Mozgástér a karanténban 2. - 29. vallomás

Az előző bejegyzésemet akkor írtam, amikor a karanténhelyzet tudatosodott bennem, amikor már megértettem, hogy ez nem mese, ez nem film, ez a valóság. Engem támogató szempontokat kerestem. Mert a terveim, az életem gyökeresen átalakult. Mert most kell a támasz.

Még mindig sokminden kavarog bennem, de igyekszem minden eddigi tudásomat egyben látni, integrálni, és rendezgetni a felkavarodott érzéseket lelkem polcain. Látjátok, több bejegyzésem újra a fülemben cseng, a szálak összeérnek. Ebben a struktúrálásban több téma megérkezett, előkerült, lefújom róluk a port.

Minderről egyszerre akartam írni, mert az egyensúlyvesztés hatására meginduló gondolat-, érzés- és ötletfolyam ismerős működés nekem, látjátok, már legutóbb azon kezdett járni az agyam, hogy mit is tehetnék, hogyan adhatnék én támaszt. Ám volt itt egy kívánságom magamtól pár bejegyzéssel korábban: lassan gyorsulni. Ennek most ideje van, helye van, és kihívás is: a lassulásban is elevennek maradni. Mert szeretném felfogni, megérteni, hogy mi is történik bennem, körülöttem. Így az első dologról írok, ami eszembe jutott és velem van a napokban.

VESZTESÉGFELDOLGOZÁS - VÁLTOZÁS

A kialakult karanténhelyzettel kapcsolatos viszonyulásom alakulását figyelgetem. Érzékelem a pár napja a valós és a virtuális térben is átalakult energiahullámot, jön a pozitivizmus, teret kér, terjed ez is, mint a koronavírus. És én ennek most nagyon szurkolok.
De hogy ne rohanjak ennyire előre, nem volt mindig ilyen és nem minden pillanatban ilyen az érzelmi viszonyulásom a helyzethez. Alakul a megszokás, az eltelt idő hatására, alakul a számomra fontos emberekben változó érzések, az engem elért lehetőségek, illetve a világból érkező hírek és valami mély remény hatására is. Rengeteg tényező van itt. Az idő kiemelkedik. A hangulatom ingadozik, változik, miközben egyre többet vagyok elfogadó és pozitív.

Hogy kerül ide a veszteségfeldolgozás? Hát úgy, hogy krízisben vagyunk: lehet ezt járványügyi krízisnek, gazdasági, vagy egészségügyi krízisnek, élet-halál krízisnek, vagy home-office krízisnek hívni, de egy biztos: valami elveszett, és ez a valami nem kevesebb mint a régi megszokott életünk.

Ezen a ponton jelent meg a belső képernyőmön Kübler-Ross gyászfolyamati ábrája, amit a változások illusztrálására is átfordítottak. Lent az utóbbi ábrát mutatom nektek. Azért mert nekem segített abban, hogy könnyebben megértsem saját magamat, a saját folyamatomat.

Forrás: https://masteringbusinessanalysis.com/mba154-change-leadership/kubler-ross-change-curve/

TAGADÁS: az első lépcsőfok. Itt jártam március 12-ig. Figyeltem a híreket, és az volt bennem, hogy ez majd lecseng, ez nem ér el hozzám. Hogy milyen figyelmes gesztus az óvodától, hogy az Olaszországban járt óvónéni önkéntes karanténban van otthon. Nem fogtam fel, hogy ez most komoly. Valószínűleg mindannyian máskor, másnak a hatására jutottunk el a tagadás felszámolásáig. Nekem ez az a pont volt, amikor az általam szervezett csoportos út (Élménytúra - Jan Van Eyck és a flamand művészet) március 17-i indulásával kapcsolatban a szervezői stáb nagy összhangjába én is bele tudtam simulni: azt kértem, hogy tegyük át másik időpontra. Elhárult az a veszély, hogy ha hazatérek, további két hét karantén választ majd el a gyermekeimtől. Megnyugvás.

FRUSZTRÁCIÓ: a második lépcsőfok. Itt jártam a következő pár napban, egészen március 16-ig. Ideges voltam, vártam, hogy a családtagjaim mondjanak valami biztosat, hogy valaki mondja azt, hogy mindjárt vége. Ingerlékeny voltam, egyáltalán nem találtam a helyemet. A híreket néztem. Nem tudtam belelazulni a gyerekeimmel töltött időbe. Nem lehet, hogy akkor innentől én leszek egyben az óvónéni, a szakács, a takarító, a mindenes... és hol vagyok ÉN? Hol van a dolgozó, az alkotó énem?

DEPRESSZIÓ: abszolút múlt fókuszban telt még vagy 2 nap: mind azt láttam, ami elveszett. Igyekeztem pozitív is maradni, felcsillant bennem egy-egy pilanatra a remény, de nem a saját életem tekintetében. Elkeserített, hogy több bevételi forrásom elapad, egészen komoly megélhetési aggodalom is hatalmába kerített. Mély szomorúság volt rajtam. Végtére is azt éltem meg, hogy egyedül vagyok, akinek el kell bírnia az otthonunkba való beszorulás terheit: a takarítást, a főzést, a gyerekek lefoglalását, és támogatni a férjemet abban, hogy az ő bevételszerző tevékenysége megmaradjon. Új helyem lett a csapatban. És ezt a helyet úgy hívják: főállású anya. Átéreztem a világ összes kisgyermekes anyjának a hirtelen megnövekedett nehézségeit. Aztán március 18-án eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Felelősséget vállalok a boldogságomért.

KÍSÉRLETEZÉS: lendületet kaptam egy neves külföldi coach-szupervizorral folytatott 100 fős webinariumból. Erőt adott, hogy együtt vagyunk a nehézségben, és hogy sok lehetőség nyílik meg. A természet már meg is mutatta Velencében is, Kínában is és még számtalan helyen a világban.
Ebből a lendületből aznap született egy családi időbeosztás, felrajzoltam, és csütörtöktől működött. Kértem időt a saját dolgaimra, hogy valami nekem is maradjon. Hogy nekem is legyen egy játszóterem, egy kreatív terem, egy idő, amikor fellélegezhetek a gyerekzsivajból. Létrehoztam egy online csoportot az Otthon dolgozóknak, létrejött az első saját webináriumom (online workshop), az első saját Facebook Live adásom, átkerülnek online a coaching üléseim


Most itt tartok. Nekem is segít ez a rendszer látnom, hogy egy természetes folyamaton megyek keresztül. Abban is segít, hogy a türelmetlenségemet, ami a számos ötletem megvalósítása iránti vágyból fakad, elfogadjam. És végül lám: egy bő hét alatt megnyílt a tér a kísérletezésre, az ötletek megvalósítására. Azt tapasztalom, hogy ezen a héten mások körül is nyílnak a lehetőségek. Mintha megérkezett volna a belenyugvás: az élet megy tovább. Csak épp másképp.

És én valahol mélyen tudom, hogy ez most nagyon jó.
Segítenek a reggeli táncaim kapcsolódni az ösztöneimhez, az intuíciómhoz, a lehetőségek meglátásához. A rendszerességben már születik az izmaim új érzékelése, enyhe izomlázak, az öröm a finom hazai ételek készítése fölött és valami puha jelenlét a gyermekekkel.

Ez a folyamat így ment bennem tovább.

TE HOL TARTASZ MOST?

Ha elfogadásra, megértésre vágysz mentálhiginés és/vagy coaching módszerrel, jelentkezz be hozzámItt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat!

Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel! Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.

Tarts velem! Tégy magadért!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

COVID-mérleg - veszteségek és nyereségek - 51. vallomás

Vállalkozónak lenni - KIHÍVÁSOK - 49. vallomás

MI FONTOS MOST? SZÜKSÉGLETEIM TOP 7-ES LISTÁJA - 53. VALLOMÁS