Felnőtt-ünnep - 18. vallomás

Három bejegyzésen keresztül Köves Béláné Annával, mentálhigiénés szakemberrel, a Saját utak - Leválás oldal gazdájával beszélgettünk.

A felnőttségről szóló témát azzal kezdtük, hogy az életünkben a felnőtté válás lépcsőin tekintettünk végig és a felnőtté válás kritériumait szedtük össze, majd a családi mintákról beszélgettünk. Most az ünnep részével folytatjuk, a felnőttség szépségeiről, az előnyeiről, a lehetőségekről (is) beszélgetünk. Ha pedig végigolvasod a bejegyzést, arra is választ kapsz, hogy mi a felnövés receptje szerintünk!

MIK A FELNŐTTSÉG SZÉPSÉGEI ÉS ELŐNYEI? 

Anna: - Szabadság, felelősség, önállóság és így tovább, tovább.... Az előnye, hogy azt tehetsz, amit szeretnél. A hátránya pedig az, hogy azt tehetsz, amit szeretnél. Ezt úgy értem, hogy ha megtehetek valamit, akkor szabadságot élek meg. Azt tehetek... Azaz szabad vagyok. Ugyanakkor felelősségem is van, hiszen komoly felelősség, amikor én döntöm el, hogy valamit megtegyek-e vagy ne. Hisz már elvileg szabad, megtehetem. Már "csak" a lelkiismeretem, az értékrendem szab határt tetteimnek.

Jó esetben, nincsenek szülői direkt útmutatások. Optimális esetben nincs számonkérés sem. És ez határozottságot is tanít: az ügyek intézésében, az élet dolgaival kapcsolatosan. Persze sokan vannak, akik életük végéig igénylik a támogatást, az útmutatást, a segítségnyújtást. Ha már nem a szülőktől, akkor a barátjuktól, párjuktól, házastársuktól, akár a gyereküktől. Nehéz helyzetbe kerül ilyenkor a gyerek, amiről csak később szerez tudomást, ha egyáltalán...a parentifikációról, azaz a szülő-gyerek szerep felcseréléséről (erről és ennek későbbi hatásairól) érdemes olvasni.

Izabella: - Számomra a felnőttség a szabadságon is túlmutat: egyszerre rengeteg kapu nyílik ki bennem: szinte látom a képet, ahogy egy palota teremsorának az ajtajai sorra feltárulnak, egyre távolibbnak tűnő ajtók is. Az önrendelkezés és a személyes felelősségvállalás az a kulcs, ami ezeket az ajtókat nyitja. Azaz a saját álmaim megvalósítása saját erőforrásból, a tettrekészség - eddigi mintáim szerint vagy velük szemben. Vajon mi van legbelül? Persze hogy én, az igazi én. Ezért kell az önismeret: hogy tudjam, ki az, mi az, ami hajt, ami a cselekedeteim hátterében áll.
Ezt a legbelül lévőt összekötni a külvilággal, ezt az összekötő csatornát működtetni, nyitva tartani, ez egyszerre egy hatalmas lehetőség, hiszen itt áradás van, ugyanakkor nagy felelősség is, hiszen akkor is kell tudni ezt az áramlást működtetni, amikor bezárulok, és befelé figyelésre vágyom: kifejezni, hogy a bezárulás nem a körülöttem lévők ellen szól. Az én életemben is olyan lehetőségek nyíltak meg, amiket nem ismertem korábban, amikben sosem reménykedtem korábban - például azzal, hogy kiléptem az alkalmazotti létből és szabadúszóként azzal foglalkozom, amivel kapcsolatban hívást és kíváncsiságot érzek.

Anna: - Azaz ez is egy lépcső a felnőttéválásban nálad?

Izabella: - Igen, de jó, hogy kérdezel, ez legutóbb kimaradt. Ha maradok az egymás mögött feltáruló ajtók képénél, akkor valahol az anyaság egy első lépcső volt, aztán jött a felmondásom, és a vele együtt eljövő szabadesés, amikor nem átléptem valamibe, hanem kiléptem valamiből, és valami mást kezdtem el megteremteni magam körül. Majd újabb ajtó külön élni gyerekekkel de egyedül felnőttként, ez egy különösen megteremtő időszak volt, és ezzel időben egybe esett a gyökerekhez merészkedni, és megvizsgálni, hogy mi van a mélyben, és hogy ezzel hogy vagyok, hogy újrarendezem-e ezeket a szálakat. Rengeteg ajándékot kaptam ezen az úton, ezek az előnyök, a szépségek, amiket most már vissza nem adnék: a lehetőségeket nyitó szabadságot, a választás merészségéből eredő életbátorságot, az egyenrangú felnőttkapcsolatokat, amit például most veled is megélek, és ami számomra támasz.

MIK A FELNŐTTSÉG VELEJÁRÓI?

Anna: - Az előbb említett felelősség, szabadság ... és az, hogy ezeket el kell bírni.

Izabella: - Igen, elbírni... és képviselni. Ha azt tehetek, amit szeretnék, ott valójában egyedül vagyok, nem osztozik más a felelősségben, nem hagyatkozhatok másra. Nem mutogathatok. Kell tudni bizonytalanságban lenni, szarul lenni. Ehhez talán az a legfőbb, hogy felnőttként már távolságból, perspektívából látom az életet: tudom, hogy ez a nap is elmúlik, holnap másik jön.

MI A FELNÖVÉS RECEPTJE?

Anna: - A leválás receptje - sokszor ezt kérik, kérdezik a Leválás csoportomban a résztvevők. S akkor mindig azt mondtuk, mondtam, mondom, hogy nem receptkönyv vagyunk s ez nem egy főzőtanfolyam. Én fenntartásokkal olvasom az olyan írásokat, ahol receptként, felsorolásban, pontokba szedve van megadva egy-egy probléma megoldása. Tőlem és az általam tanult segítő beszélgetés műfajától is távol áll ez a direktség, ám nem vitatom, hogy vannak, akiknek erre van szüksége.
Recepteket nem tudok mondani, hisz annyira különböző minden ember (minden szülő és minden gyermek). Ami az egyik esetben tuti bevált tipp, az a másiknál sikítófrászt válthat ki. Legfontosabb az empátia, a beleérző-képesség a másik (szülő vagy gyermek) nézőpontjába. Ám ez nemcsak a nevelésnél, hanem egyéb kapcsolatoknál is igen fontos. Az biztos, hogy a korábbi szülői magatartás változtatásra szorul, s hogy néhány lépést feltétlenül hátrébb kell lépni, ha fontos a továbbiakban is a jó kapcsolat.

Izabella: - Értelek, s szerintem sincs recept. Én elsősorban a fiatal felnőtt nézőpontjából tudok most beszélni, szerintem az egyetlen működő recept az önismeret-önismeret-önismeret, azaz időt tölteni magam felfedezésével, helyzetekbe kerülni, elbukni, felállni, továbbmenni, középre rendeződni - ami sok esetben még kollegák között is alapelvárás, mintha mi szentek lennénk, pedig ugye, nem vagyunk, Anna?

Anna: - Hát nem, az biztos.

Izabella: - Fiatal felnőttként szerintem még remek próbatétel a szülőkkel tölteni napokat-heteket-hónapokat, és figyelni, hogy mi maradt, mi jött hozzá a működésünkhöz, a mintáinkhoz. Anyaként pedig azt gondolom, hogy a pórázt érdemes tágabban, mint szorosan fogni. Így a felnövekvő gyermek sokkal több bátorságot nyerhet kreativitása megélésére, és ez a bátorság szükséges később az élethez is.

SZÁMODRA MIT HOZOTT A FELNŐTTSÉG?

Ha segítségül hívnád a coachingot, hogy sorra vedd és megünnepeld, jelentkezz be hozzám coachingra! Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat!

Ha segítő szakmában dolgozol, ezen a workshopon nézhetsz rá kapcsolati működésedre: Mitől működik? A segítő kapcsolat.

Kísérj el, és tanulj magadról!

Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel. Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.

Tarts velem! Tégy magadért!