Gyermekágy - búcsúzó - avagy Milyen tanácsra vágytam volna anyámtól? - 13. vallomás

A gyermekágy az az időszak, ami a szülést követi... Röviden, de nem pontosan.

Több okból írok most a gyermekágyas időszakról:
- mert még én is érintett vagyok, lassan búcsúzom,
- mert nagyon kevés figyelmet kap tapasztalatom szerint ez az időszak,
- mert sok édesanya magára marad és kétségbeesik,
- és mert szerintem ennek nem kellene így lennie.

Idén végeztem el Meső gyermekágyas segítő képzését (erről itt írtam), és addig én sem mentem nagyon utána annak, hogy mi is ez és mennyi ideig is tart?

A legtöbbször azzal a gyermekágyi meghatározással találkoztam, hogy a szülést követő hat hét, amíg az anya fizikai értelemben nagyjából helyreáll, a babával megszokják egymást, és az anya újból képessé válik a napi teendők menedzselésére a baba mellett és feláll az új családi rend. Azaz van egy fizikai, egy lelki és egy rendszeroldala a (kis) gyermekágynak. Van, aki negyedik trimeszterről beszél, azaz a szülést követő három hónapról. És van olyan nézet, ami szerint a (nagy) gyermekágy a szoptatási időszak végéig tart. Az utóbbi szerint tart még az én gyermekágyam is. És vállalom. Érteni is vélem azokat, akik ezt az időszakot gyermekágynak hívják.


Adott ugyanis a nő, aki leél 20-30 évet úgy, hogy önmaga van, és aztán belép az életébe ez a bizonyos apró, tehetetlen puhaság, akinek az élete tőle függ. Azaz függő viszonyba kerül a nő. És ezt felfogni, megérteni, megélni és még élvezni is szükséges ahhoz, hogy új szerepében, anyaként kiteljesedjen.

FELFOGNI, HOGY ANYA LETTEM

Emlékszem, hogy az első gyermekem születését követően négy héttel fogtam fel, hogy a helyzet megváltozott. Addig a baba születése után aludni is alig tudtam az izgatottságtól. Így volt ez a második szülést követően is.

Egyhónapos elsőgyerekes anyaként ezt írtam:

"Anyaság. Nem lettem más ember, de a bennem élő anya van most a felszínen, a nap 24 órájában.
A lányom rezdülésére rezdülök, akkor is, ha a rezdülés egy kacaj, ahogy álmában éppen kineveti a napközben megfájdult derekam. Percekig, órákig őt ringatom, ha sír, ha nem tud elaludni, ha fáj a hasa. A derékfájáson túl a kreativitás is nő bennem, ahogy mindenféle pozícióban megpróbálom letenni, és sokszor elbukom: percek múlva újból hív. De sose lehet tudni: van, hogy többórás pihenőt kapok, míg ő álmában a kiságya egyik végéből átevickél az álomcsónakon a másikig.
Aztán cuppogása jelzi, ha nem ébredek elsőre, akkor nyögdécselése, hogy "Anya, ments ki a kiságyból", és enni kér. Közben ha nem ébred az első hangjára a tudatom, a testem akkor is felébred, és működésbe lép: elkezd csordogálni a tejem is. A kislányom életben tartására, jól tartására vagyok most rendelve. És a szoptatás számomra is csodálatos pillanatokat tartogat: van, hogy izgatott, van, hogy elmosolyodik közben, van, hogy belealszik, mintha a tejjel magába szívná a napjaim emlékeit is. Szeretem elnézni az arcát, és napról napra a sírása ellenére nő bennem az anyai önbizalom is, és tudom, hogy ezen a nehézségen is túlleszünk majd, tudom, hogy a pillanatok tűnékenyek, és én is igyekszem magamba szívni az ő látását, pihegését és érintését, mert holnap már más lesz, gyorsan változik, már kinőtte az első kissapkát és kisruhát, meghízott egy kilót a születése óta.
Ő a jelenben él: nem hasonlít a tegnaphoz, nem vágyik a holnapra, csak itt van száz százalékban. Irigylésreméltó.
Tegnap újból a vállamon aludt el, úgy hagytam, és hátradőltem, én is elaludtam. Ki tudja, lesz-e még ilyen pillanat, ezt itt és most kell élvezni.
Anyaság. Nem lettem más ember, de már örökre anya maradok. És ennél sosem lesz erősebb kötelék." 




A GYERMEKÁGY VÉGE

Most már érteni vélem, a második gyermekemet még szoptatva, hogy miért gondolják egyesek, hogy a gyermekágy még tart. Nem csak azért, mert az első két év rengeteg változást tartogat. Hanem ez a szoptatás valami különleges műfaj: olyan összehangoltságot és olyan függést jelent két ember között, mint talán semmi más. Két év után már nem tápláléka vagyok, hanem a biztonságának a forrása. Már nem italért nyúl éjjel, hanem megnyugvásért: „ugye, szeretsz?”, „ugye, megtartasz?”. Napközben már le tud mondani rólam, de a világba még általam kapaszkodik. És én neki adom magamat. Úgy képzelem el, mintha egy üvegbe tölteném a vizet, addig, amíg az meg nem telik. És azt majd észreveszem. Töltődik a gyermekem bizalommal és hittel, hogy a világ megtartja őt. És ez nekem megéri. Vannak anyák és gyermekek, akik ezt a kapcsolatot még tovább fenntartják.

RETROSPEKTÍV: MILYEN TANÁCSRA VÁGYTAM VOLNA ANYÁMTÓL?

Ha felteszem magamnak a kérdést, hogy milyen tanácsra vágytam volna az édesanyámtól, amikor a babámat vártam, két válasz érkezik bennem:

Az első a tudatomból ér el: jó lett volna hallani, hogy „Szeresd őt feltétel nélkül és higgy a jelzéseinek! A babák a legőszintébb lények! Nem tud mást kérni, mint amire szüksége van.” 
Eszembe jut, ahogy állok a babaágy mellett, a kislányom sír, és én kétségbeesve sírok, hogy meddig fog még engem követelni. Nem értettem, hogy miért sír utánam, és nem hittem el, hogy meg tudom nyugtatni, hogy rám van szüksége.

Ha visszagondolok abba az érzelmileg felfokozott állapotba, amibe mindkét szülésem után kerültem, és a bizonytalanságba, amit megéltem, akkor legjobban arra vágytam, hogy azt mondja az anyám, és minden ember körülöttem, hogy „Bízz az ösztöneidben! Jól fogod csinálni!



A Facebook Édesanyák Szakértői Csoport szakértőjeként megkérdeztem az édesanyákat, hogy ők milyen tanácsra vágytak volna az édesanyjuktól. A válaszokat olvasva három dolog mindenképpen kiemelkedik. Szükségük lett volna:

1. BÍZTATÁSRA ÉS MEGERŐSÍTÉSRE
Az ismeretlen peremén semmi sem erősítheti meg jobban a hitünket önmagunkban és a belső vágyainkhoz való kapcsolódást, ha hisz bennünk valaki. Hát még ha ez az ember az anyánk, akkor sokszoros erejű. Jó anya vagy! Halgass az ösztöneidre! - ezek lehetnének a fő mantrák.

2. PERSPEKTÍVÁRA
Az ismeretlen, illetve a problémaorientált gondolkodás sokszor olyan súlyosan lehúzza a lelkiállapotunkat és érzéseinket, hogy nehéz elhinni, hogy ez a helyzet nem tart örökké. Pedig az anyánk már túlélte. Szeretnék majd ott állni a lányom mellett, és elmondani, hogy "kibírjátok, a nehézség nem tart örökké", "fárasztó lesz, de minden perce megéri", hogy "figyeljetek egymásra, a babára, a párodra, magadra".



3, BÖLCSESSÉGRE
A tapasztalatok megosztása, a női megélések hozzáférhetővé tétele, a megbánás, a belátás megfogalmazása nemcsak a női felmenőinket gyógyíthatja, hanem minket, következő generációt is. Innen (is) származik a női csoportok ereje. A szülés körül pedig különösen sok erő meríthető például az alábbiakból:
- a végigaggódott várandósság élménye, és ennek a tanulsága
- a szoptatás körüli nehézségek és bevált tippek,
- a lelki és főleg fizikai felkészülés, "rápihenés" a szülésre,
- a családi élet átalakulásának, a kapcsolatok átrendeződésének a tudatosítása.

A válaszoló nők sokféleképpen élik  meg édesanyjukkal való kapcsolatukat. Engem elgondolkodtat, hogy lehetne-e ez másképpen.
Van, aki buborék-élményt él át a várandósság alatt, és van, akiben megkövül, megerősödik az édesanyjától való távolságtartás, mint egy védelmi mechanizmus, és szerencsére olyan is van, aki ebben megpuhult, miután megszületett a saját gyermeke, mintha az anyaság sorstárssá emelte volna a két nőt.

Szeretnék minderre "várandós nagymamaként" is emlékezni. :) Szeretnék a lányomnak akkor is támasza, gyökere, háttere lenni, ahonnan erőt kaphat.

TE HOGYAN SZERETNÉD MEGÉLNI A GYERMEKÁGYAT?

Te hogyan válsz, váltál valaki lányából valaki anyjává? Ha szeretnél tudatosan készülni a gyermekágyra, töltsd ki a Kismamanaplót és jelentkezz be hozzám coachingra!
Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat! A coaching folyamatban úgy kísérlek végig a számodra fontos kérdéseken, hogy teret kap a legbelső hangod - így segítve téged egyre közelebb önmagadhoz.

A következő két rész a gyermekágyra való készülésről és a kéretlen tanácsok kezeléséről fog szólni. Kísérj el, és tanulj magadról!

Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel. Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.

Tarts velem! Tégy magadért!



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

COVID-mérleg - veszteségek és nyereségek - 51. vallomás

Vállalkozónak lenni - KIHÍVÁSOK - 49. vallomás

MI FONTOS MOST? SZÜKSÉGLETEIM TOP 7-ES LISTÁJA - 53. VALLOMÁS