Kímélet - 19. vallomás

Fáradt vagyok.
Vonzza a testemet a föld,  húzza a lelkemet a föld.
Január van.
Egy ismerősöm egyszer kifejtette, hogy ez az év lelkileg legnehezebb hónapja. Azóta figyelem ezt magamban.

Nézzük csak.
Itt az év eleje.
Túl vagyunk a karácsonyon, az ajándékozáson, a családi együttléteken, a pihenésen, a jóérzésen.
Egy új kezdet.
Még vagy 335 nap előttünk van ebben a hónapban az évből. Ez sok.
Ezt lelkileg el kell bírni. Új lendülettel, akkor is, ha hideg van kint, és legszívesebben bekuckóznék egyedül és egy teával a kezemben néznék kifelé az ablakon napokon keresztül.
Hát nem éppen a motor beindítása jut eszembe erről a képről.
Viszont ott az éles figyelem, ahogy az ablakra fagy és kirajzolódik a hópehely.



Az biztos, hogy a télidő bennem nagyon megnöveli az énidő szükségletet, a befelé fordulást, a becsukódást. Jólesik ilyenkor csak feküdni a kanapén, és összebújni a gyerekekkel. Könnyebb megnézni egy filmet, mint kimenni a hidegbe sétálni és kétfelé futni utánuk a sötét délutánban.

Kímélet.
Ez a szó jut eszembe.
Napok óta ez a szó jut eszembe.
Intenzíven indul az év, és nekem szükségem van lenni magammal, és kizárni minden mást.
És szeretném hallani magamat: hogy hogy vagyok, hogy mi az, ami ilyen súlyos bennem.
És ma hazafelé sétálva egy hamarosan befejeződő képzésemről ráeszméltem, hogy mi.
Sokminden került  puttonyomba az elmúlt évben, az elmúlt időszakban, de már ezekben a hetekben is. Szinte szétvetik az erők, az energiák a puttyony száját. Megtelt.
Szemlélődésre, megállásra, észlelésre, emésztésre van szükségem.

Kímélet magammal: megadni azt, amire vágyom.
Kímélet: nem elhagyni magam, hanem pont hogy odafordulni szeretettel, nyitott fülekkel magamhoz.
Kímélet: nem passzívvá válni, hanem pont észrevenni azt, ami mocorog, ami életet kér.
Épp a magányt, és adni a teret: a termékeny ürességnek, a levésnek, az alvásnak, a megpihenésnek.



Ez a szó jut eszembe: kímélet. És ehhez a szóhoz annyi réteg kapcsolódott bennem, ami felesel sokszor azzal, amit mások gondoltak mögé körülöttem az elmúlt években.
Számomra a kímélet az elfogadás, a meghallás, a figyelmes hallgatás.
Számomra a kímélet a bizalom abban, akinek adom.
Számomra a kímélet a felelősség megtartása és meghagyása, az átvállalás és átpasszolás helyett.
Számomra a kímélet a gyengédség magammal és másokkal.

És most ezt tudatosan adni akarom magamnak. Így támogatom magamban az élőt, az elevent.
Hagyni akarom, hogy a puttyony elcsituljon, hogy bátran kinyissam a száját, és mint talált tárgyakat, kivegyem belőle a tanulásokat, elmerengjek rajtuk, és a személyiségem építőköveiként a megfelelő helyre illesszem az életemben, a cselekedeteimben, a gondolataimban, a mondataimban.
Idő. Valós idő.
Tér. Gondolati tér.

Nekem ez most a kímélet.
Január ajándéka.



TE HOGYAN VAGY KÍMÉLETES MAGADDAL?

Ha segítségül hívnád a coachingot, hogy kíméletesebb, elfogadóbb, gyengédebb légy önmagaddal, jelentkezz be hozzám coachingraItt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat!

Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel. Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.

Tarts velem! Tégy magadért!



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kapcsolat alapja a támasz. - 6. vallomás

Rugalmasság és kedvesség - 8. vallomás

Hogy lehetek hiteles? Mitől hiteles egy vezető? - 3. vallomás