Hogy lehetek hiteles? Mitől hiteles egy vezető? - 3. vallomás
Hogy tudom anyaként mentálhigiénés tudásomat egyszerre a gyerekeim és mások javára fordítani?
Miért érték, ha az ügyfelem azt jelzi vissza, amikor megerősítem önállósodási törekvéseit, hogy örül, mert korábban más coachcsal más tapasztalata volt?
Hogy tudok jelen lenni egyszerre résztvevőként és coachként egy kihívást jelentő csoportszituációban, ahova képződni érkeztem?
Ebben a 2019-es évben sűrűn szembejött az életemben a hitelesség kérdése. Ezek a pillanatok emlékeztettek: számomra a hitelesség most, segítő identitásom kibontakozásakor fő érték.
MIÉRT FONTOS A HITELESSÉG?
Nemcsak a szakmai életbe való integráltságom, hanem a megélhetésem is múlik a sikerességen. A segítő szakmában tanácsadóként, coachként, mentálhigiénés szakemberként pedig a hitelességet tartom a siker kulcsának. Nem hiszek abban, hogy az ügyfelet magamhoz kell kötnöm, vagy hogy csak az én segítségemmel boldogulhat. Ezen a ponton vissza kellene adnom a coach oklevelemet. Hanem abban hiszek, hogy a lelkileg egészséges, de fordulóponthoz, krízisbe jutott ember számára támaszt tudok nyújtani, hogy a helyzete jobbra forduljon: meghallgatom a kérdéseit, elkísérem a válaszkeresésében, visszajelzem az őt erősítő belső megéléseimet és amikor eljön az ideje, elengedem: az ő jelzésére vagy felvetve számára ezt a lehetőséget. És őszinte örömmel töltenek el az elválások. Talán úgy mint a fiókáját repülés közben néző madarat.
Azért is izgalmas számomra a hitelesség kérdése, mert a segítő hivatás felvállalása előtti szakmai pályafutásom másról szólt: reformer és vezető voltam, akkor is ha párhuzamosan 2012 óta épült bennem a segítő identitás. Azóta tudatosan fejlesztettem kapsolódó készségeimet és biztossá vált bennem, hogy nem kanyarodok vissza az alkalmazotti léthez. Bár ez egyszerűen hangzik leírva, coachingban kiteljesedő komoly munka van abban, hogy a bennem ezzel a váltással korábban megjelent sok bizonytalanság és aggodalom helyére derű és magabiztosság lépett.
MI AZ, HOGY HITELES?
Amikor a bölcsődében a hatodik napja azt tapasztaltam, hogy az egy órája vígasztalhatatlanul síró kisgyermek társaságában megfájdul a fejem, szomorú és ideges leszek, miközben a kisfiam beszoktatását támogatandó vagyok jelen, akkor elbizonytalanodtam, mert támogatásra és megnyugvásra volt szükségem. Ezért úgy döntöttem, hogy a kisfiam lelki nyugalma felett érzett aggodalmamat szavakba öntöm, és ha szükséges, más megoldást keresek.
Először is észleltem fizikailag a fejfájást és fáradtságot, másrészt eszembe jutott, hogy napok óta olyan fáradtan megyek haza a bölcsődéből, mint aki egész nap keményen dolgozott. Harmadrészt pedig feltettem magamnak a kérdést, hogy ha én ezt érzékelem, vajon a kisfiamra hogy hat mindez. És a fülemben csengett, hogy a gondozónő szerint lassan alakul az elválás, mert még pisilni sem tudtam egyedül kimenni. Hát ez jogos. Emellett azonban együttérzés született bennem a gyermekem iránt, aki engem a játszótéren teljesen magabiztosan magamra hagy és futva távozik az ismeretlenbe, ugyanakkor a folyamatos sírást hallgatva ő is feszültté válik, és a lábamba kapaszkodik. Ebből a helyzetből ez adódik. Tennék-e én másképp az ő helyében? Ugyanúgy megnyugtatásra vágynék. Hát ezt kértem az intézményvezetőtől valamilyen más megoldás formájában. És több opció is felvázolódott benne is, bennem is, s végül adatott.
Az utcán egy pszichológus ismerősömnek a helyzetet elmesélve "csak" annyi válasz jött, hogy Hát persze! Hálás vagyok ezért, mert megerősítést kaptam ebből a két szóból.
Ugyanakkor a fenti helyzetben együttérzés is támadt bennem a kisgyermek aggódó, síró édesanyja iránt, mert elsőgyerekes szorongó anyaként emlékeztetett egykori önmagamra. Ahogy a helyzetükről több részletet is megtudtam, feszült lettem, mert kapcsolatba szerettem volna kerülni vele. Ezért ugyanúgy támaszt kínáltam számára, ahogy adom ezt önkéntesen az Édesanyák szakértői Facebook-csoportban számomra ismeretleneknek. Ebben az összetett helyzetben így tudtam egységesen, integráltan megélni magamat.
Egyszerre léptem fel anyaként és mentálhigiénés szakemberként.
Akkor mit is jelent a hitelesség? - ha nagyítóval fordulok magamhoz, az alábbi válaszok érkeznek:
- hiszek abban, amit mondok, azaz HITem van (ez már majdnem HITELES 😉) - imádom a magyar nyelvet a színeivel és finomságaival,
- természetességet: nem a kedvedért mutatok, teszek valamiképp, hanem mert a természetemből fakad,
- következetességet magammal és másokkal szemben, azaz követhető maradok: vizet prédikálok, vizet iszom (s ha bort, hát bort 😉, de nem egyedül),
- rugalmasságot: a jelen levő érzésekhez, helyzetekhez igazítom a cselekvést, a tervet, s nem ragaszkodom mereven egy elképzelés megvalósításához,
- példaképként tekintek azokra az oktatóimra, trénereimre, akiket hitelesnek tartok, amolyan útjelzők, világítótornyok, referenciapontok a számomra, azaz támaszt ad a velük való tapasztalás,
- transzparencia van számomra a hiteles magatartás mögött, nem titok, vagy valami rejte(gete)tt szándék, azaz úgy teszem magam bele egy helyzetbe, egy vállalásba, hogy megmutatom az oda kapcsolódó lelkesedésemet, adott esetben a fenntartásaimat (hiszen az érzelmi energia hatalmas erőforrás, és magamat hagynám cserben, ha hagynám elveszni - erről ebben a bejegyzésben írtam),
- jelenlétet, az ITT és MOST érzékelése, az önreflexió és a jelenlévőkre való reflexió nélkül nem tudok hitelességet érzékelni.
Ha röviden szeretném megfogalmazni, hogy mit értek hitelesség alatt, akkor az valahogy így hangzik:
A hitelesség a szándékomnak, a hitvilágomnak és a tapasztalataimnak az integrált, egyértelmű és transzparens kifejeződése a viselkedésemben. Az engem kitöltő lelki, érzelmi, szellemi tartalmak félreérthetetlen megnyilvánulása.
VEZETŐI HITELESSÉG
Ahogy összehasonlítgatom magamban korábbi munkahelyi vezetőimet, csoportos önismereti folyamataim vezetőit és a velük kapcsolatos tapasztalatokat, az körvonalazódik bennem, hogy a vezetői hitelesség számomra két dologban nyilvánul meg a legszembeszökőbben:
- a vezető észleli saját érzelmi állapotát, és ezt a csoport tagjai számára az ő szintjükön, a velük fennálló bizalom és felelősség szintjén transzparenssé teszi, majd következetesen cselekszik. Számomra nagyon demotiváló úgy jelen lenni egy értekezleten, hogy a vezető részéről sürgetettséget érzékelek, miközben nem látom nyomát a téma iránti érdeklődésének (és tudom, hogy ez számos alkalommal adódik abból, hogy egyéb sürgős dolgok nyomasztják), vagy hasonlóképpen kedvemet szegi az a magatartás, amikor a vezető (bármilyen okból) nem tartja be az ígéreteit.
- a vezető érzékenyen van jelen: észleli a csoport energiaszintjét, és az ezzel kapcsolatos észlelését kimondja, hogy a közös munka hatékonysága érdekében megszülethessen a tisztánlátás és a közös nevezőről bizalommal kezdődhessen a közös munka. Ezt nagyon kevés vezetőnél tapasztalom, sokkal kevesebb saját élményem van ilyen helyzetekről mint olyanokról, amikor az érzékelhető feszültségen átlépve érdemi dolgok megvitatására került sor, persze kicsi eredményességgel. Hiszen ez az út az ismeretlenbe, kiszámíthatatlanba visz. Vagy nem?
VEZETŐI HITELESSÉG FESZÜLT HELYZETBEN
A vezetői hitelesség különösen nehéz helyzetekben, például a csoportos konfliktusokban mutatkozik meg igazán, hiszen számos szerepet hívhatnak meg bennünk az egyes események, az egyes személyek akár tudattalanul, sokszor ellehetetlenítve a harmonikus, nyugodt cselekvést.
Kiváló példaként, és sok régi csoportmunka során szerzett sebre gyógyírként éltem meg egy nyári csoporthelyzetet. A többnapos elvonulás során a zárt csoportban mint egy kuktában felforrt a víz, és egyik csoporttársam félreérthetetlen kifakadása és a csoportnak szegezett kérdésfeltevése által szelepelt a feszültség, ami a felszíni kedves megnyilvánulások alatt érzékelhető volt. Az ilyen esetek klasszikusan bűnbakképzéssel végződnek, ahol a probléma megnevezője a rossz arc. Erről sajátélményem is van.
Hát most kíváncsisággal figyeltem, hogy a trénerek hogyan alakítják a helyzetet. Közben bennem is felgyűlt az elégedetlenség és értetlenség. Hála is volt bennem, hogy a csoporttársam beleállt a dühébe, és ezáltal lehetőséget teremtett mindannyiunk számára a tisztázásra. Coachként voltam jelen azzal, hogy ezt szóvá tettem, és képes voltam a helyzetnek a pozitív értékeit megnevezni.
A trénerek óvatos mozdulattal leemelték a kukta tetejét, és hagyták, hogy eltávozzon a feszültséget okozó gőz: mindenki szót kapott. Tudtuk, hogy a tervezett program felborul. Ez a bizonytalanság valahogy biztos fogódzóvá vált: nincs kitűzött tervekhez ragaszkodás, nincs őszintétlen udvariasság. Az Itt és a Most van. És ez teret kapott.
A szünet után a tanárok tovább kísérték mindazt, ami megjelent, míg az utolsó gőzfoszlány is távozott a kuktából saját belső élményeik megosztása által, majd együtt indultunk megoldáskeresésre. Ezáltal a nyilvánvalóvá vált párbeszéd által az elvonulás igazi feltöltődéssé vált, különösen úgy, hogy beleadtam magam ugyanúgy, ahogy egy egyéni folyamatot kísérek: visszajeleztem, hogy mit látok arról, hogy hol tartunk. Azzal a tanulással érkeztem haza, hogy a csoport összetartását megsokszorozza, ha képes egy problémára közösen választ találni. Nehéz helyzetben én is így szeretnék reagálni: meghallgatni, odafigyelni, elmondani, megnyugvást és egyetértést kutatni.
TE HOGY VAGY HITELES?
A munkahelyeden a feladatvállalásodban, vezetőként, vagy otthon TE hogyan vagy hiteles?
Mihez járulsz hozzá azáltal, ahogy cselekszel?
Ha szeretnél hitelesebbé válni, jelentkezz be hozzám coachingra!
Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat! A coaching alkalmakon hitelesen képviselem a bennem megjelenő érzéseket, gondolatokat, és ha nyitott vagy rá, ezeket előtted őszintén feltárva fejlődésre adok lehetőséget. Ha pedig egy folyamatban a szerepem megváltozik, mert más segítőre lenne szükséged, vagy egyedül folytatnád tovább, akkor ezt nyíltan szóvá teszem. Ezzel a példával támogatva a te hitelességedet is.
A következő bejegyzésben a személyes felelősségvállalásról olvashatsz. Kísérj el, és tanulj magadról!
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel. Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.
Tarts velem! Tégy magadért!
Miért érték, ha az ügyfelem azt jelzi vissza, amikor megerősítem önállósodási törekvéseit, hogy örül, mert korábban más coachcsal más tapasztalata volt?
Hogy tudok jelen lenni egyszerre résztvevőként és coachként egy kihívást jelentő csoportszituációban, ahova képződni érkeztem?
Ebben a 2019-es évben sűrűn szembejött az életemben a hitelesség kérdése. Ezek a pillanatok emlékeztettek: számomra a hitelesség most, segítő identitásom kibontakozásakor fő érték.
MIÉRT FONTOS A HITELESSÉG?
Nemcsak a szakmai életbe való integráltságom, hanem a megélhetésem is múlik a sikerességen. A segítő szakmában tanácsadóként, coachként, mentálhigiénés szakemberként pedig a hitelességet tartom a siker kulcsának. Nem hiszek abban, hogy az ügyfelet magamhoz kell kötnöm, vagy hogy csak az én segítségemmel boldogulhat. Ezen a ponton vissza kellene adnom a coach oklevelemet. Hanem abban hiszek, hogy a lelkileg egészséges, de fordulóponthoz, krízisbe jutott ember számára támaszt tudok nyújtani, hogy a helyzete jobbra forduljon: meghallgatom a kérdéseit, elkísérem a válaszkeresésében, visszajelzem az őt erősítő belső megéléseimet és amikor eljön az ideje, elengedem: az ő jelzésére vagy felvetve számára ezt a lehetőséget. És őszinte örömmel töltenek el az elválások. Talán úgy mint a fiókáját repülés közben néző madarat.
Azért is izgalmas számomra a hitelesség kérdése, mert a segítő hivatás felvállalása előtti szakmai pályafutásom másról szólt: reformer és vezető voltam, akkor is ha párhuzamosan 2012 óta épült bennem a segítő identitás. Azóta tudatosan fejlesztettem kapsolódó készségeimet és biztossá vált bennem, hogy nem kanyarodok vissza az alkalmazotti léthez. Bár ez egyszerűen hangzik leírva, coachingban kiteljesedő komoly munka van abban, hogy a bennem ezzel a váltással korábban megjelent sok bizonytalanság és aggodalom helyére derű és magabiztosság lépett.
MI AZ, HOGY HITELES?
Amikor a bölcsődében a hatodik napja azt tapasztaltam, hogy az egy órája vígasztalhatatlanul síró kisgyermek társaságában megfájdul a fejem, szomorú és ideges leszek, miközben a kisfiam beszoktatását támogatandó vagyok jelen, akkor elbizonytalanodtam, mert támogatásra és megnyugvásra volt szükségem. Ezért úgy döntöttem, hogy a kisfiam lelki nyugalma felett érzett aggodalmamat szavakba öntöm, és ha szükséges, más megoldást keresek.
Először is észleltem fizikailag a fejfájást és fáradtságot, másrészt eszembe jutott, hogy napok óta olyan fáradtan megyek haza a bölcsődéből, mint aki egész nap keményen dolgozott. Harmadrészt pedig feltettem magamnak a kérdést, hogy ha én ezt érzékelem, vajon a kisfiamra hogy hat mindez. És a fülemben csengett, hogy a gondozónő szerint lassan alakul az elválás, mert még pisilni sem tudtam egyedül kimenni. Hát ez jogos. Emellett azonban együttérzés született bennem a gyermekem iránt, aki engem a játszótéren teljesen magabiztosan magamra hagy és futva távozik az ismeretlenbe, ugyanakkor a folyamatos sírást hallgatva ő is feszültté válik, és a lábamba kapaszkodik. Ebből a helyzetből ez adódik. Tennék-e én másképp az ő helyében? Ugyanúgy megnyugtatásra vágynék. Hát ezt kértem az intézményvezetőtől valamilyen más megoldás formájában. És több opció is felvázolódott benne is, bennem is, s végül adatott.
Az utcán egy pszichológus ismerősömnek a helyzetet elmesélve "csak" annyi válasz jött, hogy Hát persze! Hálás vagyok ezért, mert megerősítést kaptam ebből a két szóból.
Ugyanakkor a fenti helyzetben együttérzés is támadt bennem a kisgyermek aggódó, síró édesanyja iránt, mert elsőgyerekes szorongó anyaként emlékeztetett egykori önmagamra. Ahogy a helyzetükről több részletet is megtudtam, feszült lettem, mert kapcsolatba szerettem volna kerülni vele. Ezért ugyanúgy támaszt kínáltam számára, ahogy adom ezt önkéntesen az Édesanyák szakértői Facebook-csoportban számomra ismeretleneknek. Ebben az összetett helyzetben így tudtam egységesen, integráltan megélni magamat.
Egyszerre léptem fel anyaként és mentálhigiénés szakemberként.
Akkor mit is jelent a hitelesség? - ha nagyítóval fordulok magamhoz, az alábbi válaszok érkeznek:
- hiszek abban, amit mondok, azaz HITem van (ez már majdnem HITELES 😉) - imádom a magyar nyelvet a színeivel és finomságaival,
- természetességet: nem a kedvedért mutatok, teszek valamiképp, hanem mert a természetemből fakad,
- következetességet magammal és másokkal szemben, azaz követhető maradok: vizet prédikálok, vizet iszom (s ha bort, hát bort 😉, de nem egyedül),
- rugalmasságot: a jelen levő érzésekhez, helyzetekhez igazítom a cselekvést, a tervet, s nem ragaszkodom mereven egy elképzelés megvalósításához,
- példaképként tekintek azokra az oktatóimra, trénereimre, akiket hitelesnek tartok, amolyan útjelzők, világítótornyok, referenciapontok a számomra, azaz támaszt ad a velük való tapasztalás,
- transzparencia van számomra a hiteles magatartás mögött, nem titok, vagy valami rejte(gete)tt szándék, azaz úgy teszem magam bele egy helyzetbe, egy vállalásba, hogy megmutatom az oda kapcsolódó lelkesedésemet, adott esetben a fenntartásaimat (hiszen az érzelmi energia hatalmas erőforrás, és magamat hagynám cserben, ha hagynám elveszni - erről ebben a bejegyzésben írtam),
- jelenlétet, az ITT és MOST érzékelése, az önreflexió és a jelenlévőkre való reflexió nélkül nem tudok hitelességet érzékelni.
Ha röviden szeretném megfogalmazni, hogy mit értek hitelesség alatt, akkor az valahogy így hangzik:
A hitelesség a szándékomnak, a hitvilágomnak és a tapasztalataimnak az integrált, egyértelmű és transzparens kifejeződése a viselkedésemben. Az engem kitöltő lelki, érzelmi, szellemi tartalmak félreérthetetlen megnyilvánulása.
VEZETŐI HITELESSÉG
Ahogy összehasonlítgatom magamban korábbi munkahelyi vezetőimet, csoportos önismereti folyamataim vezetőit és a velük kapcsolatos tapasztalatokat, az körvonalazódik bennem, hogy a vezetői hitelesség számomra két dologban nyilvánul meg a legszembeszökőbben:
- a vezető észleli saját érzelmi állapotát, és ezt a csoport tagjai számára az ő szintjükön, a velük fennálló bizalom és felelősség szintjén transzparenssé teszi, majd következetesen cselekszik. Számomra nagyon demotiváló úgy jelen lenni egy értekezleten, hogy a vezető részéről sürgetettséget érzékelek, miközben nem látom nyomát a téma iránti érdeklődésének (és tudom, hogy ez számos alkalommal adódik abból, hogy egyéb sürgős dolgok nyomasztják), vagy hasonlóképpen kedvemet szegi az a magatartás, amikor a vezető (bármilyen okból) nem tartja be az ígéreteit.
- a vezető érzékenyen van jelen: észleli a csoport energiaszintjét, és az ezzel kapcsolatos észlelését kimondja, hogy a közös munka hatékonysága érdekében megszülethessen a tisztánlátás és a közös nevezőről bizalommal kezdődhessen a közös munka. Ezt nagyon kevés vezetőnél tapasztalom, sokkal kevesebb saját élményem van ilyen helyzetekről mint olyanokról, amikor az érzékelhető feszültségen átlépve érdemi dolgok megvitatására került sor, persze kicsi eredményességgel. Hiszen ez az út az ismeretlenbe, kiszámíthatatlanba visz. Vagy nem?
VEZETŐI HITELESSÉG FESZÜLT HELYZETBEN
A vezetői hitelesség különösen nehéz helyzetekben, például a csoportos konfliktusokban mutatkozik meg igazán, hiszen számos szerepet hívhatnak meg bennünk az egyes események, az egyes személyek akár tudattalanul, sokszor ellehetetlenítve a harmonikus, nyugodt cselekvést.
Kiváló példaként, és sok régi csoportmunka során szerzett sebre gyógyírként éltem meg egy nyári csoporthelyzetet. A többnapos elvonulás során a zárt csoportban mint egy kuktában felforrt a víz, és egyik csoporttársam félreérthetetlen kifakadása és a csoportnak szegezett kérdésfeltevése által szelepelt a feszültség, ami a felszíni kedves megnyilvánulások alatt érzékelhető volt. Az ilyen esetek klasszikusan bűnbakképzéssel végződnek, ahol a probléma megnevezője a rossz arc. Erről sajátélményem is van.
Hát most kíváncsisággal figyeltem, hogy a trénerek hogyan alakítják a helyzetet. Közben bennem is felgyűlt az elégedetlenség és értetlenség. Hála is volt bennem, hogy a csoporttársam beleállt a dühébe, és ezáltal lehetőséget teremtett mindannyiunk számára a tisztázásra. Coachként voltam jelen azzal, hogy ezt szóvá tettem, és képes voltam a helyzetnek a pozitív értékeit megnevezni.
A trénerek óvatos mozdulattal leemelték a kukta tetejét, és hagyták, hogy eltávozzon a feszültséget okozó gőz: mindenki szót kapott. Tudtuk, hogy a tervezett program felborul. Ez a bizonytalanság valahogy biztos fogódzóvá vált: nincs kitűzött tervekhez ragaszkodás, nincs őszintétlen udvariasság. Az Itt és a Most van. És ez teret kapott.
A szünet után a tanárok tovább kísérték mindazt, ami megjelent, míg az utolsó gőzfoszlány is távozott a kuktából saját belső élményeik megosztása által, majd együtt indultunk megoldáskeresésre. Ezáltal a nyilvánvalóvá vált párbeszéd által az elvonulás igazi feltöltődéssé vált, különösen úgy, hogy beleadtam magam ugyanúgy, ahogy egy egyéni folyamatot kísérek: visszajeleztem, hogy mit látok arról, hogy hol tartunk. Azzal a tanulással érkeztem haza, hogy a csoport összetartását megsokszorozza, ha képes egy problémára közösen választ találni. Nehéz helyzetben én is így szeretnék reagálni: meghallgatni, odafigyelni, elmondani, megnyugvást és egyetértést kutatni.
TE HOGY VAGY HITELES?
A munkahelyeden a feladatvállalásodban, vezetőként, vagy otthon TE hogyan vagy hiteles?
Mihez járulsz hozzá azáltal, ahogy cselekszel?
Ha szeretnél hitelesebbé válni, jelentkezz be hozzám coachingra!
Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat! A coaching alkalmakon hitelesen képviselem a bennem megjelenő érzéseket, gondolatokat, és ha nyitott vagy rá, ezeket előtted őszintén feltárva fejlődésre adok lehetőséget. Ha pedig egy folyamatban a szerepem megváltozik, mert más segítőre lenne szükséged, vagy egyedül folytatnád tovább, akkor ezt nyíltan szóvá teszem. Ezzel a példával támogatva a te hitelességedet is.
A következő bejegyzésben a személyes felelősségvállalásról olvashatsz. Kísérj el, és tanulj magadról!
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel. Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.
Tarts velem! Tégy magadért!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése