki több szinten tud kapcsolódni hozzád, szívesen "látlak" most az online térben, később személyesen egy coachingra! Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat! Ha van kedved, benevezhetsz egy pár alkalmas folyamatra is. Meggyőződésem, hogy az önismeretbe való befektetés most IS hatványozottan térül meg!
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel! Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.
Tarts velem! Tégy magadért!
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel! Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.
Tarts velem! Tégy magadért!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése