Tempóváltás - 21. vallomás

Gyorsan gyorsulok, és lassan lassulok - mondtam régen.
Ezt a mintát kifejezetten sokáig hordoztam: imádtam, ha lehet pörögni, gyors észjárással kitalálni, megvalósítani, cselekedni, röpülni, vagy otthon végigsöpörni a lakáson egy nap alatt.
Ugyanígy a másik véglet is emlékezetes, ahogy egy jóllakott macskaként ide-oda sétálok helyet keresve, és szinte érzem magamban azt a feszültséget, amit a macska érez, amikor a farkával jelez: jobb, ha most nem közeledsz. És végül egy talpalatnyi napfényes helyet találva elpihen órákon át. Így pihentem el én is a kanapén, naplóval a kezemben, vagy olvasva, esetleg filmet nézve bekuckózva.
Régi szép idők.




Az anyalét felülírta ezt a működést: a lassan lassulásból csak az emlék maradt meg, a nosztalgikus sóvárgás, hogy amikor én még lány voltam, eljártam a kondiba, a szaunába, hajat mosva, selymes bőrrel hazaértem, vagy a Széchenyiben mennyit lebegtem a termál vízben az eget bámulva, élvezve ahogy az arcomon vetekszik a belső hő a külvilág jeges hidegével. 

Ez a múlté.
És remélem, hogy a jövőé is!

A mondat második fele átalakult: gyorsan lassulok, mert 5 perc van zuhanyzásra, ha van, mert már közben is ott sorakozik a két csicsergő a kád szélénél. Vagy 2 perc egy csendes teára, ha épp addig alacsonyan tartható otthon a zajszint. Minden pillanat ajándék, és csak akkor tudom kihasználni és örülni neki, ha észreveszem!

De idén még valami megváltozott, és ezt a tudatossághoz tudom kötni a közeledő 40-en kívül: lassan gyorsulok. Legutóbb írtam arról, hogy bennem hogyan formálódik a céltudatosság, épp a fizikai érzeteim kerültek fókuszba, de évek óta igyekszem tudatos szintre emelni, hogy mit miért csinálok (a lazsálást, a pörgést, az éjszakázást, az alvást, a veszekedést, a belenyugvást és a többi). Csak ez a fókusz is egy nagy utazás, a legkülönfélébb szükségleteimnek a megismerése, a velük való találkozás. És most a fizikai érzeteken keresztül még egy mélyebb figyelmet kapott bennem a tempóváltás. Tűéles figyelmet.


Akár az, ahogy az utcán sétálva egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a torkomban dobog a szívem, pedig nem zaklatott fel semmi, nem izgulok semmi miatt. Tudatosan, szándékosan, körül nézve, befelé figyelve lassan kémlelem: mire figyelmeztet ez? Vajon jó-e, jót tesz-e a gyorsulás, ahogy ezekben a napokban élek? Vagy ez a dobogás éppen megállást, nagy levegővételt, fizikai lassulást, esetleg megállást kér? Megszeretgetem, tudatosítom magamban ilyenkor az introvertált énemet. Valami mélyülést élek meg a pörgésben. Most ez VAN. 

Ami új így a 40 hajnalán... Bejött a megfontoltság, mintha egy láthatatlan gyeplő belülről gondoskodva húzna vissza.
A 40 lehet talán.
De erre ez évre biztosan ezt kérem, mert ez JÓ (biztonságos, új, érdekes, inspiráló) nekem:

Lassan gyorsulni!

TE HOGY VÁLTASZ TEMPÓT?

Ha segítségül hívnád a coachingot, hogy ránézz, hogy változtass, hogy irányt válts, jelentkezz be hozzám coachingra! Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat!

Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel! Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.

Tarts velem! Tégy magadért!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

COVID-mérleg - veszteségek és nyereségek - 51. vallomás

Vállalkozónak lenni - KIHÍVÁSOK - 49. vallomás

MI FONTOS MOST? SZÜKSÉGLETEIM TOP 7-ES LISTÁJA - 53. VALLOMÁS