Ki tehet érte? - a személyes felelősségvállalásról - 4. vallomás
Ahogy az ablakon kinézve azt látom, hogy az őszi fákon tétováznak a szélben a levelek, hogy lehulljanak-e, a személyes felelősségvállalás, a lamentálás, a bizonytalanság jut eszembe.
Tegnap sokáig tipródtam, hogy hogyan is írjam meg ezt a bejegyzést. Fáradt vagyok. Az elmúlt héten annyi más gondolat volt bennem a képzéseim idején, hogy ez a poszt már nem fért el a fejemben és az időmben, és ráadásul tegnapra a családom is lebetegedett. Én még tartom a frontot, de energiáim nagy része a többiek ellátására, a rájuk való figyelemre kell. Mert anya vagyok. És csak ezután coach. Aki itt tett egy ígéretet, hogy hetente egy vallomást megír és közzétesz. Szeretek előre készülni, de ez most nem így alakult.
MEGCSINÁLNI VAGY NEM CSINÁLNI - EZ ITT A KÉRDÉS
A B, terv készen is van: nem írom meg a bejegyzést most, csak pár nappal később, és ugyanezt a történetet leírom nektek bővebben. Biztos vagyok benne, hogy azt is megértenétek, és senki nem verné bottal az ajtómat, hogy miért nem küldöm, amit ígértem.
Ez a lehetőség mégsem nyugtatott meg tegnap reggel, amikor már jócskán éreztem az idő szorítását. Szaporábban vert a szívem, feszültséget éreztem az izmaimban, gombócot a torkomban. Hamarabb ébredtem, mint a gyerekek, és így volt egy fél órám gondolkodni. Lefuttattam magamban, hogy honnan jönnek ezek az érzések: következetességre, megbízhatóságra és hitelességre van szükségem, ezért ilyen fontos számomra ennek a vállalásnak a betartása. Még volt fizikai erőm, tartalékom, hogy ezt megtegyem. Ha a helyzet rosszabbra fordult volna, akkor természetesen a B, terv lett volna a megoldás. Akkor az anya szerepem egyértelműen felülírna mindent.
De mi lehet az A, terv? Mi szükséges ahhoz, hogy a tervem meg is valósuljon? Jó lenne 1-2 órát egyedül lenni a gondolataimmal és befelé figyelni. De erről most nem lehet szó. Ezt mi helyettesítheti akkor? Csing. Remek kérdés. Jön is a válasz: A férjemtől kérek 15 percet még reggel, hogy beszéljünk a témáról. Pont ennyi ideje volt, én meg jegyzeteltem a beszélgetés kapcsán felmerülő gondolataimat. A fókuszált beszélgetés máskor is energikussá tesz, inspirál. Ezért ezt az energiát most jegyzeteléssel tároltam. Így a leírt gondolatok jobban megmaradtak, és szövődtek tovább bennem a nap folyamán.
Ám lett még egy kérésem az A, terv megvalósulásához, hiszen a bejegyzés megírásához mégiscsak szükségem van időre, amíg legépelem, megszerkesztem, képet találok hozzá. Szerencsére este munka után a férjem tudta vállalni a gyerekeket. Így most itt ülök, és írok, viszonylag gyorsan, mert a gondolatok megértek. A személyes felelősségvállalásról.
MIT JELENT A SZEMÉLYES FELELŐSSÉGVÁLLALÁS?
A "Ki a hibás?" és az "Azért nem csináltam meg..." attitűd HELYETT a "Ki tehet érte?" a számomra érvényes kérdés. A személyes felelősségvállalás a békés, harmonikus kapcsolatok alapja. Enélkül nincs bizalom. Amikor személyesen felelősséget vállalok valamiért, akkor beleállok a döntésembe, és feladatgazdaként felmérem a vállalás sarokpontjait, meggyőződöm arról, hogy minden fontos információnak birtokában vagyok, az érintettekkel egyformán értelmezem a célt, és felelek nekik az eredményről, a végkimenetelről.
Gyakori munkahelyi szituáció, hogy elvállalunk egy feladatot, és nem tudjuk határidőre teljesíteni. Amikor én kerültem ilyen helyzetbe, igyekeztem ezt lehetőségként felfogni a tanulásra önmagamról: mi is az én határom? mire van szükségem (időben, információban, egyéb téren) ahhoz, hogy telejsíteni tudjam a feladatot, és megtanultam azt is, hogy a váratlant is be kell kalkulálni - a határidőbe, a költségvetésbe, és minden más területre. Nekem ez volt az egyik tanulásom. Hiszen egy szűk kabát a kezdetektől kényelmetlen feszengést hoz csak, és a feszengésnek nincs jó hatása az eredményekre, hiszen eltereli a figyelmet a feladatról. Azt is megtanultam, hogy a vállalások esetleges sikertelen teljesítésekor számomra a legjobb stratégia transzparenssé tenni a helyzetet.
FELELŐSSÉGET VÁLLALNI A SORSOMÉRT
Úgy is mondhatom, hogy a személyes felelősségvállalás számomra annak a tudása, hogy tehetek a saját szükségleteim kielégüléséért, és nemcsak tudom ezt, hanem teszek is értük. Azaz nem várom a helyzet jobbra fordulását mástól. Kérhetek, de nem testálom másra a boldogságom felelősségét. Kutya kötelességem felállni a szorongató, boldogtalan, torokszorító helyzetekből. És szólni. Ezt tehetem magamért.
Szívesen megosztok veletek egy felismerést, ami ennek a vallomásnak talán a legbensőségesebb gondolata lesz. Pár éve voltam házas, amikor egy mélyponton egy mediátor segítségével sikerült lefordítanom azt a sokszor feltörő mondatomat, hogy "El akarok válni." Keserűség, magány volt bennem, amikor ezeket a szavakat mondtam. Mintha azt mondanám, hogy Elegem van. Akkor értettem meg, hogy valójában egy kis egyedüllétre és tisztánlátásra vágytam. Megértettem, hogy akkor cselekszem helyesen mind a saját boldogságom, mind a szeretteim boldogsága érdekében, hogy ha dühösen nem folytatom a vitát, hanem kivonulok belőle, és magamhoz fordulok megértéssel. Mint egy igazi kis rák, aki a felkavarodott pocsolyában, csak kétségbeesik és hadonászik. Ehelyett érdemes megállnom, és megvárnom, hogy leülepedjenek bennem mint homokszemek az érzések. Ez az én működésem egyik nagy tanulása volt.
Coachként és EMK trénerként ma már megmozdulni sem tudnék anélkül a hit nélkül, hogy a sorsunk alakulásának kulcsa a saját kezünkben van. Segítőként az a szerepem a kliens mellett, hogy megsokszorozzam a rá eső figyelmet, és az elemlámpa fényét ráirányítsam azokra a pontokra, amik feloldozást kérnek. De cselekedni csak ő cselekedhet... Senki más. Az én hitem szerint. Ha mégis más cselekedne, én, vagy valaki más mentené őt meg, javítana a sorsán, akkor becsapná: elhitetné vele, hogy minden szerencse kérdése, és ha jól segítek, elhinné, hogy megfogta Isten lábát. Na, ez az, amiben nem hiszek. A mesék hősei is hetedhét országot járnak be, a legkisebb királyfiból válnak királlyá, és sok próbát állnak ki a mese boldog befejeződéséig. Számomra ez a népi bölcsesség is ugyanezt üzeni: tesznek saját sorsuk jobbra fordulásáért.
TE HOGY VÁLLALSZ FELELŐSSÉGET?
Ha szeretnél felelősséget vállalni a sorsod alakulásáért, jelentkezz be hozzám coachingra!
Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat! A coaching folyamatban meghallgatlak, reflektálok, teszek számodra feladatjavaslatot, de nincs kötelező. Úgy választhatsz, mint egy menüből: te hozod meg a döntést. Felelősségben tartalak, így támogatlak.
A következő bejegyzésben a kapcsolatról olvashatsz. Kísérj el, és tanulj magadról!
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel. Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.
Tarts velem! Tégy magadért!
Tegnap sokáig tipródtam, hogy hogyan is írjam meg ezt a bejegyzést. Fáradt vagyok. Az elmúlt héten annyi más gondolat volt bennem a képzéseim idején, hogy ez a poszt már nem fért el a fejemben és az időmben, és ráadásul tegnapra a családom is lebetegedett. Én még tartom a frontot, de energiáim nagy része a többiek ellátására, a rájuk való figyelemre kell. Mert anya vagyok. És csak ezután coach. Aki itt tett egy ígéretet, hogy hetente egy vallomást megír és közzétesz. Szeretek előre készülni, de ez most nem így alakult.
MEGCSINÁLNI VAGY NEM CSINÁLNI - EZ ITT A KÉRDÉS
A B, terv készen is van: nem írom meg a bejegyzést most, csak pár nappal később, és ugyanezt a történetet leírom nektek bővebben. Biztos vagyok benne, hogy azt is megértenétek, és senki nem verné bottal az ajtómat, hogy miért nem küldöm, amit ígértem.
Ez a lehetőség mégsem nyugtatott meg tegnap reggel, amikor már jócskán éreztem az idő szorítását. Szaporábban vert a szívem, feszültséget éreztem az izmaimban, gombócot a torkomban. Hamarabb ébredtem, mint a gyerekek, és így volt egy fél órám gondolkodni. Lefuttattam magamban, hogy honnan jönnek ezek az érzések: következetességre, megbízhatóságra és hitelességre van szükségem, ezért ilyen fontos számomra ennek a vállalásnak a betartása. Még volt fizikai erőm, tartalékom, hogy ezt megtegyem. Ha a helyzet rosszabbra fordult volna, akkor természetesen a B, terv lett volna a megoldás. Akkor az anya szerepem egyértelműen felülírna mindent.
De mi lehet az A, terv? Mi szükséges ahhoz, hogy a tervem meg is valósuljon? Jó lenne 1-2 órát egyedül lenni a gondolataimmal és befelé figyelni. De erről most nem lehet szó. Ezt mi helyettesítheti akkor? Csing. Remek kérdés. Jön is a válasz: A férjemtől kérek 15 percet még reggel, hogy beszéljünk a témáról. Pont ennyi ideje volt, én meg jegyzeteltem a beszélgetés kapcsán felmerülő gondolataimat. A fókuszált beszélgetés máskor is energikussá tesz, inspirál. Ezért ezt az energiát most jegyzeteléssel tároltam. Így a leírt gondolatok jobban megmaradtak, és szövődtek tovább bennem a nap folyamán.
Ám lett még egy kérésem az A, terv megvalósulásához, hiszen a bejegyzés megírásához mégiscsak szükségem van időre, amíg legépelem, megszerkesztem, képet találok hozzá. Szerencsére este munka után a férjem tudta vállalni a gyerekeket. Így most itt ülök, és írok, viszonylag gyorsan, mert a gondolatok megértek. A személyes felelősségvállalásról.
MIT JELENT A SZEMÉLYES FELELŐSSÉGVÁLLALÁS?
A "Ki a hibás?" és az "Azért nem csináltam meg..." attitűd HELYETT a "Ki tehet érte?" a számomra érvényes kérdés. A személyes felelősségvállalás a békés, harmonikus kapcsolatok alapja. Enélkül nincs bizalom. Amikor személyesen felelősséget vállalok valamiért, akkor beleállok a döntésembe, és feladatgazdaként felmérem a vállalás sarokpontjait, meggyőződöm arról, hogy minden fontos információnak birtokában vagyok, az érintettekkel egyformán értelmezem a célt, és felelek nekik az eredményről, a végkimenetelről.
Gyakori munkahelyi szituáció, hogy elvállalunk egy feladatot, és nem tudjuk határidőre teljesíteni. Amikor én kerültem ilyen helyzetbe, igyekeztem ezt lehetőségként felfogni a tanulásra önmagamról: mi is az én határom? mire van szükségem (időben, információban, egyéb téren) ahhoz, hogy telejsíteni tudjam a feladatot, és megtanultam azt is, hogy a váratlant is be kell kalkulálni - a határidőbe, a költségvetésbe, és minden más területre. Nekem ez volt az egyik tanulásom. Hiszen egy szűk kabát a kezdetektől kényelmetlen feszengést hoz csak, és a feszengésnek nincs jó hatása az eredményekre, hiszen eltereli a figyelmet a feladatról. Azt is megtanultam, hogy a vállalások esetleges sikertelen teljesítésekor számomra a legjobb stratégia transzparenssé tenni a helyzetet.
FELELŐSSÉGET VÁLLALNI A SORSOMÉRT
Úgy is mondhatom, hogy a személyes felelősségvállalás számomra annak a tudása, hogy tehetek a saját szükségleteim kielégüléséért, és nemcsak tudom ezt, hanem teszek is értük. Azaz nem várom a helyzet jobbra fordulását mástól. Kérhetek, de nem testálom másra a boldogságom felelősségét. Kutya kötelességem felállni a szorongató, boldogtalan, torokszorító helyzetekből. És szólni. Ezt tehetem magamért.
Szívesen megosztok veletek egy felismerést, ami ennek a vallomásnak talán a legbensőségesebb gondolata lesz. Pár éve voltam házas, amikor egy mélyponton egy mediátor segítségével sikerült lefordítanom azt a sokszor feltörő mondatomat, hogy "El akarok válni." Keserűség, magány volt bennem, amikor ezeket a szavakat mondtam. Mintha azt mondanám, hogy Elegem van. Akkor értettem meg, hogy valójában egy kis egyedüllétre és tisztánlátásra vágytam. Megértettem, hogy akkor cselekszem helyesen mind a saját boldogságom, mind a szeretteim boldogsága érdekében, hogy ha dühösen nem folytatom a vitát, hanem kivonulok belőle, és magamhoz fordulok megértéssel. Mint egy igazi kis rák, aki a felkavarodott pocsolyában, csak kétségbeesik és hadonászik. Ehelyett érdemes megállnom, és megvárnom, hogy leülepedjenek bennem mint homokszemek az érzések. Ez az én működésem egyik nagy tanulása volt.
Coachként és EMK trénerként ma már megmozdulni sem tudnék anélkül a hit nélkül, hogy a sorsunk alakulásának kulcsa a saját kezünkben van. Segítőként az a szerepem a kliens mellett, hogy megsokszorozzam a rá eső figyelmet, és az elemlámpa fényét ráirányítsam azokra a pontokra, amik feloldozást kérnek. De cselekedni csak ő cselekedhet... Senki más. Az én hitem szerint. Ha mégis más cselekedne, én, vagy valaki más mentené őt meg, javítana a sorsán, akkor becsapná: elhitetné vele, hogy minden szerencse kérdése, és ha jól segítek, elhinné, hogy megfogta Isten lábát. Na, ez az, amiben nem hiszek. A mesék hősei is hetedhét országot járnak be, a legkisebb királyfiból válnak királlyá, és sok próbát állnak ki a mese boldog befejeződéséig. Számomra ez a népi bölcsesség is ugyanezt üzeni: tesznek saját sorsuk jobbra fordulásáért.
TE HOGY VÁLLALSZ FELELŐSSÉGET?
Ha szeretnél felelősséget vállalni a sorsod alakulásáért, jelentkezz be hozzám coachingra!
Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat! A coaching folyamatban meghallgatlak, reflektálok, teszek számodra feladatjavaslatot, de nincs kötelező. Úgy választhatsz, mint egy menüből: te hozod meg a döntést. Felelősségben tartalak, így támogatlak.
A következő bejegyzésben a kapcsolatról olvashatsz. Kísérj el, és tanulj magadról!
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel. Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.
Tarts velem! Tégy magadért!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése