A szó és a tett összhangja - 7. vallomás
A szó és a tett összhangjának hiánya kiütközik, bizalmatlanságot kelt. Nehéz megfogalmazni ezt, ha találkozunk vele, hiszen az információk jóval nagyobb részét nem a verbális értelmezésen keresztül szerezzük be egy-egy helyzetben. Ezt a keresett-vágyott összhangot követekezetességnek hívom. Ha vizet prédikálok, vizet iszom.
TE HOGY VAGY KÖVETKEZETES?
Ha szeretnél tisztábban látni, hogy miben vagy következetes, ha tudatosabban bontanád ki a lehetőségeidet, jelentkezz be hozzám coachingra!
Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat! Coachként úgy vagyok veled következetes, hogy betartom a megállapodásunkat: megtartom a titkaidat, megkérdezlek arról, hogy milyen jelenlétet kérsz tőlem, úgy vagyok jelen, ahogy te és a helyzet kéri, rákérdezek a vállalt feladatokra, és szem előtt tartom a célt, ahova megyünk, és ha szükséges, emlékeztetlek.
A következő bejegyzésben a rugalmasságról olvashatsz. Kísérj el, és tanulj magadról!
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel. Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.
Tarts velem! Tégy magadért!
MIÉRT FONTOS A KÖVETKEZETESSÉG?
A megállapodások betartásának, a bizalomnak, a kiszámíthatóságnak az egyik hozzávalója a következetesség. Ha ez nincs, a szavak, az ígéretek, a cselekedetek elszállhatnak. Mintha a pókfonalak nem állnának össze hálóvá, hanem különálló liánokként lógnának. De mindenképpen a levegőben lógnak.
A megállapodások betartásának, a bizalomnak, a kiszámíthatóságnak az egyik hozzávalója a következetesség. Ha ez nincs, a szavak, az ígéretek, a cselekedetek elszállhatnak. Mintha a pókfonalak nem állnának össze hálóvá, hanem különálló liánokként lógnának. De mindenképpen a levegőben lógnak.
Ha a kapcsolat alapja a támasz, a támasz egyik módja a következetesség. A következetesség számomra a híd a megelőlegezett és a kipróbált bizalom között.
A kisgyerekeimen érzékelem az időérzék alakulásával, hogy milyen fontos referenciakeret a napirend. Ők nem ismerik az órát, de bíznak abban, hogy megteszem, amit mondok. Nem tudják rajtam számonkérni azt, hogy 5 vagy 30 percet kések, de azt igen, hogy ha nem voltam ott az uzsonna végén. "Anya, későn jöttél...."
A következetesség a szavahihetőség próbája is. És a következetesség következményeként lassú futónövényként kibomlik és terebélyesedik a bizalom.
A KÖVETKEZETESSÉGRŐL - ELSŐ SZINT
A következetesség alapvetően a referenciapontként szolgáló megállapodás (ígéret, kinyilatkoztatás, stb) pontos betartása mind a szavak, mind a tettek szintjén, amiből a megállapodás érintettjei biztonságérzetet és kiszámíthatóságot kapnak. A kimondottakhoz való ragaszkodás a felmerülő nehézségek ellenére megmarad, és az esetleges változtatás értelmezése az érintettek számára is követhető, hozzáférhető. Azaz a folyamatok a felszínen zajlanak, nincsenek rejtett belső monológok.
MI KELL HOZZÁ?
A következetesség alapvetően a referenciapontként szolgáló megállapodás (ígéret, kinyilatkoztatás, stb) pontos betartása mind a szavak, mind a tettek szintjén, amiből a megállapodás érintettjei biztonságérzetet és kiszámíthatóságot kapnak. A kimondottakhoz való ragaszkodás a felmerülő nehézségek ellenére megmarad, és az esetleges változtatás értelmezése az érintettek számára is követhető, hozzáférhető. Azaz a folyamatok a felszínen zajlanak, nincsenek rejtett belső monológok.
MI KELL HOZZÁ?
Mit csinálok akkor, ha az a szabály, hogy nincs csoki este, mégis nagyon vágyom rá?
A, Titokban eszem csokit.
B, Eszem a gyerekeim előtt csokit, velük együtt.
C, Nem eszem csokit.
A következetesség a fenti opciókból B, és a C, esetben lép működésbe.
A C, verzióban, a csokievés példáján keresztül talán könnyű meglátni, hogy micsoda önfegyelemre van a következetességhez szükség. Mintha a következetesség motorja az önfegyelem lenne.
A C, verzióban, a csokievés példáján keresztül talán könnyű meglátni, hogy micsoda önfegyelemre van a következetességhez szükség. Mintha a következetesség motorja az önfegyelem lenne.
Azt hiszem, ez a legnehezebb választás a fenti háromból, ha nagyon vágyom a csokira. És az önfegyelem komoly támasz benne.
A B, verzióban nem vagyok következetes a szabály betartásában, de másban: a köztünk elfogadott értékek, mint megosztás és követhetőség fenntartása tekintetében igen. Különösen igaz ez, ha a B, ritkán merül fel opcióként, de ha felmerül, akkor lehetőséget ad arra, hogy másképpen kapcsolódjunk egymáshoz: hogy az összetartozást és a bizalmat az éppen nem működő következetesség helyett bevonással, beavatással, a cselekedetem mozgatórugóinak láttatásával teremtem meg. Így az eset példaként szolgálhat arra is, hogy nem kell a szabályt mindig betartani, fogcsikorgatva becsukni a szekrényajtót, ha két órája csak erről álmodom, vagy megenni a második rántott húst is, mert a nagyi következetesen kipótolta a tányérból elfogyó adagot.
MIT ÜZEN A KÖVETKEZETLENSÉG - MÁSODIK SZINT
Hát itt jön az izgalmas rész. Pár hónapja világosodtam meg én is abban (de jó, bárcsak így maradnék :)), hogy amikor valamiben nem vagyok következetes, akkor valami másban az vagyok. Ugyan ez kibúvónak, kiskapunak tűnhet, számomra egy nagy fejlődési lehetőség ránézni minderre.
Mert mit mond a működésemről, ha megcsinálok valamit, és mit, ha nem?
Egy címkét kapok? Következetes jókislány vagyok?
Vagy inkább következetlen rossz?
És szolgál-e a címke?
Szerintem úgy szolgál ez a következetes - következetlen címke, hogy tudatosítja a működésünk visszatérő mintáit.
Mondok egy példát: évekkel ezelőtt vezetőként a megbeszéléseknek legalább a felére nem értem oda időben. Volt kollegák, kezeket fel!
Igyekszem most magammal szemben is kíméletesen fogalmazni, ugyanakkor ha bárki visszanézné az események filmjét, azt látná, hogy a többiek összegyűlnek, aztán beszélgetnek, majd visszatérnek az asztalukhoz a saját feladataikhoz, megkávéznak, és a többi, attól függően, hogy mennyit kések. Persze ezt én is csak elképzelem, mert nem voltam ott. Ugye.
Amikor ezeket leírom, egyrészt belátást gyakorlok, másrészt őszinteséget élek meg. Ugyanakkor azt hiszem, hogy a helyzet fontosságát a saját hibáimon keresztül tudom a leghitelesebben láttatni. Akkor is, ha sok szempontból nem tartom helyesnek azt, ahogy akkor ott működtem.
Tehát visszatérve a boncolásomhoz:
1. szabotáltam a csoport működését, az egyértelműséget és a bizalmat
2. feszült állapotba hoztam magam, mert valójában minden alkalommal bűntudattal érkeztem
3. gyakoroltam a rugalmasságot (újraterveztem)
4. belső engedélyt adtam magamnak, hogy ne tartsak be egy szabályt (ha olvastad ezt a bejegyzést és benne a kitűnőtanulóságomtól való búcsút, ide a vállveregetést!), hogy önazonosságot élhessek meg.
