ÖNrendelkezés - 10. vallomás
Az, amiről most írok, talán a legkülönösebb a számomra legfőbb értékek 10-es listáján. Ezt az értéket ugyanis nem olyan régen még én sem ismertem, nem tudtam a létezéséről, de nagy AHA-élményt jelentett pár hónappal ezelőtt, amikor az egyik képződésem során hallottam az önrendelkezésről. Azonnal tudtam, hogy hát ilyenem nekem is van. Sőt, nemcsak hogy van ilyenem, hanem ez vált az egyik legfőbb értékké számomra az elmúlt két évben, és mivel az ismeretségünk még igen friss és zsenge, szeretném minél tudatosabban táplálni, ápolni, őrizni.
Hát ennek az AHA-élménynek az ünnepe számomra ma az, hogy ezt a bejegyzést Szentpéteri Julianna, EMK (erőszakmentes kommunikáció) oktatóval és mediátorral párbeszédben írhatom meg. Így ez a bejegyzés ebből a szempontból is eltér az eddigiektől: nemcsak a saját gondolataimat teszem számotokra elérhetővé, hanem az övéit is. (Ha utánajárnál annak, hogy mi az EMK, itt írtam róla.)
Ez a történet ott kezdődik, amikor könnyek között hallgattam pár hónapja Julianna szavait. Kibomlott bennem a meg nem értettség szomorúsága, és így kialakult közöttünk egy feszültség az erőszakmentes kommunikáció órán. Ez önmagában szürreálisan hangzik, igaz? Julianna szavai nyomán azonban nemcsak a saját életemmel kapcsolatban értettem meg valami fontosat, hanem megértettem hirtelen Julianna és az én kapcsolatom eddigi alakulását, megértettem azt, hogy miért nem kaphatom meg tőle azt a melegséget, azt a pótanyát, amire úgy vágyom ismeretségünk bő tíz éve óta. És csoda történt. Elkezdtem nem vágyni rá. Ahogy aztán megláthattam az ő könnyeit, elkezdtem egyenrangúnak érezni magam vele, és ebben az egyenrangúságban megszületett bennem az önrendelkezés felett érzett öröm. Felnőttem ebben a pillanatban. Az oktatóm által húzott határok mögött megláttam őt mint embert, az esendőségével együtt. A tekintélyes és bölcs felsőbbrendű eltűnt. Mellé tudtam lépni. Ez kellett a képen látható öleléshez bennem.
Megértettem azt is, hogy vannak dolgok, amiket bizonyos emberektől nem kaphatok meg. Akkor sem, ha évek óta sóvárgok rájuk. Ezzel együtt kaptam valami nagyon fontosat: azt a tudást, hogy én mindig itt vagyok magamnak. Hogy nem mondok le magamról. És ez megtart. Erőt ad. Ahogy erő van bennem, amit magam épülésére és boldogítására használhatok. Sőt kötelességem ezt tenni. A legjobb értelemben: ha én jól vagyok, akkor tudok másoknak jól segíteni. Ahogy a repülőgépen olvasható instrukciók szerint is a szülő tegye fel először az oxigénmaszkot, s ezután segítsen gyermekének.
E hosszú felvezető után fogadjátok szeretettel mindazt, amit az önrendelkezésről szeretnénk veletek megosztani.
Miért is fontos az önrendelkezés neked?
JULIANNA: - Számomra azért fontos, mert az életemnek a nagy részét úgy éltem, hogy a körülöttem levők boldogsága volt a fontosabb, és azt gondoltam, hogy ha ők jól vannak, majd én is boldog, és elégedett leszek. Ennek az volt a következménye, hogy szinte a végtelenségig várhattam arra, hogy én is boldog lehessek. Mindig volt valakinek valami nyűge körülöttem.
Amikor az EMK (erőszakmentes kommunikáció) felkínálta azt a lehetőséget, hogy szívből adhassak, és ezt úgy tehessem, hogy először a saját szükségleteim kielégítését intézzem, hogy ezt követően a teljességemből adhassak, az nekem nagy szabadságélményt hozott. Megláttam, hogy ahhoz, hogy az én szükségleteim kielégüljenek, ahhoz nem kell egyetlen embernek folyamatosan a rendelkezésemre állnia, hiszen én kérhetek magamtól is, vagy bárki mástól az adott szükségletem kielégítésére. Azt a szabadságot is hozta, hogy nekem sem kell mindenáron a másik jólétét a nyakamba venni.
Teljes szemléletváltást hozott, amikor megértettem M. Rosenberg magyarázatát arról, mit is jelent az önrendelkezés.
IZABELLA: - A szakmai életemben sokáig megéltem, hogy szabadon és kreatívan kitalálok projekteket és meg is valósítom azokat. A magánéletemben azonban sokkal nehezebben ment ennek a tudatosságnak a kialakulása. Ezért rettentő hálás vagyok neked a szemléletváltásért, amit tőled kaptam.
Amióta hallottam tőled az önrendelkezésről, szinte minden nap felteszem magamnak valamilyen nyűgös tevékenység során a kérdést, hogy az, amiben vagyok, nekem miért fontos. Legyen szó a rendről, a tisztaságról, a mosogatásról, a gyerekeknek a kirándulásról tett ígéretről, vagy bármiről. És amikor megérkezik a válasz, felszabadító belül hallani a noszogatást, hogy „ja, akkor csináld”.
Elevenné tesz a tudat, hogy lehetőségem van változtatni. Számomra az elevenségérzet az, ami a legnagyobb hozománya az önrendelkezésnek, és ehhez egy erős felszabadultság-érzés társul.
Persze én sem így éltem nagyon hosszú ideig. Vártam, vártam, vártam... Mindig történt valami persze, de sok időm telt el avval, hogy várok valamire. És sok energiám ment el azzal, hogy arra figyelek, amit nem kaphattam meg. Azt hiszem, hogy a megfelelésből és a tekintélyelvűségből eredő mumus volt ez nálam: az, aki valamiért a hatalom vagy tudás birtokában van, nagyobb nálam, vagy éppen megfelelő szerepben van, csak ő képes segíteni a nyűgömön. Én ezt sokáig így gondoltam. És ebben rengeteg várakozás van.
Bennem ez változott meg: nem várok, cselekszem. Azt, ami lehetséges.
Azért, hogy konkrétabban megérthessük, mi is ez az önrendelkezés, milyen példát emelnél ki az életedből?
JULIANNA: - Amikor legelőször tapasztaltam meg az önrendelkezést, koranyár volt, eperszezonban, egy Marshall Rosenberg által tartott EMK képzés idején. Egész héten dolgoztam, csütörtök délután kirohantam a szedd magad mezőre, és szedtem 15 kg epret. Este értem haza az eperrel, jöttek az otthoni tennivalók, péntek reggel kezdődött Marshall tréningje. És péntek este hullafáradtan a tréning után ott várt a 15 kg eper, hogy feldolgozzam. Hajnali kettőkor álltam a mosogató mellett epret mosva és pucolva, és őrülten sajnáltam magam: egyedülálló anya vagyok, mikor fogok aludni, és hasonlók. Egyszer csak jött a kérdés, hogy „ok, akkor miért csinálod?”, és a válasz is jött: „azért csinálom, mert 1, természetes anyagokból készült jó ételekkel akarom táplálni a gyerekeimet, 2, azért csinálom, mert imádom, amikor látom, hogy a fiam kibontja az eperlekváros üveget, és kanállal eszi azt a lekvárt, amit én készítettem plusz cukor nélkül.” Megláttam, hogy nem a fiamnak csinálom, hanem magamnak, a saját örömömre, hogy ezt láthassam. Örömforrást gyártok magamnak. Ez a felismerés, hogy nem másnak adom ezt, hanem magamért csinálom valójában, nagyon könnyűvé és felszabadulttá tett. Már nem volt nyűg befejezni azt a napi adagot.
Ez az emlék állandóan velem van. Nagyon kézzelfogható és erős élmény volt. Azóta is segít a KELL-eket átalakítani saját választássá.
IZABELLA: - 2018 tavaszán a férjemmel és a gyerekeimmel készültünk elhagyni ezt az országot. Menni vagy maradni... Olyan sok érv volt a menni mellett: az önmegvalósítás, a gyerekek jövője, a nyelvtanulásuk, a sok lehetőség, az ígéret földje, a sok álom megvalósítása. Rengeteg érv felmerült a családi életből adódóan. És volt néhány, ami tőlem származott, de nem elég. A torkom, a szívem jelzett, kicsiket, sokszor, nem akaródzott készülődni.
Én akkor is éppen weight flow contactot gyakoroltam szerdánként. És az egyik ilyen önismereti alkalom után próbáltam fizikailag elképzelni, hogy ha ez a sok súly, aminek a viselésében most három nagyszülő is segít, a két gyerek körül, mind az én vállamra nehezedik majd, mit tehetek. Mert így is nehéz megtalálnom a saját időmet, ahol töltekezhetem magammal, de mi lesz, ha minden az én nyakamba szakad. Megrémültem. Az a sok kis apró fizikai jelzés, amik addig is kopogtattak, összeálltak, felhangosodtak és elárasztottak. Nem érzelmileg, hanem tudatilag. Ekkor érkezett bennem egy hatalmas, egyértelmű NEM. Én valójában NEM voltam kész elmenni. Akkor sem, ha ez az egyedülálló anyává válással volt egyenlő. Semmi másért: önmagamért.
Megértettem, hogy ha én nem leszek boldog és felszabadult, akkor a gyermekeimnek sem fogok tudni egy új környezetben stabil támasz lenni. Sikerült önmagam boldogságát minden elé helyeznem.
Életem legmegteremtőbb, legemlékezetesebb NEMe volt ez, amiért a mai napig hálás vagyok. A kezembe került az életem irányítása, többé nem sodródtam egy családi megfelelés- és kiszolgálásfolyamban, hanem azóta minden egyes nap döntéseket hozok, nagyon tudatosan: mire használom a szabad perceimet, mennyit alszom, mennyit vagyok a gyerekeimmel. És ezek a döntések belülről fakadnak. Elkezdtem tudatosan rendelkezni a saját erőforrásaimmal.
Mit is jelent az önrendelkezés?
JULIANNA: - Nekem főleg szabadságot jelent, magam és a mások szabadságát. Azaz a saját erőforrásaimat a saját álmaim megvalósítására használhatom – ahogy Marshall definíciója hozza. Például ha a saját álmom a szeretteim életének a szebbé tétele, azt már nem kényszer hatására, hanem szabad választásból, tulajdonképpen saját szükséglet, igény kielégítésére teszem.
És ez így kétféle szabadság is.
IZABELLA: - Az önrendelkezés nekem kulcs az elevenségérzet és a felszabadultság érzéséhez. Számomra két pillére van: a döntés – az energiáim, az időm felhasználásáról és a cselekvés – nem várni, hanem tenni a vágyaimért, az álmaimért.
Hogy segít az önrendelkezés a munkádban?
JULIANNA: - Viccesen úgy mondom, hogy társalkodónő vagyok, amikor egyéniben dolgozom valakivel. Ennek az a sajátossága, hogy amikor a saját kényszerhelyzeteikről hallgatom azokat, akik eljönnek hozzám, át tudom fordítani, kihallom, hogy mely saját igényből teszik, és erre rá tudok kérdezni. Ezzel a velem szemben ülő tud új szemszöget kapni saját magára és a helyzetére. Ez adott az EMK-ból, hogy mindazt, amit teszünk, magunkért és szeretetből tesszük.
IZABELLA: - Számomra ez egyrészt értékes belső erő. Ha nehézséggel találkozom a feladatvégzésben, akkor tudatosan keresem, hogy hogyan jöjjek ki belőle. Másrészt egy rendíthetetlen hit másokban. Annak a tudását adja az önrendelkezés, hogy lehetőségünk van megküzdeni a nehéz helyzetekkel. Ez a hitem táplálja az ügyfélbe vetett hitemet. Sosem kérdőjelezem meg az érzéseinek és a szükségleteinek az igazságát. Ugyanakkor tudom, hogy megvan a választás szabadsága, és ezzel a tudással igyekszem az ügyfeleim figyelmét ráirányítani mindarra, amit megkapnak és amiről lemondanak egy-egy választás által.
TE HOGY RENDELKEZEL ÖNMAGAD FELETT?
Szerintem az EMK és a coaching kifejezetten alkalmas arra, hogy ehhez hozzásegítsen. Ha bővebben olvasnál az EMK-ról, itt írtam róla.
Ha szeretnél felszabadultabb, energikusabb lenni, jelentkezz be hozzám coachingra!
Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat!
Ha segítő szakmában dolgozol, ezen a workshopon nézhetsz rá kapcsolati működésedre: Mitől működik? A segítő kapcsolat.
A következő két bejegyzésben az énidőről olvashatsz. Kísérj el, és tanulj magadról!
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel. Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.
Tarts velem! Tégy magadért!
Hát ennek az AHA-élménynek az ünnepe számomra ma az, hogy ezt a bejegyzést Szentpéteri Julianna, EMK (erőszakmentes kommunikáció) oktatóval és mediátorral párbeszédben írhatom meg. Így ez a bejegyzés ebből a szempontból is eltér az eddigiektől: nemcsak a saját gondolataimat teszem számotokra elérhetővé, hanem az övéit is. (Ha utánajárnál annak, hogy mi az EMK, itt írtam róla.)
Ez a történet ott kezdődik, amikor könnyek között hallgattam pár hónapja Julianna szavait. Kibomlott bennem a meg nem értettség szomorúsága, és így kialakult közöttünk egy feszültség az erőszakmentes kommunikáció órán. Ez önmagában szürreálisan hangzik, igaz? Julianna szavai nyomán azonban nemcsak a saját életemmel kapcsolatban értettem meg valami fontosat, hanem megértettem hirtelen Julianna és az én kapcsolatom eddigi alakulását, megértettem azt, hogy miért nem kaphatom meg tőle azt a melegséget, azt a pótanyát, amire úgy vágyom ismeretségünk bő tíz éve óta. És csoda történt. Elkezdtem nem vágyni rá. Ahogy aztán megláthattam az ő könnyeit, elkezdtem egyenrangúnak érezni magam vele, és ebben az egyenrangúságban megszületett bennem az önrendelkezés felett érzett öröm. Felnőttem ebben a pillanatban. Az oktatóm által húzott határok mögött megláttam őt mint embert, az esendőségével együtt. A tekintélyes és bölcs felsőbbrendű eltűnt. Mellé tudtam lépni. Ez kellett a képen látható öleléshez bennem.
Megértettem azt is, hogy vannak dolgok, amiket bizonyos emberektől nem kaphatok meg. Akkor sem, ha évek óta sóvárgok rájuk. Ezzel együtt kaptam valami nagyon fontosat: azt a tudást, hogy én mindig itt vagyok magamnak. Hogy nem mondok le magamról. És ez megtart. Erőt ad. Ahogy erő van bennem, amit magam épülésére és boldogítására használhatok. Sőt kötelességem ezt tenni. A legjobb értelemben: ha én jól vagyok, akkor tudok másoknak jól segíteni. Ahogy a repülőgépen olvasható instrukciók szerint is a szülő tegye fel először az oxigénmaszkot, s ezután segítsen gyermekének.
E hosszú felvezető után fogadjátok szeretettel mindazt, amit az önrendelkezésről szeretnénk veletek megosztani.
Miért is fontos az önrendelkezés neked?
JULIANNA: - Számomra azért fontos, mert az életemnek a nagy részét úgy éltem, hogy a körülöttem levők boldogsága volt a fontosabb, és azt gondoltam, hogy ha ők jól vannak, majd én is boldog, és elégedett leszek. Ennek az volt a következménye, hogy szinte a végtelenségig várhattam arra, hogy én is boldog lehessek. Mindig volt valakinek valami nyűge körülöttem.
Amikor az EMK (erőszakmentes kommunikáció) felkínálta azt a lehetőséget, hogy szívből adhassak, és ezt úgy tehessem, hogy először a saját szükségleteim kielégítését intézzem, hogy ezt követően a teljességemből adhassak, az nekem nagy szabadságélményt hozott. Megláttam, hogy ahhoz, hogy az én szükségleteim kielégüljenek, ahhoz nem kell egyetlen embernek folyamatosan a rendelkezésemre állnia, hiszen én kérhetek magamtól is, vagy bárki mástól az adott szükségletem kielégítésére. Azt a szabadságot is hozta, hogy nekem sem kell mindenáron a másik jólétét a nyakamba venni.
Teljes szemléletváltást hozott, amikor megértettem M. Rosenberg magyarázatát arról, mit is jelent az önrendelkezés.
IZABELLA: - A szakmai életemben sokáig megéltem, hogy szabadon és kreatívan kitalálok projekteket és meg is valósítom azokat. A magánéletemben azonban sokkal nehezebben ment ennek a tudatosságnak a kialakulása. Ezért rettentő hálás vagyok neked a szemléletváltásért, amit tőled kaptam.
Amióta hallottam tőled az önrendelkezésről, szinte minden nap felteszem magamnak valamilyen nyűgös tevékenység során a kérdést, hogy az, amiben vagyok, nekem miért fontos. Legyen szó a rendről, a tisztaságról, a mosogatásról, a gyerekeknek a kirándulásról tett ígéretről, vagy bármiről. És amikor megérkezik a válasz, felszabadító belül hallani a noszogatást, hogy „ja, akkor csináld”.
Elevenné tesz a tudat, hogy lehetőségem van változtatni. Számomra az elevenségérzet az, ami a legnagyobb hozománya az önrendelkezésnek, és ehhez egy erős felszabadultság-érzés társul.
Persze én sem így éltem nagyon hosszú ideig. Vártam, vártam, vártam... Mindig történt valami persze, de sok időm telt el avval, hogy várok valamire. És sok energiám ment el azzal, hogy arra figyelek, amit nem kaphattam meg. Azt hiszem, hogy a megfelelésből és a tekintélyelvűségből eredő mumus volt ez nálam: az, aki valamiért a hatalom vagy tudás birtokában van, nagyobb nálam, vagy éppen megfelelő szerepben van, csak ő képes segíteni a nyűgömön. Én ezt sokáig így gondoltam. És ebben rengeteg várakozás van.
Bennem ez változott meg: nem várok, cselekszem. Azt, ami lehetséges.
Azért, hogy konkrétabban megérthessük, mi is ez az önrendelkezés, milyen példát emelnél ki az életedből?
JULIANNA: - Amikor legelőször tapasztaltam meg az önrendelkezést, koranyár volt, eperszezonban, egy Marshall Rosenberg által tartott EMK képzés idején. Egész héten dolgoztam, csütörtök délután kirohantam a szedd magad mezőre, és szedtem 15 kg epret. Este értem haza az eperrel, jöttek az otthoni tennivalók, péntek reggel kezdődött Marshall tréningje. És péntek este hullafáradtan a tréning után ott várt a 15 kg eper, hogy feldolgozzam. Hajnali kettőkor álltam a mosogató mellett epret mosva és pucolva, és őrülten sajnáltam magam: egyedülálló anya vagyok, mikor fogok aludni, és hasonlók. Egyszer csak jött a kérdés, hogy „ok, akkor miért csinálod?”, és a válasz is jött: „azért csinálom, mert 1, természetes anyagokból készült jó ételekkel akarom táplálni a gyerekeimet, 2, azért csinálom, mert imádom, amikor látom, hogy a fiam kibontja az eperlekváros üveget, és kanállal eszi azt a lekvárt, amit én készítettem plusz cukor nélkül.” Megláttam, hogy nem a fiamnak csinálom, hanem magamnak, a saját örömömre, hogy ezt láthassam. Örömforrást gyártok magamnak. Ez a felismerés, hogy nem másnak adom ezt, hanem magamért csinálom valójában, nagyon könnyűvé és felszabadulttá tett. Már nem volt nyűg befejezni azt a napi adagot.
Ez az emlék állandóan velem van. Nagyon kézzelfogható és erős élmény volt. Azóta is segít a KELL-eket átalakítani saját választássá.
IZABELLA: - 2018 tavaszán a férjemmel és a gyerekeimmel készültünk elhagyni ezt az országot. Menni vagy maradni... Olyan sok érv volt a menni mellett: az önmegvalósítás, a gyerekek jövője, a nyelvtanulásuk, a sok lehetőség, az ígéret földje, a sok álom megvalósítása. Rengeteg érv felmerült a családi életből adódóan. És volt néhány, ami tőlem származott, de nem elég. A torkom, a szívem jelzett, kicsiket, sokszor, nem akaródzott készülődni.
Én akkor is éppen weight flow contactot gyakoroltam szerdánként. És az egyik ilyen önismereti alkalom után próbáltam fizikailag elképzelni, hogy ha ez a sok súly, aminek a viselésében most három nagyszülő is segít, a két gyerek körül, mind az én vállamra nehezedik majd, mit tehetek. Mert így is nehéz megtalálnom a saját időmet, ahol töltekezhetem magammal, de mi lesz, ha minden az én nyakamba szakad. Megrémültem. Az a sok kis apró fizikai jelzés, amik addig is kopogtattak, összeálltak, felhangosodtak és elárasztottak. Nem érzelmileg, hanem tudatilag. Ekkor érkezett bennem egy hatalmas, egyértelmű NEM. Én valójában NEM voltam kész elmenni. Akkor sem, ha ez az egyedülálló anyává válással volt egyenlő. Semmi másért: önmagamért.
Megértettem, hogy ha én nem leszek boldog és felszabadult, akkor a gyermekeimnek sem fogok tudni egy új környezetben stabil támasz lenni. Sikerült önmagam boldogságát minden elé helyeznem.
Életem legmegteremtőbb, legemlékezetesebb NEMe volt ez, amiért a mai napig hálás vagyok. A kezembe került az életem irányítása, többé nem sodródtam egy családi megfelelés- és kiszolgálásfolyamban, hanem azóta minden egyes nap döntéseket hozok, nagyon tudatosan: mire használom a szabad perceimet, mennyit alszom, mennyit vagyok a gyerekeimmel. És ezek a döntések belülről fakadnak. Elkezdtem tudatosan rendelkezni a saját erőforrásaimmal.
Mit is jelent az önrendelkezés?
JULIANNA: - Nekem főleg szabadságot jelent, magam és a mások szabadságát. Azaz a saját erőforrásaimat a saját álmaim megvalósítására használhatom – ahogy Marshall definíciója hozza. Például ha a saját álmom a szeretteim életének a szebbé tétele, azt már nem kényszer hatására, hanem szabad választásból, tulajdonképpen saját szükséglet, igény kielégítésére teszem.
És ez így kétféle szabadság is.
IZABELLA: - Az önrendelkezés nekem kulcs az elevenségérzet és a felszabadultság érzéséhez. Számomra két pillére van: a döntés – az energiáim, az időm felhasználásáról és a cselekvés – nem várni, hanem tenni a vágyaimért, az álmaimért.
Hogy segít az önrendelkezés a munkádban?
JULIANNA: - Viccesen úgy mondom, hogy társalkodónő vagyok, amikor egyéniben dolgozom valakivel. Ennek az a sajátossága, hogy amikor a saját kényszerhelyzeteikről hallgatom azokat, akik eljönnek hozzám, át tudom fordítani, kihallom, hogy mely saját igényből teszik, és erre rá tudok kérdezni. Ezzel a velem szemben ülő tud új szemszöget kapni saját magára és a helyzetére. Ez adott az EMK-ból, hogy mindazt, amit teszünk, magunkért és szeretetből tesszük.
IZABELLA: - Számomra ez egyrészt értékes belső erő. Ha nehézséggel találkozom a feladatvégzésben, akkor tudatosan keresem, hogy hogyan jöjjek ki belőle. Másrészt egy rendíthetetlen hit másokban. Annak a tudását adja az önrendelkezés, hogy lehetőségünk van megküzdeni a nehéz helyzetekkel. Ez a hitem táplálja az ügyfélbe vetett hitemet. Sosem kérdőjelezem meg az érzéseinek és a szükségleteinek az igazságát. Ugyanakkor tudom, hogy megvan a választás szabadsága, és ezzel a tudással igyekszem az ügyfeleim figyelmét ráirányítani mindarra, amit megkapnak és amiről lemondanak egy-egy választás által.
TE HOGY RENDELKEZEL ÖNMAGAD FELETT?
Szerintem az EMK és a coaching kifejezetten alkalmas arra, hogy ehhez hozzásegítsen. Ha bővebben olvasnál az EMK-ról, itt írtam róla.
Ha szeretnél felszabadultabb, energikusabb lenni, jelentkezz be hozzám coachingra!
Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat!
Ha segítő szakmában dolgozol, ezen a workshopon nézhetsz rá kapcsolati működésedre: Mitől működik? A segítő kapcsolat.
A következő két bejegyzésben az énidőről olvashatsz. Kísérj el, és tanulj magadról!
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel. Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.
Tarts velem! Tégy magadért!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése