Céltudatosság - 20. vallomás
A kíméletről szóló előző blogbejegyzésem fonala napról napra tovább szövődött bennem. A kímélettől olyan belső felszabadultságérzetig jutottam el, hogy rengeteg teret és levegőt találtam magamban. Azt hiszem, hogy ez egy nagy tanulást jelez most és itt nekem: arról, hogy ott vagyok a küszöbön, hogy ne vegyek magamra többet mint, amit kényelmesen elbírok. Hiszen a kényelem most jelez: kímélem-e magam. És a küszöbön vagyok, mert szeretném ezt tudatosítani, megnézni magamban, hogy pontosan és még pontosabban fülön csípjem, amikor nem ezt teszem. Érleltem egy darabig magamban a bejegyzés címét is: mérték, célkitűzés, de rájöttem, hogy itt pontosan a céltudatosságról van szó: azaz arról, hogy hogyan is tartom nap mint nap, legkisebb cselekedeteimben is szem előtt a céljaimat, és hogyan vagyok a cselekedeteim célirányultságában tudatos.
MIT TESZEK MÁSKÉPP?
Év elején kívántam magamnak: a kikerekedő 2020-as évre elsősorban sok szeretetet és önelfogadást (hogy annál többet adhassak kifele). Ezt írtam fel:
"Szeretni magam fáradtan. Teret adni a kimerültségnek."
A papírra még 4 szempont is felkerült, amik jelzőoszlopokként tudnak emlékeztetni:
egyensúly - öröm - lazaság - mérték
Mit teszek másképp?
1. Év eleje óta jobban figyelek a testi feszültségérzeteimre. Nem akarom megváltoztatni, csak észrevenni, hogy létrejött a feszültség, és megkeresni, hogy vajon mitől: milyen helyzettől, milyen gondolattól, milyen párbeszédtől vagy éppen kitől, kinek melyik mondásától. Ez a tudatosítás rengeteget segít a határaim körvonalazásában. Egészen pontosan sikerül elcsípni, ahogy a komfortzónából átkerülök a kihívászónába például egy állásajánlat kapcsán. Remekül sikerül ezekben a pillanatokban megállni, és megkérdezni magam, hogy merre tovább? Van, hogy megyek tovább előre, egészen a pánikzónáig például egy beszélgetésben - tudatosan és kíváncsian figyelve. Van, hogy hosszú időt eltöltök - a megszokott gyors döntéshozatalaim ellenére a kihívászónában azzal, hogy figyelem magamban a döntés pro és kontra érveit, például az állásajánlat kapcsán. És a legtöbbször a megállásnak örülök, mert sokszor visszakanyarodtam már a komfortzóna felé, és vált tudatosabbá az öröm, az önfeledtség, a könnyűség választása.
2. Többször mondom azt, hogy nem tudom. Kevesebbszer állok bele a családi terepen a döntéshozó szerepébe. Megvizsgálom, hogy tudok-e perceket, órákat, napokat tovább várni. És ha igen, inkább hagyom, hogy pattogjon a labda a térfelek között. Visszaadom a szót, a döntést mint labdát a ping-pong ütővel: "Neked mi a fontos ebben?" "Te hogy szeretnéd csinálni?"
És várok, miközben belül konstatálom, hogy nekem mi a fontos, én mit szeretnék, és köztük sokszor megjelenik a támasz is: az, hogy a másik a lehető leginkább jelen és önmaga legyen, hogy ezáltal egyértelmű keretek alakuljanak ki, és megmaradjon az egyenrangúság és a szabadság. Azaz így nem veszem át a másik súlyát.
3. Visszatromfolok, ha messzire megy bennem egy mondat, ha észreveszem, hogy ez bántó a számomra, ha belül meglátom a magányt és felsejlenek - még nem látom, de már jártunk erre, ezért felsejlenek a könnyek.
Egyik nap találkoztam például egy számomra fontos emberrel, akivel ritkán van alkalmunk kettesben beszélgetni. A beszélgetés végén elmondta, hogy jó lenne, ha máskor is találkoznánk, mert amúgy így és így nincs időnk és hogy eltelik az egész élet, és mennyire nem lehet velem találkozni, és nincs figyelmem rá, ésatöbbi. Belül megszólalt bennem a kapcsoló: - Hékás, most találkoztunk! Engem ugyan ne bánts a múlttal! Mondd meg azt, amit szeretnél!
És már jöttek is belőlem a szavak: - Nem vagyok benne biztos, hogy abból amit elmondtál, jól értelek. Ha azt szeretnéd mondani, hogy találkozzunk máskor is így kettesben, annak én is örülök, és nyugodtan javasolj időpontot.
4. Jobban figyelek arra, hogy számomra most mi a legfontosabb. És tudatosítom, hogy milyen lehet más testben, más bőrben élni. Ezért könnyebben megy a felelősség otthagyása, akkor is, ha éppen egy számomra kellemetlen közlésen, vagy odamondáson vagyunk túl.
Az egyik nap, amikor egy számomra fontos embertől segítséget, egészen biztos pontot kértem, és ő hidegen azt válaszolta, hogy ugyan, semmi sem biztos az életben, csak a halál, akkor nagyon keserűvé vált a szám. Ráadásul még a telefont is letette.
Pár éve biztosan felhívtam volna vagy levelet írok neki ezen a ponton, hogy énvelem ezt nem lehet megtenni. Ezzel megint ott tartottam volna a fókuszt, ahol fáj.
Ehelyett megkérdeztem magam, hogy mi most a fontos. És éppen az volt a fontos, hogy tudjak a teendőimre koncentrálni, és dolgozni. Így csak arra gondoltam, hogy biztosan nem bántani akart, hanem nehezen érthető módon fejezte ki a tehetetlenségét. És továbbléptem.
Hosszú órákkal később magától jött a visszacsatolás és megbánás. Nekem mindenesetre kevesebb méreg került a szívembe, és többet tudtunk közösen nevetni.
5. Több laza ruhát hordok. Viccesnek tűnhet ez a megfigyelés, de számomra kívül is megjelenik az a lazaság, amit belül élni szeretnék. Nem kitölteni akarom a teret, hanem szabadon lenni benne. Az egy dolog, hogy a két várandósság után nincs olyan nádszál derekam, mint volt korábban, ezért a laza ápol és eltakar, de az is tény, hogy a laza ruha könnyedségérzetet ad, és nem feszélyez. A munkában ez pedig nem hátrány. Ott sem. :)
TE MIT TESZEL MÁSKÉPP , HOGY ELÉRD A CÉLODAT?
Ha segítségül hívnád a coachingot, hogy a céljaid meg is valósuljanak, jelentkezz be hozzám coachingra! Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat!
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel. Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.
Tarts velem! Tégy magadért!
MIT TESZEK MÁSKÉPP?
Év elején kívántam magamnak: a kikerekedő 2020-as évre elsősorban sok szeretetet és önelfogadást (hogy annál többet adhassak kifele). Ezt írtam fel:
"Szeretni magam fáradtan. Teret adni a kimerültségnek."
A papírra még 4 szempont is felkerült, amik jelzőoszlopokként tudnak emlékeztetni:
egyensúly - öröm - lazaság - mérték
Mit teszek másképp?
1. Év eleje óta jobban figyelek a testi feszültségérzeteimre. Nem akarom megváltoztatni, csak észrevenni, hogy létrejött a feszültség, és megkeresni, hogy vajon mitől: milyen helyzettől, milyen gondolattól, milyen párbeszédtől vagy éppen kitől, kinek melyik mondásától. Ez a tudatosítás rengeteget segít a határaim körvonalazásában. Egészen pontosan sikerül elcsípni, ahogy a komfortzónából átkerülök a kihívászónába például egy állásajánlat kapcsán. Remekül sikerül ezekben a pillanatokban megállni, és megkérdezni magam, hogy merre tovább? Van, hogy megyek tovább előre, egészen a pánikzónáig például egy beszélgetésben - tudatosan és kíváncsian figyelve. Van, hogy hosszú időt eltöltök - a megszokott gyors döntéshozatalaim ellenére a kihívászónában azzal, hogy figyelem magamban a döntés pro és kontra érveit, például az állásajánlat kapcsán. És a legtöbbször a megállásnak örülök, mert sokszor visszakanyarodtam már a komfortzóna felé, és vált tudatosabbá az öröm, az önfeledtség, a könnyűség választása.
És várok, miközben belül konstatálom, hogy nekem mi a fontos, én mit szeretnék, és köztük sokszor megjelenik a támasz is: az, hogy a másik a lehető leginkább jelen és önmaga legyen, hogy ezáltal egyértelmű keretek alakuljanak ki, és megmaradjon az egyenrangúság és a szabadság. Azaz így nem veszem át a másik súlyát.
3. Visszatromfolok, ha messzire megy bennem egy mondat, ha észreveszem, hogy ez bántó a számomra, ha belül meglátom a magányt és felsejlenek - még nem látom, de már jártunk erre, ezért felsejlenek a könnyek.
Egyik nap találkoztam például egy számomra fontos emberrel, akivel ritkán van alkalmunk kettesben beszélgetni. A beszélgetés végén elmondta, hogy jó lenne, ha máskor is találkoznánk, mert amúgy így és így nincs időnk és hogy eltelik az egész élet, és mennyire nem lehet velem találkozni, és nincs figyelmem rá, ésatöbbi. Belül megszólalt bennem a kapcsoló: - Hékás, most találkoztunk! Engem ugyan ne bánts a múlttal! Mondd meg azt, amit szeretnél!
És már jöttek is belőlem a szavak: - Nem vagyok benne biztos, hogy abból amit elmondtál, jól értelek. Ha azt szeretnéd mondani, hogy találkozzunk máskor is így kettesben, annak én is örülök, és nyugodtan javasolj időpontot.
4. Jobban figyelek arra, hogy számomra most mi a legfontosabb. És tudatosítom, hogy milyen lehet más testben, más bőrben élni. Ezért könnyebben megy a felelősség otthagyása, akkor is, ha éppen egy számomra kellemetlen közlésen, vagy odamondáson vagyunk túl.
Az egyik nap, amikor egy számomra fontos embertől segítséget, egészen biztos pontot kértem, és ő hidegen azt válaszolta, hogy ugyan, semmi sem biztos az életben, csak a halál, akkor nagyon keserűvé vált a szám. Ráadásul még a telefont is letette.
Pár éve biztosan felhívtam volna vagy levelet írok neki ezen a ponton, hogy énvelem ezt nem lehet megtenni. Ezzel megint ott tartottam volna a fókuszt, ahol fáj.
Ehelyett megkérdeztem magam, hogy mi most a fontos. És éppen az volt a fontos, hogy tudjak a teendőimre koncentrálni, és dolgozni. Így csak arra gondoltam, hogy biztosan nem bántani akart, hanem nehezen érthető módon fejezte ki a tehetetlenségét. És továbbléptem.
Hosszú órákkal később magától jött a visszacsatolás és megbánás. Nekem mindenesetre kevesebb méreg került a szívembe, és többet tudtunk közösen nevetni.
5. Több laza ruhát hordok. Viccesnek tűnhet ez a megfigyelés, de számomra kívül is megjelenik az a lazaság, amit belül élni szeretnék. Nem kitölteni akarom a teret, hanem szabadon lenni benne. Az egy dolog, hogy a két várandósság után nincs olyan nádszál derekam, mint volt korábban, ezért a laza ápol és eltakar, de az is tény, hogy a laza ruha könnyedségérzetet ad, és nem feszélyez. A munkában ez pedig nem hátrány. Ott sem. :)
TE MIT TESZEL MÁSKÉPP , HOGY ELÉRD A CÉLODAT?
Ha segítségül hívnád a coachingot, hogy a céljaid meg is valósuljanak, jelentkezz be hozzám coachingra! Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat!
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel. Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.
Tarts velem! Tégy magadért!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése