Gyermekágy – félelem és nehézség – 14. vallomás

Gimis korom óta vártam, hogy mikor jön el a férfi és a pillanat, hogy gyerekem legyen. Éreztem, hogy benne van az ösztöneimben az anyaság, és nagyon vártam az életemnek ezt az időszakát.
De ennyi év várakozás után is annyi mindent jó lett volna előre tudni, mielőtt anya lettem, mert ezek az évek elsősorban nem a készülésről szóltak.

Az alábbi listában pontokba szedem, hogy mit lett volna jó tudni gyermekvállalás előtt.
Feltett szándékom, hogy ha eljön az idő, a lányommal is megosztom majd mindezt.



1. GYÖKERESEN ÁTALAKUL 1-2 ÉVRE A NAPIRENDEM 

Nehezen éltem meg, hogy a kapcsolati hálóm, a tevékenységi köröm szinte egyik napról a másikra átalakult. De talán nem ez volt a legnehezebb, hanem az, hogy a megszokott hangsúlyok eltolódtak. Hogy a bejáratott rutinjaim eltűntek. Sok anyánál látom, hogy tudatosan készül az új rutinok kialakítására. Nekem is voltak terveim, de az ösztönök és a megfelelniakarás erősebbek voltak. Fontosabb volt az első hónapokban, hogy a gyermekemmel legyek, mint hogy elmenjek futni, plusz komfortos sem volt a mozgás. Fontosabb volt este a gyermekem fürdetése és szoptatása mint találkozni az egyébként munkába járó barátaimmal. A prioritások átalakultak. Más lett fontosabb. És ezt időbe telt megengedni, a bűntudatot elengedni, és elfogadni, hogy most már más a sorrend.

2. ÉLETBEVÁGÓ MEGTANULNI SEGÍTSÉGET KÉRNI 

Amíg nem kértem segítséget, csak hagytam, hogy a nagyszülők rámpakolják a segíteniakarásukat, addig folyton változó medrű patakként folytam, és elvesztettem magamat, a kapcsolatot magammal. Jött a kaja, a takarítás, a játék, a mese, de más ritmusban, más minőségben, mint amire szükségem lett volna. A második gyermekem születése előtt sokkal jobban sikerült mindezeket átgondolnom, felkészítenem a nagyszülőket, és képviselnem a határaimat. Akkor is, ha időbe telt az ő oldalukon az elfogadás.
A segítségkérés azóta számomra egyet jelent a határaimról való gondoskodással. Ha tudok segítséget kérni, akkor tudom definiálni, hogy mire vágyom, és tudok tenni azért, hogy ez megvalósuljon. Azaz tevékenyen intézője vagyok álmaim megvalósításának. (Erről bővebben itt írtam.) Ennek kapcsán pedig fontos észben tartani, hogy mindannyiunknak mást jelenthet a segítség, ezért érdemes jó alaposan, pontosan végiggondolni és átbeszélni, hogy mire is van valójában szükség.

3. SOKKAL TÖBB ENERGIA MEGTEREMTENI A KAPCSOLÓDÁSI TEREKET

Ami eddig adódott, azt kitölti a minden percben figyelmet igénylő baba, majd a növekvő cserfes gyermek. Ha szeretnék kapcsolatban lenni másokkal is, kell érte tennem: időt ajánlani, teret keresni a férjemmel, a másik gyerekemmel, a szüleimmel való kapcsolatomnak. Ez tervezést igényel, azaz tudatosságot abban, hogy ez lehetséges és hogy ezért tenni kell.
Manapság felhívom néha a szüleimet, ha egyedül megyek az utcán, mert végre van figyelmem arra, hogy meghalljam őket, nincs körülöttem gyerekzsivaj. Apám rendszeresen hozzáteszi, hogy mennyire nincs időnk beszélgetni. Mostanában megkérdezem, hogy azt szeretnéd mondani, hogy örülsz, hogy felhívtalak? Fricskaként néha visszadobom, hogy te is hívhatsz. Mert az is tény, hogy a telefonhívások megritkultak.
A gyerekvállaláshoz sokszor kapcsolódik az a kép is, hogy össze tud kötni párokat. A tapasztalom azonban az, hogy párkapcsolat tekintetében sokkal inkább próbatétel egy közös csöppség ellátása, gondozása és az élet megszervezése körülötte.

4. KIKERÜLÖK AZ ÉRDEKLŐDÉS KÖZÉPPONTJÁBÓL
Egyrészt kismamaként számtalan kedves, érdeklődő kérdésnek voltam címzettje, számtalan történetet hallgattam végig mások boldog vagy nehezebb sorsáról, várandósságáról, tippjeiről.
Másrészt a szüleim és a rokonság kérdéseinek középpontjában is az állt, hogy én hogy vagyok, merre tartok, mi van bennem.
Ez a szülést követően megváltozott. A baba lett a cuki, az édes, a drága... Én pedig a baba hordozója és testőre lettem. Ezt egész hosszú ideig nem is fogtam fel, de ahogy megértettem, hogy figyelmi transzfer történt, jobban magamhoz tudtam ölelni az egyedüllétemet is. Sőt a második gyermekem születését követően sokkal tudatosabban tudtam törekedni arra is, hogy legyen kapcsolatom hasonszőrű kismamákkal, egykorú gyerekek anyukáival. Ebből a szempontból az óvoda nagy segítséget jelentett, igazi matchmakerként működött, működik a hasonló szellemiségű anyukákkal, családokkal való összeismerkedésben.



5. EBBŐL A SZEREPBŐL NEM LEHET SZABADSÁGRA MENNI

Én, aki imádtam utazni, egyedül lenni, naplót írni, veszteségként éltem meg, hogy innentől bizony nem tervezhetek többhetes utazást egyedül, vagy felnőtt társaságban – vagy legalább 10 évig. Kertes házban élőknek, kisállat-gazdáknak ez biztosan nem lett volna ekkora sokk. Nekem az volt. Ez az a szerep, amiből nem lehet szabadságra menni. Aztán bekapcsolt a vágy mellé a kreativitás, és elkezdtünk gyerekkel, gyerekekkel utazni. Más a tempó, máshogy használjuk a lehetőségeket, mások a prioritások. Az adaptálódás volt az az út számomra, ahol nyereségként saját vágyaim is kielégülhettek.

6. AZ ANYASÁG EGY ÉLETHOSSZIG TARTÓ ÖNISMERETI ÚT


A torkomon, a szívemen, a kezemen keresztül feltör a múlt, jönnek a minták, amikkel nem tudok azonosulni, amiktől elhatárolódom, mégis csinálom. Komoly, tudatos munka van mögöttem az elmúlt hét évben anyaként, és a kihívások újratermelődnek, és folyton-folyton tanulok. Poroszos nevelésben részesült anyaként például folyton küzdök a hasítás elhagyásával: nemcsak fekete és fehér van. Nem rossz a kisfiam, ha sót szór valaki fejére a sóbarlangban. Nem rossz a lányom, ha hisztizik. Valami szükségletük nem elégül ki, amihez én az anyukájukként közelebb léphetek. Tudatosan puhulok bele a jelenbe, nagyon észnél kell lennem, amikor zsigerből más tör fel. Persze nem mindig sikerül. Szeretem fülön csípni a gondolatokat, és megállítani magamban a vágyat, hogy rászóljak, ha például pocsolyába lépne: miért ne tenné? Gyerekként én is, sőt felnőttként is vágyom rá, a kísérletezésre, maximum vizes lesz a ruhája, vagy sáros, és otthon moshatom. Persze, van, amikor rászólok, amikor ugrok. Az értelem keresése – így hívhatnám ezt az utat. Keresem mindig, hogy a magam által érthető, szerethető szempontok (mint önállóság, felelősségvállalás, szabadság, önrendelkezés) szerint vajon van-e értelme szólni, eltéríteni a vágyától a gyermekemet.
És különösen hálás vagyok, hogy van, amikor az anyukámmal is tudok erről jókat beszélgetni. Biztos vagyok benne, hogy ő is egyetértene ennek a pontnak a címével.

ÉS MÉG...

A Facebook Édesanyák Szakértői Csoport szakértőjeként megkérdeztem az édesanyákat, hogy ők mit szerettek volna előre tudni anyává válás előtt. Örültem a válaszoknak, mert néhány eszembe juttatta a saját küzdelmeimet is. Tehát a fenti sort folytatom.
A második gyerekem érkezése előtt olyan sokmindent elfelejettem. Azt hiszem, minden gyermek érkezése egy újratanulás.



Az édesanyák a következőkről számoltak be, amit jó lett volna tudni előre:

7. TUDNI, HOGY ELMÚLIK 

"a gyermekágyi időszak nehéz és legyek türelemmel a saját testem felé."
Rengeteg türelmet és bizalmat nyerhetünk abból, ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez a nehézség, amit észlelünk, nem tart örökké. Az első két év, amikor számtalanszor ismétlődik az a helyzet, hogy megszokunk valamit és holnapra elmúlik, kifejezetten alkalmas ennek a gyakorlására. Elfogadni a meglévőt, és elengedni a hozzá kapcsolódó érzéseket, azaz lelkileg sem beleragadni.
Aki ezt megérti, sokminden kinyílik előtte, s képes lesz "időt adni annak, ami ma lehetséges!".

8. A SZOPTATÁS

A válaszoló anyák közül többen kiemelik a szoptatást, amiről jó lett volna előre többet tudni:
"a szoptatás rettenetesen nehéz és fájdalmas is lehet"
"a szoptatás nem megy varázsütésre, kőkemény harc lehet"
"a szoptatás alatt nem kell megvonni magunktól egy csomó finom ételt"
A szoptatási technikák helyes elsajátítására persze csak az kíváncsi, akinek éppen gondja van a szoptatással. Emlékszem, hogy az első gyermekemmel problémamentes volt ez az időszak, addig a második gyermekemnél voltak problémák, amiket kreatívan, keresve és kitartással tudtam áthidalni.

9. A BABA KEVESET ALSZIK

Az Anne Geddes fotókon szocializálódott kismamáknak meglepetés lehet, hogy az a drága kis tücsök nem alszik folyton, sőt sír, felkel, nyöszörög... rengeteget. Persze ez sem recept, mégis érdemes számítani arra, hogy extra kreativitásra és segítségre lehet szükség ahhoz, hogy az anya is kipihenje magát.
Ezt okozhatja a hasfájás, egy növekedési ugrás, a fogzás, a mozgásfejlődés, és sokminden más. Ugyanakkor tény, hogy a babák alvásciklusa más mint a felnőtteké, fejlettség kérdése, hogy milyen hosszú egy-egy alvás.
Emlékszem, hogy engem az egyik bábának az a mondása nyugtatott meg, hogy majd lemerül a rendszer, és akkor kidől. Erre emlékezve türelmesebben és nyugodtabban tudtam magamhoz ölelni a babámat, és tényleg eljött az idő, amikor kidőlt.
Ehhez még az a kérdés is hozzájön, hogy a kisbabák az édesanyjuk testközelében érzik magukat leginkább biztonságban, nekem ezt több hónap volt megérteni és elfogadni, azóta sosem panaszkodtam, hogy ha bármelyik gyermekem mellettem akart aludni.

A fenti listához még nyilván számos pontot hozzá lehet toldani, például a váratlan helyzetekre való készülést, a lelki rugalmasság növelését, a tudatos felkészülést és információgyűjtést, a felmenőkkel való kapcsolat feldolgozását, stb. Minél több időt tud egy kismama egyedül tölteni, és minél inkább szán energiát saját működése megértésére, minél inkább ad teret a benne megjelenő sokszor ambivalens érzések átélésének, annál nagyobb eséllyel születik elfogadás benne és körülötte is az igényeivel kapcsolatban.

BENNED MILYEN FÉLELMEK VANNAK A GYERMEKÁGGYAL KAPCSOLATBAN?

Hogyan képzeled a gyermekágyas időszakot, és mit tudsz tenni azért, hogy ez az elképzelés megvalósuljon? Ha szeretnél tudatosan készülni a gyermekágyra, töltsd ki a Kismamanaplót és jelentkezz be hozzám coachingra!
Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat! A coaching folyamatban úgy kísérlek végig a számodra fontos kérdéseken, hogy teret kap a legbelső hangod - így segítve téged egyre közelebb önmagadhoz.

A következő rész még a gyermekágyról, ezúttal a kéretlen tanácsok kezeléséről fog szólni. Kísérj el, és tanulj magadról!

Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel. Ezt kétféleképpen teheted meg:
1. a Belső Hajtóerők hírlevélre feliratkozva havonta egyszer értesülhetsz a friss blogbejegyzésekről, sőt a hírlevél-olvasók még különleges jelenlét-gyakorlatokat is kapnak tőlem, mert A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
2. ezen a felületen fentebb is feliratkozhatsz, így keddenként egyenesen a postaládádba érkeznek a bejegyzések, de nem kapsz sem hírlevelet, sem jelenlét-gyakorlatokat.

Tarts velem! Tégy magadért!



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

COVID-mérleg - veszteségek és nyereségek - 51. vallomás

Vállalkozónak lenni - KIHÍVÁSOK - 49. vallomás

MI FONTOS MOST? SZÜKSÉGLETEIM TOP 7-ES LISTÁJA - 53. VALLOMÁS