Mozgástér a karanténban 6. / DÖNTÉS - 33. vallomás
Átfordult bennem a helyzet.
Ez az igazság.
Ne kövezz meg érte, ha te másként éled meg, én most úgy vagyok őszinte, hogy leírom:
szeretném, ha ez a karanténhelyzet még tartana 2 hónapig.
Úgy érzem, ennyi időre lenne most szükségem az integrációhoz: hogy a tanulásokat, amiket eddig találtam, és amiket még találni fogok, beépítsem a mindennapi működésembe.
Azt is érzékelem, hogy ez a bizakodás, ez a lelkesedés bennem valójában a DÖNTÉS nevű állomást jelzi. Azért, hogy értsd, mire is gondolok, kattints vissza a második karanténbejegyzésemhez: itt írtam a változási görbéről, március 24-én. Ma, április 21-én pedig a döntésnél tartok. Egy hónapra volt szükségem, hogy elérjek eddig. Egy hónapra volt szükségem ahhoz, hogy nap szinten több örömet találjak a változás (mondhatom azt is, hogy az új megszokások és kísérletezések) körül, mint amennyi sajnálkozás lenne bennem. Beszámoltam nektek közben a karantén ritmusáról a szívroham-jellegű kilengésekkel, a kimerülésről és az idő átalakulásáról és a kísérletezéseimről és a tanulásaimról.
Élvezem minden pillanatát MOST MÁR a nehézségnek is, és könnyebben belelazulok a jóba.
Élvezni akarom ezt az időszakot.
Gyakorlom az önfegyelmet és gyakorlom az önreflexiót.
Pontosabb azt mondani, hogy fejlesztem mindkettőt.
A DÖNTÉSHEZ VEZETŐ ÚT
Három dolog segített engem ehhez az örömteli, várakozó állapothoz:
1. MANTRÁIM
Vannak mondatok, amik gyakran megjelennek, ismétlődnek az elmémben, olyan gyakran, hogy már automatikusan előkerülnek a tudatomban viták és nehézség idején is, akkor is, amikor pattanásig feszült a helyzet telefonban, mert a bolt 5 perc múlva bezár, és a férjem leblokkolta a nála lévő bankkártyát téves PIN megadásával.
Neki is nehéz, nekem is nehéz. - ez a tudatosítás főleg a párkapcsolati vitákon segít át, és tesz megértőbbé.
Együtt meg tudjuk oldani. - ez a mondat az új, leszűkült rendszerünk két tartópillérét: magunkat, két felnőttet helyez fókuszba, és az összefogás fontosságát.
Megoldást keresek, nem hibást. - ez a gondolat a különösen feszült helyzetekben automata üzemmódban jön már, például a fenti helyzetben. A végén pedig belátás, melegség, hála születik, s ez igazán tápláló, mondhatnám mantraerősítő.
A nap kezdete a legfontosabb. - ez a tudás segít reggel felkelni, akkor is, ha még húz az ágy. És ha törik, ha szakad, táncba is visz: mert megélem nap mint nap a mozgáson keresztüli kapcsolódást magammal, ami extra töltést jelent a napra.
Átrendeződik az életünk. - segít elfogadni a változásokat, és látni, hogy minden változik.
Minden bele fog férni, ami fontos. - megnyugtat, és néha feszülnek az időkeretek, de tényleg belefér minden fontos!
A gyerekeknek kell a rutin. - Az én felfordult világomban azt látom, hogy ezt a legnehezebb tartanom: a gyerekek napirendjét. És azáltal, hogy minden nap szembetalálkozom a késői fektetéssel, egyrészt megengedőbb lettem magammal, másrészt a 20 perccel korábbani fektetéssel is olyan elégedett tudok lenni, hogy békésen alszom utána. És most már csak figyelem, hogy hogy tudok hangyaléptekkel közelíteni egy ovis napirendhez.
2. WHAT IF - MI VAN, HA...?
Ez a Deborah Hay-i gondolat, amit szintén a táncnak, elsősorban Anya Cloudnak köszönhetek, igazi katalizátora bennem a szempontváltásnak és a pozitivitásnak. Egy Live bejelentkezésben már behoztam ezt az optikát.
Deborah Hay azt mondja, hogy a kérdések felvillanyozzák. A megkérdőjelezések engem is felvillanyoznak, aktívvá tesznek, arra a döntésre késztetnek, hogy búslakodás helyett az értelmet keressem abban, ami jelen van. Ahogy Hay írja: a berögződések, a megszokások elengedését segíti ez a szemüveg.
Hát bennem ez van: Mi van, ha ezt a koronavírust ajándékba kaptam, hogy valami olyan dolgot változtassak meg, amit eddig enélkül nem voltam képes megváltoztatni? És ezt még tágabban is keresem: közösségekre és az emberiségre vonatkozóan is.
Ahhoz, hogy közelebb jussak a pozitivitáshoz ezen a gondolati vonalon, készül a fejemben a lajstrom azokról a dolgokról, amiket szeretnék megtartani hosszútávon is. Csak villanásszerűen írok párat, hátha inspirálnak benneteket is, de sokkal többet érdemelnek néhány odavetett szónál. Ezért a kifejtésükkel jövök majd később. Szeretném megtartani: a belül megtalált melegséget és odaadást (olyan gyönyörű ez a szó), a napi rendszerességű kapcsolódást magammal (lehetőleg mozgásos formában), a hatékonyságot és rendszerezettséget (hogy haladást éljek meg - abban, amiben vagyok).
3. HA EZT ELBÍRJUK
Ha ezt elbírjuk, sokmindent elbírunk már. Megerősödünk. Mint teher alatt a pálma.
Ha nekem két hónapja azt mondja valaki, hogy a munkánkat úgy kell folytatnunk, hogy az otthonunkba vagyunk bezárva és a gyermekek is itt vannak körülöttünk, akkor kiröhögöm. Most viszont megkaptam ajándékba ezt a tapasztalást: gazdálkodom az energiáimmal, gazdálkodunk az energiánkkal, közösen, ahogy a pénzünkkel és az időnkkel is.
Közben a gyermekeimet a kinézett legszimpatikusabb intézményekbe vették fel, amik még ha nem is épp közeliek, a legjobb választásnak bizonyulnak a személyiségükhöz. Így ebből a helyzetből könnyű volt meghozni azt a döntést is, hogy vállaljuk az ezzel járó napi közlekedést, akkor is, ha nem segítenek a nagyszülők.
Hiányoznak. Hiányzik a velük való találkozás is. A gyerekeknek is hiányoznak. És hiányzik az a támogatás is, amit a kialakult életünk mindennapi menedzseléséhez a gyerekek körül vállalt teendőkkel adtak. Most ez nincs. Értük.
És mi, bár először azt hittem összeroppanunk, elbírjuk.
Hálás vagyok.
És érzem, élem, hogy erősödünk.
A vitáink megszaporodtak, de lerövidültek: egyre több az empátia és a megoldáskeresés.
Ki kell mondani: csiszolódunk mi is egymáshoz.
Összegzésül annyit írhatok csak, hogy ez a social distancing: társas távolságtartás nagy jót tett velem: összezárt, szorosabbra zárt a nyűgjeimmel, kínjaimmal és olyan intim, meghitt kapcsolatba fűzött önmagammal, ami keveseknek adatik meg. A fenti gondolatok lassan, apránként érlelődtek bennem, munka során, viták során, a gyerekekkel töltött idő során, és egyedül például a temetőben tett sétám során. Jólesnek a szempontváltások. Mert új viszonyt idéznek elő a jelenemmel és a jövőmmel is. Elgondolkodtatnak, hogy hogyan is akarok élni. És most minden lehetőségem megvan a változtatásra.
Az első nagy változtatás az, hogy én ezt a helyzetet élvezni akarom. Az utolsó pillanatáig.
TE HOL TARTASZ MOST?
Ha jólesne egy támogató beszélgetés, egy összegzés a benned lévő változásokról, szívesen "látlak" az online térben egy coachingra! Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat! És ha van kedved, benevezhetsz egy pár alkalmas folyamatra is. Meggyőződésem, hogy most az önismeretbe való befektetés hatványozottan térül meg!
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel! Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.
Tarts velem! Tégy magadért!
Ez az igazság.
Ne kövezz meg érte, ha te másként éled meg, én most úgy vagyok őszinte, hogy leírom:
szeretném, ha ez a karanténhelyzet még tartana 2 hónapig.
Úgy érzem, ennyi időre lenne most szükségem az integrációhoz: hogy a tanulásokat, amiket eddig találtam, és amiket még találni fogok, beépítsem a mindennapi működésembe.
Azt is érzékelem, hogy ez a bizakodás, ez a lelkesedés bennem valójában a DÖNTÉS nevű állomást jelzi. Azért, hogy értsd, mire is gondolok, kattints vissza a második karanténbejegyzésemhez: itt írtam a változási görbéről, március 24-én. Ma, április 21-én pedig a döntésnél tartok. Egy hónapra volt szükségem, hogy elérjek eddig. Egy hónapra volt szükségem ahhoz, hogy nap szinten több örömet találjak a változás (mondhatom azt is, hogy az új megszokások és kísérletezések) körül, mint amennyi sajnálkozás lenne bennem. Beszámoltam nektek közben a karantén ritmusáról a szívroham-jellegű kilengésekkel, a kimerülésről és az idő átalakulásáról és a kísérletezéseimről és a tanulásaimról.
Élvezem minden pillanatát MOST MÁR a nehézségnek is, és könnyebben belelazulok a jóba.
Élvezni akarom ezt az időszakot.
Gyakorlom az önfegyelmet és gyakorlom az önreflexiót.
Pontosabb azt mondani, hogy fejlesztem mindkettőt.
A DÖNTÉSHEZ VEZETŐ ÚT
Három dolog segített engem ehhez az örömteli, várakozó állapothoz:
1. MANTRÁIM
Vannak mondatok, amik gyakran megjelennek, ismétlődnek az elmémben, olyan gyakran, hogy már automatikusan előkerülnek a tudatomban viták és nehézség idején is, akkor is, amikor pattanásig feszült a helyzet telefonban, mert a bolt 5 perc múlva bezár, és a férjem leblokkolta a nála lévő bankkártyát téves PIN megadásával.
Neki is nehéz, nekem is nehéz. - ez a tudatosítás főleg a párkapcsolati vitákon segít át, és tesz megértőbbé.
Együtt meg tudjuk oldani. - ez a mondat az új, leszűkült rendszerünk két tartópillérét: magunkat, két felnőttet helyez fókuszba, és az összefogás fontosságát.
Megoldást keresek, nem hibást. - ez a gondolat a különösen feszült helyzetekben automata üzemmódban jön már, például a fenti helyzetben. A végén pedig belátás, melegség, hála születik, s ez igazán tápláló, mondhatnám mantraerősítő.
A nap kezdete a legfontosabb. - ez a tudás segít reggel felkelni, akkor is, ha még húz az ágy. És ha törik, ha szakad, táncba is visz: mert megélem nap mint nap a mozgáson keresztüli kapcsolódást magammal, ami extra töltést jelent a napra.
Átrendeződik az életünk. - segít elfogadni a változásokat, és látni, hogy minden változik.
Minden bele fog férni, ami fontos. - megnyugtat, és néha feszülnek az időkeretek, de tényleg belefér minden fontos!
A gyerekeknek kell a rutin. - Az én felfordult világomban azt látom, hogy ezt a legnehezebb tartanom: a gyerekek napirendjét. És azáltal, hogy minden nap szembetalálkozom a késői fektetéssel, egyrészt megengedőbb lettem magammal, másrészt a 20 perccel korábbani fektetéssel is olyan elégedett tudok lenni, hogy békésen alszom utána. És most már csak figyelem, hogy hogy tudok hangyaléptekkel közelíteni egy ovis napirendhez.
2. WHAT IF - MI VAN, HA...?
Ez a Deborah Hay-i gondolat, amit szintén a táncnak, elsősorban Anya Cloudnak köszönhetek, igazi katalizátora bennem a szempontváltásnak és a pozitivitásnak. Egy Live bejelentkezésben már behoztam ezt az optikát.
Deborah Hay azt mondja, hogy a kérdések felvillanyozzák. A megkérdőjelezések engem is felvillanyoznak, aktívvá tesznek, arra a döntésre késztetnek, hogy búslakodás helyett az értelmet keressem abban, ami jelen van. Ahogy Hay írja: a berögződések, a megszokások elengedését segíti ez a szemüveg.
Hát bennem ez van: Mi van, ha ezt a koronavírust ajándékba kaptam, hogy valami olyan dolgot változtassak meg, amit eddig enélkül nem voltam képes megváltoztatni? És ezt még tágabban is keresem: közösségekre és az emberiségre vonatkozóan is.
Ahhoz, hogy közelebb jussak a pozitivitáshoz ezen a gondolati vonalon, készül a fejemben a lajstrom azokról a dolgokról, amiket szeretnék megtartani hosszútávon is. Csak villanásszerűen írok párat, hátha inspirálnak benneteket is, de sokkal többet érdemelnek néhány odavetett szónál. Ezért a kifejtésükkel jövök majd később. Szeretném megtartani: a belül megtalált melegséget és odaadást (olyan gyönyörű ez a szó), a napi rendszerességű kapcsolódást magammal (lehetőleg mozgásos formában), a hatékonyságot és rendszerezettséget (hogy haladást éljek meg - abban, amiben vagyok).
3. HA EZT ELBÍRJUK
Ha ezt elbírjuk, sokmindent elbírunk már. Megerősödünk. Mint teher alatt a pálma.
Ha nekem két hónapja azt mondja valaki, hogy a munkánkat úgy kell folytatnunk, hogy az otthonunkba vagyunk bezárva és a gyermekek is itt vannak körülöttünk, akkor kiröhögöm. Most viszont megkaptam ajándékba ezt a tapasztalást: gazdálkodom az energiáimmal, gazdálkodunk az energiánkkal, közösen, ahogy a pénzünkkel és az időnkkel is.
Közben a gyermekeimet a kinézett legszimpatikusabb intézményekbe vették fel, amik még ha nem is épp közeliek, a legjobb választásnak bizonyulnak a személyiségükhöz. Így ebből a helyzetből könnyű volt meghozni azt a döntést is, hogy vállaljuk az ezzel járó napi közlekedést, akkor is, ha nem segítenek a nagyszülők.
Hiányoznak. Hiányzik a velük való találkozás is. A gyerekeknek is hiányoznak. És hiányzik az a támogatás is, amit a kialakult életünk mindennapi menedzseléséhez a gyerekek körül vállalt teendőkkel adtak. Most ez nincs. Értük.
És mi, bár először azt hittem összeroppanunk, elbírjuk.
Hálás vagyok.
És érzem, élem, hogy erősödünk.
A vitáink megszaporodtak, de lerövidültek: egyre több az empátia és a megoldáskeresés.
Ki kell mondani: csiszolódunk mi is egymáshoz.
Összegzésül annyit írhatok csak, hogy ez a social distancing: társas távolságtartás nagy jót tett velem: összezárt, szorosabbra zárt a nyűgjeimmel, kínjaimmal és olyan intim, meghitt kapcsolatba fűzött önmagammal, ami keveseknek adatik meg. A fenti gondolatok lassan, apránként érlelődtek bennem, munka során, viták során, a gyerekekkel töltött idő során, és egyedül például a temetőben tett sétám során. Jólesnek a szempontváltások. Mert új viszonyt idéznek elő a jelenemmel és a jövőmmel is. Elgondolkodtatnak, hogy hogyan is akarok élni. És most minden lehetőségem megvan a változtatásra.
Az első nagy változtatás az, hogy én ezt a helyzetet élvezni akarom. Az utolsó pillanatáig.
TE HOL TARTASZ MOST?
Ha jólesne egy támogató beszélgetés, egy összegzés a benned lévő változásokról, szívesen "látlak" az online térben egy coachingra! Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat! És ha van kedved, benevezhetsz egy pár alkalmas folyamatra is. Meggyőződésem, hogy most az önismeretbe való befektetés hatványozottan térül meg!
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel! Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.
Tarts velem! Tégy magadért!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése