ÉNidő a munkahelyen? Igen! - 12. vallomás

Otthon pihenünk. A munkahelyen dolgozunk.

Ez az a régi felfogás, amit én sosem hittem el. Azt hiszem, azért, mert nem értettem. A működésemet annyira meghatározták az érzéseim és az érzékelésem, ahogy erről korábban is írtam, hogy képtelen voltam felfogni azt a számomra hideg, racionális gondolatot, hogy létezhet egy hely a világban ahova én "csak" dolgozni megyek... kötelességből, mert kell...

Eredetileg közgazdász vagyok, de sosem akartam bankba menni dolgozni azért, hogy jól keressek...  (azóta már ebben is rengeteg kreativitást látok, de akkor ez nem így volt) 23 évesen is ezt gondoltam apám nagy meghökkenésére, aztán a közszférában eltöltött időszakban sem változott meg ez az elképzelés, de tanultam valami újat: sokszor éreztem magam annyira egyedül, mintha egyedül lennék a világ ellen, sőt idealistának is bélyegeztek (amire ma már büszke vagyok, mert szerintem az idealizmus viszi előre a világot). És ebben a magányosságban az a belső pozitív hajtóerő, ami mindig vitt előre, köhögni kezdett bennem, és elerőtlenedett, sajnáltam magam, hogy nem értenek meg.
Az első évben egy amerikai kolleganő bíztatására eljutottam egy nemzetközi konferenciára. És itt minden megváltozott: kinyíltak a falak, amik körbevették a bennem köhögésnyire szűkült lángot. És újból lobogni kezdett bennem a tűz.


Ég a láng, ahogy a lelkesedés táplálja a teljesítményt, majd szinte kihúny a láng, ahogy az enerváltság és elégedetlenség tölti ki a szakmai gondolatok helyét, és ez a láng újra fellobban... Én így éltem meg a hullámvasutat magamban a kiégés különféle fázisai között. Most is hangsúlyozom, hogy ez is azt érzékelteti, hogy a kiégés minden pillanatban jelen van, ahogy a tűz folyton enni kér, s ha nem kap, kihúny a láng.

Magam számára tudatosításképpen összegeztem azokat az eszközöket, amiket munkahelyi környezetben szedtem össze, és amiket egyértelműen alkalmasnak tartok a feltöltődésre. Szakmai (mentálhigiénés, pszichológiai) tanulmányok és kutatások is azt igazolják, hogy ezeket tudatosan alkalmazva ÉNidőt, azaz olyan figyelmi teret kapok, ahol a középpontba én kerülök és feltöltődök a saját figyelmemmel (a témáról bővebben itt írtam):

1. PÁR PERC BEFELÉ FIGYELÉS
Értekezletek előtt szívesen készítettem magamnak, és a leendő vendégeknek teát. Amíg a víz felforrt, átgondoltam, hogy mi is a találkozó célja, mit szeretnék ebből kihozni, mivel lennék elégedett. Ha sok vizet tettem oda forrni, még arra is jutott időm, hogy feltegyem magamnak a kérdést, hogy hogy vagyok, és mire lenne szükségem. Legtöbbször itt megérkezett az ablakon való kibámulás (a magamon való elmerengés) és a megkönnyebbülést jelentő sóhaj.

2. TISZTÁZNI: MI A CÉLOM?
Rendkívül fontossá vált számomra annak a megtapasztalása, hogy ha meg tudtam előre fogalmazni, hogy valójában én mivel lennék elégedett az értekezlet végére?, akkor sokkal könnyebbé vált erre fókuszálni. Akármilyen ellenállás, vagy érzelmi kihívás is jött közbe, könnyedebben tudtam azoknál elidőzni, vagy továbblépni, ahogy a helyzet lehetővé tette.



3. FÓKUSZÁLT MUNKAVÉGZÉS ELŐKÉSZÍTÉSE
Amikor a fejemben és a papíromon lévő sok teendő okozta feszültség elérte a határértéket, teret csináltam a feszültség forrását jelentő feladatnak, és a kapcsolódó részletek összegereblyézésével elkezdtem fókuszálni, rendszerint kiléptem a levelezőprogramból, lehalkítottam a telefont. Ezt követően fókuszáltan igen hatékonyan tudtam dolgozni egy-két órán keresztül. A belső fókuszt jelentő énidő a feszültség észlelésétől a munka terének megteremtéséig tartott, sokszor víz, tea bebiztosításával. Mire szeretném a következő 60-90 percet használni? Rendszerint ez a kérdés segített hozzá mindehhez.

4. ELŐMOZDÍTANI EGY MEGBESZÉLÉST
Ugyanígy pozitív szemléletet hozhat sok energiaigényes, panaszkodós megbeszélés során a kérdés, hogy mivel lennénk elégedettek eremdényként? mi hogyan tudunk hozzájárulni mindehhez? Ez a két kérdés olyan csap, ami beindítja a kreatív és fejlődést támogató gondolkodást. És közben nemcsak nekem, hanem másoknak is teremt pár pillanat énidőt, és lehetőséget a belső kapcsolódásra.

5. 10 PERC EGYEDÜL
Amikor annyira dühös, döbbent, vagy éppen feldobott vagyok, hogy semmilyen értelmes tevékenységre nem vagyok alkalmas, akkor megkérdezem a testemet, hogy mi történik (zúg a fejem, összeszorul a gyomrom, alig kapok levegőt), és a testem segít tudatosan elcsípni, hogy most énidőre van szükségem. Tea, rövid séta, leülni egy padra friss levegőn, büfébe eljutni, kimenni a mosdóba és ott elidőzni, lélegezni. 10 perc mindenképp egyedül. Hagyni, hogy az érzelmek visszhangja elcsituljon, és belül ismét megjelenjék a jó értelemben vett, a befogadó üresség.



6. MIT VESZÍTHETEK, HA SEGÍTSÉGET KÉREK?
Amikor többedjére tapasztalok meg egy számomra méltatlan állapotot, segítséget kérek. Ahhoz, hogy megértsem, hogy ez történik, szükségem van arra a 10 percre, és szükségem van még többre, mert meg kell tudnom, hogy Honnan ered ez az elkeseredettség? Amint megérkezik a válasz, ötleteim is születbek ahhoz, hogy hogy is teremthetnék jobb helyzetet, és azt is meg szoktam tudni mondani, hogy kitől (magamtól vagy másoktól) mit kell kérnem. Ez egy hosszabb belső párbeszéd, vagy beszélgetés egy coachcsal, vagy olyasvalakivel, aki értő figyelmet képes adni. A személyes felelősségvállalás és az önrendelkezés kapuja ez. Ülök-e még a sz@rban, vagy kezembe veszem annak felelősségét, hogy továbblépjek.

7. INSPIRÁCIÓ - AVAGY A SZERVEZET KERETEIN TÚL
A fent említett első konferenciaélmény hozta azt a felismerést, hogy míg itthon a meg nem értett kevesek egyike vagyok, és elszigetelten álmodok a szebb jövőről, addig számos külföldi kollegával közös értékrendet és kapcsolatot élek meg. Mentem, amikor csak tudtam. A bennem megérett nyitottság kifelé is érzékelhető volt, és számos külföldi konferenciára kaptam előadóként meghívást, vagy akár kezdeményeztem külföldi együttműködési projekteket. Ezen alkalmak során született bennem az a konklúzió, hogy ha már van egyetlen új ötlet, amit haza tudok hozni, akkor megérte elmenni. Így a hazai magányérzetem a külföldiek láttán csökkent, a bennem lévő tűz pedig fellobant. A konferenciarészvétel és képzési részvétel (is!) számomra azóta is egy folyamatos kutatása azon magoknak, amiknek bennem termékeny földje van. Ez az inspirációkeresés egyszerre leföldelt és nyitott állapotot szül bennem: kapcsolódom befelé, figyelem a bennem rezonáló érzéseket a külvilágra. Azaz jelzőeszközként használom az érzéseimet.
Egyúttal azt gondolom, hogy az élethosszig tartó tanulás ilyen művelése olyan beállítottságot igényel, amiben a saját tökéletességemről le tudok mondani, és nyitottá, képessé válok tanulni másoktól.

Fotó: Éber Anna
8. VISSZATEKINTÉS ÉS HÁLA
A konferencia végén a hazaúton az energikusságtól áthatva sorra szoktam venni mindazt, ami bennem történt, ahogy ezek engem érintenek: mintegy leltárt készítek szellemi és érzelmi tartalmaimról. És hagyom, hogy a hála kitöltsön. Egy ilyen pillanatban sem akartam soha munkahelyet váltani. :) 

9. MI A LEHETSÉGES?
Egy tengerentúli országba szóló konferenciameghívás megszólította a kíváncsi utazó énemet, aki élvezi a kulturális másságot, a felfedezést, a kalandot. A konferencia négy napját követően még két hetet töltöttem el egyedül hátizsákos turistaként utazgatva. Felsorolni sem tudom, hogy ez a munkahelyi lehetőség micsoda élményt hozott a hozzátoldott szabadságom idejére: tele énidővel. Ezután mindig törekedtem arra, hogy ha lehet, egy nappal, egy héttel meghosszabbítsam az ott tölthető időt. Tudom, hogy az ilyen utakra vonatkozó szabályok szigorúak és szervezetenként változnak. Szerintem remek extra motivációs lehetőséget kínálnak a szervezeti vezetőknek.
Nem utolsósorban pedig a mentálhigiéné ápolásának kiváló módja a 14 napot meghaladó környezetváltozás.

10. KÍVÁNCSISÁG
Ennek megtapasztalását követően következetesen törekedtem arra is, hogy minden évben eljussak egy másik szervezetbe 2-3 hétre job shadowingra. Azaz intenzív munkával töltöttem az időt, csak nem otthonról, hanem idegenből dolgoztam, és közben rendszeresen írtam arról, hogy mit lehet ebből a tapasztalásból otthoni környezetben alkalmazni. Dolgozott bennem a kíváncsiság. És a kíváncsiság megélése szintén komoly énidős potenciál (ma kisgyerekes anyaként erre nem vállalkoznék, de a fiatalabb, vagy nagyobb gyerekes ez kollegáknak remek motivációs lehetőség).

11. MEGOSZTANI ÉS "EMÉSZTENI"
Számos konferencián azért voltam jelen, mert előadónak hívtak meg, és így fedeztem fel, hogy nekem nagy öröm megosztani, hozzáférhetővé tenni a tudásomat és mások számára lehetőséget biztosítani ezáltal az elmozdulásra. Számomra ennek az a hozománya, hogy egyrészt kapcsolatokat teremtek, de valami ennél még fontosabb történik az elmémben és a lelkemben: rendszereződik mindaz, amit el szeretnék mondani, összeköttetések alakulnak ki egyes témák között bennem, és én magam is rengeteget gazdagodom, erősödöm a készülések során.

Fotó: Kollár Katalin
A 12 PONT

Ez az én 12-es listám arra, hogy a munkahelyen mi mindent tehetek a mentálhigiéném megőrzésére. 
A fenti gyakorlatok energikusabbá, tudatosabbá tettek a munkámban.
A magamhoz kapcsolódás, a belső párbeszéd lefolytatása, divatos nevén a tudatosság, luxusnak tűnhet. Mégis azt gondolom, hogy ezeknek a perceknek a minősége meghatározza, hogy hogyan folyik tovább a nap, hogy komfortos, elégedett és végső soron hatékony leszek-e a nap végén.

Ha őszinte vagyok, a feszült helyzetek így is, úgy is kizökkentenek, megakasztanak.
Régebben abban kerestem energiapótlást, hogy a konfliktus tárgyát vagy személyét szintén jól ismerő személlyel osztottam meg a gondolataimat. De beláttam, hogy a ventilláláson, a fáradt gőz távozásán kívül ez mást nem szolgált, sőt rombolt mindaddig, amíg a figyelmemet a problémán tartottam.
Ma már tudom, hogy sokkal jobban járok, ha a figyelmemet magamon tartom, magamnak adom: a saját közérzetem megértésével és javításával foglalkozom.

AZ EGÉSZSÉGES MUNKAHELY

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) röviddel a szervezet létrejöttét követően, 1950-ben napirendre tűzte a munkahelyi egészség elősegítését. Ha valaki vezetőként olvasta a fenti tippeket, ajánlom figyelmébe a WHO ajánlásait, ugyanakkor bízom benne, hogy az olvasóban megerősödik a hit a képességében, hogy tud tenni saját mentális egészségéért a munkahelyén.

VÁLTOZTATNÁL?

Ha szeretnél boldogabb lenni a munkahelyeden, és támogatásra vágysz, jelentkezz be hozzám coachingraItt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat! A coaching folyamatban kapsz időt meghallani magadat, kapcsolódni a legsürgetőbb szükségleteidhez, és támogatlak a számodra komfortos megoldás megtalálásában.

Most télen COACHING-KÓSTOLÓt hirdetek:
- ha kacérkodsz azzal, hogy kipróbáld a coachingot, de nehezen szánod rá magad,
- ha lenne egy témád, ami régóta foglalkoztat,
- ha karácsonyra megajándékoznád magad egy kis figyelemmel,
akkor ez a lehetőség neked szól:
4 x 40 perces coachingból álló folyamat, személyesen vagy Skype-on, 2019. decemberi kezdéssel.
Összesen 40.000 Ft.
Az ajánlat az első 2 jelentkező számára érhető el. Bejelentkezés: izabella.csordas@belsohajtoerok.hu
A következő három bejegyzésben a gyermekágyról olvashatsz. Kísérj el, és tanulj magadról!

Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel. Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.

Tarts velem! Tégy magadért!






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

COVID-mérleg - veszteségek és nyereségek - 51. vallomás

Vállalkozónak lenni - KIHÍVÁSOK - 49. vallomás

MI FONTOS MOST? SZÜKSÉGLETEIM TOP 7-ES LISTÁJA - 53. VALLOMÁS