EGY COACH VALLOMÁSAI

Egy panelház második emeletén telt el a gyerekkorom nagy része. Tinédzserként sokat ültem a Duna-parton verseket fabrikálva, de pár óránál hosszabb élményem nem volt a városi zajoktól távol. Nyaranta utazgattunk a szüleimmel, de a természet csak az egyetemista éveim alatt kúszott be a szabadidős repertoáromba. Aztán bekúszott, és ott maradt. Egyre mélyebbre kerül bennem ez a vonzalom. Egyre jobban érzem, hogy én is a része vagyok. Őszülök, és nem festem a hajam. És nekem ez rendben van. MI NEKEM A TERMÉSZET? Goethe írja, hogy "A természet a mesterek mestere." Valahogy én is mesternek tartom. Sokat tanulok abból, ahogy megfigyelem, ahogy megértem a történéseit, ahogy mindezeken keresztül az életemet és önmagamat értem meg egyre jobban. A gyökereim nagyon messze, nagyon mélyen összeérnek a természettel, életre kelnek, innen táplálkoznak. Egy tőről fakadunk. És ha lehet, keresem a természetben, a természettel levés lehetőségét. A sivatagot, a vizet, az erdőt...

Konzervatívnak gondoltam magam régebben, és sok kérdésben merev voltam: csalódott lettem, ha valaki lemondott egy találkozót, vagy késett (még akkor is, ha jelzett erről). Azt éltem meg, hogy nem vagyok igazán fontos. Aztán valami megváltozott. Ma már fellazult, megpuhult ez a szigorú külső keretrendszer, ami tele van megállapodásokkal és szabályokkal. Mintha már csak félig nyitott szemmel figyelnék ezekre kifele. A tekintetem már nem akar ezekbe biztos pontként kapaszkodni. Hanem sokkal inkább keresem ezzel a félig befelé figyelő tekintettel a belső viszonyulásomat a változó körülményekhez. Az a legfontosabb tanulásom, hogy az életben nincs állandóság. Hogy az egyensúly felborul, hogy minden változik körülöttem, és nem utolsó sorban bennem is. Ezért lett fontos befelé is figyelnem. Ebben például következetes vagyok. Ha valami váratlan történik, megkeresem, hogy vagyok ezzel. RUGALMASSÁG EGY MUNKAHELYZETBEN Nemrég egy konferencián tartottam workshopot. A szervezés nem volt tö...

A szó és a tett összhangjának hiánya kiütközik, bizalmatlanságot kelt. Nehéz megfogalmazni ezt, ha találkozunk vele, hiszen az információk jóval nagyobb részét nem a verbális értelmezésen keresztül szerezzük be egy-egy helyzetben. Ezt a keresett-vágyott összhangot követekezetességnek hívom. Ha vizet prédikálok, vizet iszom. MIÉRT FONTOS A KÖVETKEZETESSÉG? A megállapodások betartásának, a bizalomnak, a kiszámíthatóságnak az egyik hozzávalója a következetesség. Ha ez nincs, a szavak, az ígéretek, a cselekedetek elszállhatnak. Mintha a pókfonalak nem állnának össze hálóvá, hanem különálló liánokként lógnának. De mindenképpen a levegőben lógnak. Ha a kapcsolat alapja a támasz , a támasz egyik módja a következetesség. A   következetesség számomra a híd a megelőlegezett és a kipróbált bizalom között . A kisgyerekeimen érzékelem az időérzék alakulásával, hogy milyen fontos referenciakeret a napirend. Ők nem ismerik az órát, de bíznak abban, hogy megteszem, amit mondo...

Amikor összeállt a legfőbb szükségleteim top 10-es listája az erőszakmentes kommunikáció trénerképzőn, megosztottam azt a tanulótársaimmal. A korábban tárgyalt érthetőség mellett a támasz volt az a másik, amivel kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy valóban önálló szükséglet-e. Azaz azáltal, hogy támaszt kapok, áttételesen nem valami más, a biztonság-, vagy a kapcsolatigényem elégül-e ki. Az a kérdés is megjelent, hogy hol van a támaszban az egyenrangúság? Hiszen talán a leggyakoribb asszociáció a támasszal és a támogatottsággal kapcsolatban az elesettség: azaz az egyik gyenge, a másik pedig erős. MEGTAPASZTALNI A TÁMASZT Én másképp gondolkodom a támaszról. Talán azért, mert coach vagyok. Talán azért, mert megtapasztaltam fizikai szinten, hogy mit jelent megtámasztva lenni, mégis szabadon és inspiráltan egy kapcsolatban. Ez érdekesen hangzik? Akkor állj fel egy pár pillanatra. Menj oda egy szabad falfelülethez, és dőlj neki a falnak. Ha jól figyelsz, megérezheted, hogy ...

A számomra jelenleg legfőbb értékek, vagy szükségletek TOP 10-es listáján az eddig tárgyalt érthetőség, egyértelműség , hitelesség és személyes felelősségvállalás mellett szerepel még, és hátra van a kapcsolat, a támasz, a következetesség, a rugalmasság, a természetesség és az önrendelkezés.  Mielőtt továbbmegyünk, kíváncsi vagyok, neked vajon mi van a listádon? Mi az a tíz legfontosabb dolog, ami mostanában az életedben, ebben az életszakaszodban mozgat - tudva azt, hogy változó helyzetek, életszakaszok változó értékeket hoznak és kívánnak? Szánj pár pillanatot arra, hogy végigfuttatod ezt magadban! Mik a visszatérő kéréseid kulcsszavai? Mik a leggyakrabban előforduló érzéseid mozgatórugói? Mi adja a cselekvések lendületét? Ezen a listán keresztül is kapcsolatba kerülhetsz magaddal és talán velem is. Mert nekem is van listám, meg neked is van, és lehet, hogy van közös metszet. Az is lehet, hogy nincs. Kíváncsi vagyok, hogy a te listádon szerepel-e a kapcsolat! ...

Ahogy az ablakon kinézve azt látom, hogy az őszi fákon tétováznak a szélben a levelek, hogy lehulljanak-e, a személyes felelősségvállalás, a lamentálás, a bizonytalanság jut eszembe. Tegnap sokáig tipródtam, hogy hogyan is írjam meg ezt a bejegyzést. Fáradt vagyok. Az elmúlt héten annyi más gondolat volt bennem a képzéseim idején, hogy ez a poszt már nem fért el a fejemben és az időmben, és ráadásul tegnapra a családom is lebetegedett. Én még tartom a frontot, de energiáim nagy része a többiek ellátására, a rájuk való figyelemre kell. Mert anya vagyok. És csak ezután coach. Aki itt tett egy ígéretet, hogy hetente egy vallomást megír és közzétesz. Szeretek előre készülni, de ez most nem így alakult. MEGCSINÁLNI VAGY NEM CSINÁLNI - EZ ITT A KÉRDÉS A B, terv készen is van: nem írom meg a bejegyzést most, csak pár nappal később, és ugyanezt a történetet leírom nektek bővebben. Biztos vagyok benne, hogy azt is megértenétek, és senki nem verné bottal az ajtómat, hogy miért nem kül...

Hogy tudom anyaként mentálhigiénés tudásomat egyszerre a gyerekeim és mások javára fordítani? Miért érték, ha az ügyfelem azt jelzi vissza, amikor megerősítem önállósodási törekvéseit, hogy örül, mert korábban más coachcsal más tapasztalata volt? Hogy tudok jelen lenni egyszerre résztvevőként és coachként egy kihívást jelentő csoportszituációban, ahova képződni érkeztem? Ebben a 2019-es évben sűrűn szembejött az életemben a hitelesség kérdése. Ezek a pillanatok emlékeztettek: számomra a hitelesség most, segítő identitásom kibontakozásakor fő érték. MIÉRT FONTOS A HITELESSÉG? Nemcsak a szakmai életbe való integráltságom, hanem a megélhetésem is múlik a sikerességen. A segítő szakmában tanácsadóként, coachként, mentálhigiénés szakemberként pedig a hitelességet tartom a siker kulcsának. Nem hiszek abban, hogy az ügyfelet magamhoz kell kötnöm, vagy hogy csak az én segítségemmel boldogulhat. Ezen a ponton vissza kellene adnom a coach oklevelemet. Hanem abban hiszek, hogy a le...

Az előző bejegyzésben az érzelmek elfogadásáról és szelidítéséről írtam, és most itt veszem fel a fonalat: OK vagyok akkor is, ha rosszul érzem magam. De mi az, hogy rosszul és mihez képest? És egyáltalán miért? Ugye, te is szoktad azt mondani, hogy jól érzem magam , meg rosszul érzem magam . De mit jelent ez? ALAPÉRZÉSEK Csak kétféleképpen érzünk, jól vagy rosszul? NEM! És ha már a megértésről terveztem most írni, akkor fontosnak tartom ezt a tisztázást. A világ színes, ahogy a szürkének is van vagy ötven árnyalata. Jól akkor szoktam magam érezni, ha valami jó dolog történik velem. Haha... Kérdőjel a szemedben? Jogos. Szóval jól akkor szoktam érezni magam, ha valami olyan dolog történik velem vagy bennem, ami pozitív érzést okoz. Hm... Ez még mindig sántít. Ez is csak kétszínű, vagy maximum három: pozitív - semleges - negatív. Miről van itt szó? Na jó, nem húzlak tovább (de azért bízom benne, hogy a keresztkérdéseimmel elgondolkodtattalak). Arról van szó, hogy amikor valamilye...