5. amikor nem indultam el időben, akkor általában valami számomra nagyon hasznosat tettem: még megírtam valamit, befejeztem egy cikket, kihasználtam a magányos időt: azaz énidőt és hatékonyságot éltem meg
6. sokszor ezekben az időkben jutottam el oda, hogy valóban átlássak egy-egy helyzetet és felkészüljek.
Tehát veszteségként megjelenik: a csoportműködés, az egyértelműség és a bizalom.
Azonban a nyereségek között is sokminden szerepel: rugalmasság, engedély, önazonosság, énidő, hatékonyság, felkészülés.
A veszteség volt az az ár, amit azért fizettem, hogy rugalmasságot, és önazonosságot gyakoroljak, hogy ezek megszülethessenek bennem, és ezzel együtt egy mély belső elfogadása annak, aki valójában vagyok, amit valójában szeretnék csinálni. Le a jókislánysággal! mozgalmunk első fejezete itt véget ért.
Aztán ahogy idővel, később, már kilépve ebből a munkakörnyezetből rájöttem arra, hogy mennyire fontos számomra a hitelesség, és ehhez a felkészültség és a pontosság is, akkor cselekvési stratégiát változtattam. Nem kellett. De megtettem, mert szerettem volna integrálni a magamról megtudott információkat. És így vagyok most békében magammal: felkészülök a megbeszélésekre, azaz a hetemet, hónapomat tervezve befoglalom a saját naptáramban az időket a felkészülésre is, és időben odaérek. Így adhatok magamnak tisztánlátást, határozottságot a fellépésemben és egyúttal higgadtságot és nyugalmat a jelenlétemben.
És bízom abban, hogy akik akkor ott ezt végigélték velem, megértik és elfogadják most, hogy miért cselekedtem úgy.
Úton voltam. Úton vagyok.
Üdvözlet a hibáknak!
A B, verzióban nem vagyok következetes a szabály betartásában, de másban: a köztünk elfogadott értékek, mint megosztás és követhetőség fenntartása tekintetében igen. Különösen igaz ez, ha a B, ritkán merül fel opcióként, de ha felmerül, akkor lehetőséget ad arra, hogy másképpen kapcsolódjunk egymáshoz: hogy az összetartozást és a bizalmat az éppen nem működő következetesség helyett bevonással, beavatással, a cselekedetem mozgatórugóinak láttatásával teremtem meg. Így az eset példaként szolgálhat arra is, hogy nem kell a szabályt mindig betartani, fogcsikorgatva becsukni a szekrényajtót, ha két órája csak erről álmodom, vagy megenni a második rántott húst is, mert a nagyi következetesen kipótolta a tányérból elfogyó adagot.
MIT ÜZEN A KÖVETKEZETLENSÉG - MÁSODIK SZINT
Hát itt jön az izgalmas rész. Pár hónapja világosodtam meg én is abban (de jó, bárcsak így maradnék :)), hogy amikor valamiben nem vagyok következetes, akkor valami másban az vagyok. Ugyan ez kibúvónak, kiskapunak tűnhet, számomra egy nagy fejlődési lehetőség ránézni minderre.
Mert mit mond a működésemről, ha megcsinálok valamit, és mit, ha nem?
Egy címkét kapok? Következetes jókislány vagyok?
Vagy inkább következetlen rossz?
És szolgál-e a címke?
Szerintem úgy szolgál ez a következetes - következetlen címke, hogy tudatosítja a működésünk visszatérő mintáit.
Mondok egy példát: évekkel ezelőtt vezetőként a megbeszéléseknek legalább a felére nem értem oda időben. Volt kollegák, kezeket fel!
Igyekszem most magammal szemben is kíméletesen fogalmazni, ugyanakkor ha bárki visszanézné az események filmjét, azt látná, hogy a többiek összegyűlnek, aztán beszélgetnek, majd visszatérnek az asztalukhoz a saját feladataikhoz, megkávéznak, és a többi, attól függően, hogy mennyit kések. Persze ezt én is csak elképzelem, mert nem voltam ott. Ugye.
Amikor ezeket leírom, egyrészt belátást gyakorlok, másrészt őszinteséget élek meg. Ugyanakkor azt hiszem, hogy a helyzet fontosságát a saját hibáimon keresztül tudom a leghitelesebben láttatni. Akkor is, ha sok szempontból nem tartom helyesnek azt, ahogy akkor ott működtem.
Tehát visszatérve a boncolásomhoz:
1. szabotáltam a csoport működését, az egyértelműséget és a bizalmat
2. feszült állapotba hoztam magam, mert valójában minden alkalommal bűntudattal érkeztem
3. gyakoroltam a rugalmasságot (újraterveztem)
4. belső engedélyt adtam magamnak, hogy ne tartsak be egy szabályt (ha olvastad ezt a bejegyzést és benne a kitűnőtanulóságomtól való búcsút, ide a vállveregetést!), hogy önazonosságot élhessek meg.
5. amikor nem indultam el időben, akkor általában valami számomra nagyon hasznosat tettem: még megírtam valamit, befejeztem egy cikket, kihasználtam a magányos időt: azaz énidőt és hatékonyságot éltem meg
6. sokszor ezekben az időkben jutottam el oda, hogy valóban átlássak egy-egy helyzetet és felkészüljek.
Tehát veszteségként megjelenik: a csoportműködés, az egyértelműség és a bizalom.
Azonban a nyereségek között is sokminden szerepel: rugalmasság, engedély, önazonosság, énidő, hatékonyság, felkészülés.
A veszteség volt az az ár, amit azért fizettem, hogy rugalmasságot, és önazonosságot gyakoroljak, hogy ezek megszülethessenek bennem, és ezzel együtt egy mély belső elfogadása annak, aki valójában vagyok, amit valójában szeretnék csinálni. Le a jókislánysággal! mozgalmunk első fejezete itt véget ért.
Aztán ahogy idővel, később, már kilépve ebből a munkakörnyezetből rájöttem arra, hogy mennyire fontos számomra a hitelesség, és ehhez a felkészültség és a pontosság is, akkor cselekvési stratégiát változtattam. Nem kellett. De megtettem, mert szerettem volna integrálni a magamról megtudott információkat. És így vagyok most békében magammal: felkészülök a megbeszélésekre, azaz a hetemet, hónapomat tervezve befoglalom a saját naptáramban az időket a felkészülésre is, és időben odaérek. Így adhatok magamnak tisztánlátást, határozottságot a fellépésemben és egyúttal higgadtságot és nyugalmat a jelenlétemben.
És bízom abban, hogy akik akkor ott ezt végigélték velem, megértik és elfogadják most, hogy miért cselekedtem úgy.
Úton voltam. Úton vagyok.
Üdvözlet a hibáknak!
A következetesség malterként köti össze bennem a keretek deklarálását, a megállapodások megkötését övező reményt és a biztonságot. De összeköti bennem a legmélyebb vágyaimat a jelenlétemmel is. Ha hiányzik ez a malter, esetlegessé válik, hogy hova jutok egy úton, értelmezési keret nélkül marad az életem. Mintha nem lenne történetem, mintha nem lenne emlékezetem. Következetesség és önfegyelem nélkül a szabadság csapongó energiakitöréssé válik a választott lehetőségek tudatos kibontása helyett.
TE HOGY VAGY KÖVETKEZETES?
Ha szeretnél tisztábban látni, hogy miben vagy következetes, ha tudatosabban bontanád ki a lehetőségeidet, jelentkezz be hozzám coachingra!
Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat! Coachként úgy vagyok veled következetes, hogy betartom a megállapodásunkat: megtartom a titkaidat, megkérdezlek arról, hogy milyen jelenlétet kérsz tőlem, úgy vagyok jelen, ahogy te és a helyzet kéri, rákérdezek a vállalt feladatokra, és szem előtt tartom a célt, ahova megyünk, és ha szükséges, emlékeztetlek.
A következő bejegyzésben a rugalmasságról olvashatsz. Kísérj el, és tanulj magadról!
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel. Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.
Tarts velem! Tégy magadért!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése