Mozgástér a karanténban 1. - 28. vallomás

Beszorulunk a lakásba.
Beszorulunk kis terekbe.
Az életterünk összeszűkül.

MIT JELENT EZ A SOCIAL DISTANCING?

Távolságot tartunk a közösségi élettől. De milyet is?

Nemcsak a társas kapcsolataink alakulnak át, ahogy átveszi a személyes találkozások helyét a virtuális tér, hanem egy másik veszély is fenyeget bennünket: a kütyük és a világhálón beáradó információs hullám messzi partra moshat bennünket önmagunktól. Nem véletlenül írja hivatalos ajánlásában az Egészségügyi Világszervezet (WHO), hogy "naponta meghatározott időben, egyszer vagy kétszer keress friss híreket. A hirtelen, vagy folyamatos híráramlat a járvány terjedéséről bárkit aggodalommal tölt el. Keresd a tényeket, ne az álhíreket vagy téves információkat!"

Nekem is meg kellett küzdenem az információéhségemmel. Annak ellenére, hogy nincs televízióm, mindent hallgattam, mindenhonnan kerestem, a forrásra külön ügyelve, hogy mi a hír a világban: a városomban, az országomban, a munkám szempontjából fontos országban és úgy egyébként.

Három nap alatt kimerült bennem ez az éhség. Elfáradtam. Jólesett helyette kimozdulni messzi erdőbe, csak a családommal medvehagymát gyűjteni. Az erdő segített, hogy megszülessen bennem a jelenlét. Kifeküdtem a gyepre, és hagytam, hogy rámsüssön a nap.

Azóta a hírek keresése helyett egy másik keresésben vagyok:

1. A megváltozott körülmények (bölcsőde- és óvodabezárás, itthoni munkavégzésben lévő férjem számára itthoni háttér biztosítása) mellett keresem a mindennapi életünk kereteit - térben és időben is. Egyelőre gyűjtöm a szempontokat, a jólhangzó szabályokat:

• legyen eleje és vége egy napnak - banalitás, de az esetünkben ez sok fegyelmet kíván, hiszen hármunknak (a két gyerekemnek és nekem) semmilyen intézmény által diktált időbeli kötöttségünk nincs. Így amellett, hogy a szívemhez közel áll, időbeli keretei miatt külön csodálatos kezdeményezésnek tartom Nagy Csilla táncművész által tartott reggeli Dancing Home - Home Office Dance 8:00-8:30 között. Benevezünk hát rá.
• tartanom kell a gyerekek számára fontos napirendet: reggeli, tízórai, ebéd utána alvás, uzsonna, vacsora, fürdés, lefekvés. Evidensen és banálisan hangzik, de ez nem vicc és nem könnyű. Ez adja a kereteket. Eddig ez adta az én munkám kereteit, most én kell tartsam ezeket a kereteket is.
• mit csinál egy óvónő a gyerekekkel? Megkérdeztem a kislányomat, hogy adna-e tanácsot, hogy hogyan töltsük a napokat lelkileg, szellemileg feltöltődve. Ez egy nagy keresés egy 2 és egy 7 évessel. Egy ismerősöm megjegyezte, hogy biztosan fürödnek a gyerekek most az itthonlétben - hát én egyelőre csak a feszültséget érzékelem rajtuk is (nem csoda, ha bennem is van), hiszen érzékelték a riadtságunkat, a tanácstalanságunkat, a kortárs-találkozások teljes eltűnését. Nem biztos, hogy meg tudják fogalmazni, de érzékelik a változást.

2. Össze kell illesztenem a szerepeimet: anya (ld. a fentiek), feleség (aki biztosítja az alkalmazásban dolgozó férje számára a munkaidőt és teret a "dolgozószoba" őrködésével), mentálhigiénés szakember és coach (néhány ügyfelemmel a folyamat vagy már eleve online zajlott, vagy könnyen onlineosítható), szervezetfejlesztési tanácsadó (dolgozom az onlineosításon). Az összeillesztés zajlik térben és időben. Még folyamatban van, de erős muníciót jelent a tavalyi év sok tapasztalata, amikor egyedül neveltem egy éven át a gyerekeimet, mert a férjem külföldön próbált szerencsét: sokszor éjjel dolgoztam, amikor már lefeküdtek a gyerekek, ismerem ennek a határait, a terhelhetőségemet, és most vissza tudok nyúlni a bevett gyakorlatokhoz - életszervezési és eszközszinten is.

3. Keresem a lehetőséget a segítésre, a jelenlétre, a támasznyújtásra. Megtapasztaltam sok nehézséget, és csak sejtem, hogy mennyi nehézség köszöntött be sokak életébe most:

• az egészségügyi dolgozók, az otthonragadt idősek esetében az izolálódás nagy kihívás, ezért jelentkeztem a Meghallgatunk.online önkéntes szakértői közé, és örömmel népszerűsítem az oldalt. Hátha biztosíthatom valamelyest az ő megtartásukkal a rendszer működését.
• a személyes, megtartó kapcsolatoktól elszigetelődő anyák, akik a gyermekük otthoni szervezésén, az otthoni tanulás kereteinek kialakításán túl sokszor még dolgoznak is, szerintem ebben a kialakult helyzetben rájuk különösen nagy nyomás hárul, és szeretnék könnyíteni a terheiken. Még gondolkodom.
• a bezárva tartó múzeumok dolgozói számára a digitális nomádként eltöltött elmúlt két évem tapasztalatait tudom felajánlani a távmunka, az otthoni munka (home office) megszervezésében. Ezt a MúzeumOD Facebook oldalán kezdem el.

A pandémiás helyzetben a rendszerem működtetése egy zsilipelő mechanizmussal tud optimumra állni. Ez most egyértelművé vált: be kell engedni az infót, tárolni, emészteni, hagyni hatni, majd kiengedni. Most biztosan tudatosabb lettem abban, ahogy az információt most befogadom és átengedem magamon, illetve ahogy az információt kiadom magamból. Ez a kép a mostani írásom nagy ajándéka magamnak. Emésztem még, keresem még az üzeneteit. S talán innen folytatom.

Ez a folyamat így ment bennem tovább.

TE HOGY LÁTOD A MOZGÁSTERED?

Ha tisztánlátásra, lelki megkönnyebbülésre, belső nagytakarításra vágysz mentálhiginés és/vagy coaching módszerrel, jelentkezz be hozzám! Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat!

Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel! Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.

Tarts velem! Tégy magadért!